Tíz hónapon át földet sem érnek, mégis élnek és virulnak

Vallja be őszintén, hány órás repülőút után kezd el kényelmetlenül mocorogni a székében? Négy, öt? Esetleg már egy alig három órás Budapest–London-táv is felér egy kisebb kínzással? Ha így érez, előző életében szinte biztos, hogy nem sarlósfecske volt, ugyanis ezek a madarak elképesztő képességekkel rendelkeznek és elképesztő életmódot folytatnak – olyat, amit mi, emberek a mai napig nem tudunk teljességgel megérteni.

A sarlósfecskék körül ráadásul rengeteg a furcsaság – a latinul Apus apusnak nevezett madár például a sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a sarlósfecskefélék (Apodidae) családjába tartozik, azonban semmilyen rokonságban nem áll a valódi fecskefélékkel, ahová például a füstifecskéket is soroljuk. Tudományos neve – az Apus – lábatlant jelent, ami kicsi, fejletlen lábára utal. Ezekkel egyébként járni szinte egyáltalán nem tud – életmódjából adódóan erre azonban nincs is sok szüksége,

Így igaz, ezek az Európában és Ázsiában honos madarak az év jelentős részét repülve töltik. A sarlósfecskék a melegebb évszakokban kontinensünk szinte teljes területén megtalálhatók – telelni Afrika középső és déli részére vonulnak –, s bár a Kárpát-medencében állománysűrűségük alacsonyabb, mint a környező országokban, itt is szép számmal megtalálhatók.

De hogy élnek így?

Bármennyire is hihetetlen, a sarlósfecskék a levegőben esznek, isznak és alszanak, kizárólag a párzás és a fészkelés kedvéért szállnak le a földre. Amikor egy kutatócsoport 2011-ben nyomkövetővel látott el hat sarlósfecskét, hogy megnézzék, mekkora utat tesznek meg, döbbenten látták, hogy a több ezer kilométeres útjukon nem érintették a talajt. De ez még nem minden:

Ezt annak köszönhetően tehetik meg, hogy elsődleges élelemforrásuk olyan rovarokból áll, amelyeket repülés közben, a levegőben kapnak el. A felszíni vizek fogyasztására sem szorulnak rá – a vízhez jutást a levegőben található vízpára kinyerésével oldják meg. Ahogy azt korábban említettük, a fecskék szinte kizárólag a párzási időszakban szállnak le a földre, ilyenkor átlagosan két hónapon keresztül csak a fészekben tevékenykednek és az utódokkal törődnek.

Összesítve: körülbelül húsz éves élettartamuk javát a levegőben töltik – ezalatt akkora utat repülnek be, hogy hétszer megtehetnék oda-vissza a Holdig vezető, 384 ezer kilométeres távot.

Amit senki sem ért

Van azonban valami, amit senki sem ért – méghozzá azt, hogy hogyan alszanak; ezt egyelőre nem sikerült megvizsgálni.

A sarlósfecskék nagyon hatékony repülőkké fejlődtek, áramvonalas testformájuknak, alig negyven grammos testtömegüknek és hosszú, keskeny szárnyaiknak köszönhetően viszonylag alacsony energiabefektetéssel is a levegőben tudnak maradni, alvásra azonban nekik is szükségük van. Azt viszont, hogy ezt hogyan teszik, egyelőre még nem tudjuk, csak sejtéseink vannak

– magyarázta Anders Hedenström professzor a Nature tudományos folyóiratnak.

Azt például már tudjuk, hogy az esti órákban körülbelül két-három kilométeres magasságba emelkednek, vélhetően azért, hogy az éjszaka folyamán siklás közben aludhassanak, ez azonban még nem bizonyított

– tette hozzá. A sarlósfecskék mellett a vándoralbatrosz és a fregattmadár is ámulatba ejtő repülési képességekkel rendelkezik, utóbbiak közül például már figyeltek meg olyan példányt, ami 54 ezer kilométert repült végig megszakítás nélkül. Összehasonlításképp: a Föld egyenlítőjének hossza körülbelül 40 075 kilométer.