A legpusztítóbb árvizek százakat öltek meg Magyarországon

A Duna árad, és árvíz fenyeget minden folyó menti települést. A Margit-sziget lezárva, a Batthyány tér járhatatlan, Kisoroszi úszik, a Dunakanyar veszélyben. A katasztrófavédelem oldala szerint a víz akkor kezd áradni, amikor a folyó vízszintje hirtelen hóolvadás, jégtorlódás vagy heves esőzések következtében megemelkedik, kilép a medréből, és a vízzel nem borított földterület ideiglenesen víz alá kerül. Így bajba kerülhetnek lakott területek, ipari és más objektumok, termőföldek; sérülhetnek a víz-, gáz-, villamos és hírközlő berendezések; fertőzés- és járványveszély alakulhat ki.

És igen, ha egy ország ekkora folyóval rendelkezik, mint a Duna, ami miatt a főváros méltó konkurenciája szépségben Párizsnak is, akkor óhatatlanul szembe kell néznie olykor vagy akár gyakrabban is a víz fenyegetésével. És hogy megszaporodtak-e a térség árvizei? Erre egyértelműen igennel nem lehet felelni, az igaz, hogy bizonyos időjárási helyzetek gyakoribbakká váltak.

Európa időjárását a zonalitás határozza meg, de az utóbbi években Közép-Európa térségében meridionalitás is megfigyelhető, ami szélsőséges időjárási elemeket hozhat magával. Ilyen lehet a tartósan fennmaradó és évente többször előforduló hőcsere észak-dél között, a téli ciklonok délnyugatról északkelet felé áramlása, vagy tavasszal Európa keleti részén a déli, nyugati régióiban az északi áramlatok.

A Dunán általában 5-8 nap alatt vonul le az árhullám, de a mostani árvíznél ennél hosszabb idővel kell számolni, mert ha nem is esik újabb eső, az Alpokban olvadó hó emeli a vízszintet. Nem csoda, hogy ilyen helyzetbe kerültünk, hiszen a nyári szélsőséges szárazság után a talaj nem tudta elnyelni a hirtelen lezúduló esőket, a felszínről pedig csak elfolyni tudott a víz, felszívódni nem. Nem először történik, és nem is utoljára, arra mérget vehetünk.

Félelem és reszketés a 18–19. században

Az egyik nagy és híres árvizünk az 1775-ös volt, ami után védőgáttal vették körbe Pestet, ekkor többen szorgalmazták a folyó szabályozását, például Vásárhelyi Pál, aki az árvíz felelőseként meg is nevezte a jégdugókat, amelyek a folyómederben akadályozzák a víz egyenletes hömpölygését.

1838-ban történt a 19. század legnagyobb árvize, amikor Pest jelentős részét öntötte el a Duna, több mint 150 ember halt meg, több ezer ház semmisült meg. Az ok: év elején a folyó felső szakaszán nagy mennyiségű csapadék hullott, március elején Bécsnél és Pozsonynál kezdetét vette az olvadás,

És akkor a Vásárhelyi által emlegetett jégdugók is képbe jöttek, amik visszaduzzasztották a Dunát. Márciusban a 929 centiméteren tetőző víz, mivel a gátak átszakadtak, elárasztotta Pestet. Landerer Jenő, a 12 pontról ismert nyomdász és Báró Wesselényi Miklós is részt vett a mentésben, Wesselényi így írt erről a napról:

Már ekkor kezdettek a házak omlani s düledezni. Ezeknek ropogása, rohanása, a vízt közt emelkedő porfellegek, a rémítő sikoltás, sírás, ordítás borzasztó képét mutatta a duló enyészetnek.

Józsefváros, Erzsébetváros és Ferencváros is víz alá került, 153-an meg is haltak. A túlélőket csónakokon mentették, és magasabban fekvő, biztonságosabb házakba költöztették. 50 ezer ember hajléktalanná vált, akik egy részét a mai Ludovika téren álló Ludoviceumban szállásolták el. De templomokba, rendházakba is érkeztek menekültek, például a Deák téri evangélikus templomba vagy a Ferenciek terén álló ferences templomba. A budai oldal egész jól megúszta, mert a házakat magasabbra építették. Az egyik első magyar segélykoncertet is ekkor adták, nevezetesen Liszt Ferenc, aki 8 koncert bevételét ajánlotta fel – 24 ezer forintot – az árvízkárosultak javára. Ez volt az ős-Live Aid, kérdés, Bob Geldof is innen vette-e az ötletet?

Az árhullám levonulta után megtiltották az építkezéseket, amíg nem tervezik újjá, szellősebbé, Bécshez hasonlóvá a várost. Helyreállították és megerősítették a védtöltéseket, de a meder rendezése még évtizedekig nem fejeződött be. Igaz, a Duna-Gőzhajózási Társaság a Lánchíd két oldalán 1853 és 1859 között megépítette a kétszer 345 méter hosszúságú partfalat.

Haldokló Szeged

De nem csak a Duna okozott fejfájást a lakosságnak, 1879. márciusában a Tisza jóformán elpusztította Szegedet, a házak nagy része megsemmisült, és 151 ember meghalt. A tavaszi áradás egy, a várostól északra fekvő gát átszakadása miatt történt. És ezzel a 19. századi nagyobb árvizek korszaka le is zárult, de még száz év sem telt el nyugodtan, 1954 júliusában több gát is átszakadt a Dunán és a víz elöntötte a Szigetközt, veszélyeztette Győrt.

16 évvel később a Tisza okozott gondokat, Szegednél 960 centiméteren tetőzött a folyó. A következő komoly árvíz 2001-ben történt, amikor megint a Tisza és mellékfolyói emelkedtek meg annyira, hogy több települést elöntött a víz, súlyos károk keletkeztek az infrastruktúrában. Tarpánál két helyen átszakadt a gát, a Tisza és a 41-es főút közé szorult beregi településekre zúdult rengeteg víz, 215 ház dőlt össze, több mint ezer ember lakhatása került veszélybe. 

2006-ban azért volt érdekes a tavaszi áradás, mert egyszerre indult el a Dunán, a Tiszán és mellékfolyóikon, ami elég ritka,

Tizenegy éve, május végén és június elején a Duna bajor és osztrák vízgyűjtő területein nagy mennyiségű csapadék hullott, emiatt indult el a Duna felső szakaszán az áradás. A levonuló árhullám a magyarországi szakasz több pontján rekordméretű vízállásokat eredményezett, például Budapestnél 891 centiméterrel tetőzött. A 2013-as nemcsak hazánkban, de egész Közép-Európában a történelem legsúlyosabb árvizei közé tartozik, ami a Duna, az Elba és ezek vízgyűjtő területeinek telítettsége miatt érintette Svájcot, Németországot, Ausztriát, Csehországot, Szlovákiát és Magyarországot. 

Kérdés, mit tanulunk a mostani védekezésből a jövőre nézve?