Annyira szórta, hogy bedöntötte az arany árát a világ leggazdagabb embere

2023-ban újra Elon Musk lett a leggazdagabb ember a földön, miután vagyona (leginkább a Tesla-részvények erősödésének köszönhetően) 92 milliárddal emelkedve 229 milliárd dollárra duzzadt. Visszaszorítva ezzel a második helyre Bernard Arnault-t, a Louis Vuitton, a Moet és a Hennessy márkákat magában foglaló cégcsoport tulajdonosát, aki kénytelen volt beérni 179 milliárd dolláros gazdagsággal. Szorosan mögötte Jeff Bezos, az Amazon alapítója 177 milliárd dollárt érő javaival támad.

A magyar szupergazdagok két nagyságrenddel kevesebb értéket birtokolnak. Az élen természetesen az ország leggazdagabb embere, Mészáros Lőrinc áll 990 milliárd forintra (aktuális árfolyamon 2,7 milliárd dollárra) becsült vagyonával, figyelemre méltó gyarapodást elérve. Egy évvel ezelőtt ugyanis még „csak” 660 milliárd, 2014-ben pedig 7,7 milliárd forinttal rendelkezett. Csányi Sándor 700 milliárd forinttal (1,9 milliárd dollár) követi őt.

Akármelyik összeget is nézzük, szinte felfoghatatlanul mesés vagyonok mind. És felvetik a kézenfekvő kérdést:

Lehet, hogy közöttük van csúcstartó? Vagy ha nem, hogyan viszonyul gazdagságuk a történelem legnagyobb mágnásához?

Nyilván a Krőzus

Nem egyszerű kérdés, hiszen a vagyonok becsléséhez konkrét értékmérőre van szükség, azaz pénzre. Amit pedig Kis-Ázsiában, a Nyugat-Anatóliát (a mai Törökország nyugati felét) a Földközi-tengerig uraló lüdek találtak fel az időszámításunk előtti 7. században. A világ legelső, egységes méretű és súlyú pénzérméit folyómedrekben található elektrumból, arany és ezüst természetes ötvözetéből verték, és közülük a legrégibb fennmaradt pénzérmék a legendásan gazdag Kroiszosz, azaz Krőzus lüdiai király idejéből származnak időszámításunk előtt 560 körülről.

amelyeknek súlyát és nemesfémtartalmát pecsétjével garantálta, megteremtve ezzel az első valódi pénzt. Mivel ő verette az összeset, úgy is mondhatnák, az akkori világ összes pénzével ő rendelkezett, azaz a világ (a pénz miatt számszerűsíthetően) legvagyonosabb embere volt. Kár, hogy gazdagságának mértékéről fogalmunk sincs, legfeljebb annyit lehet mondani, hogy Krőzus vagyona felbecsülhetetlen volt.

Erős a mezőny

A későbbi korokban élő családok, iparmágnások gazdagságáról azonban már fogalmat lehet alkotni.

Nézzük például a híres-hírhedt Medici családot, amelynek tagjai kereskedelemből és banki tevékenységből szerezték vagyonukat, na és abból is, hogy négy pápát ültettek a szentszékre a famíliából. Firenze urai azonban nemcsak gátlástalan hatalomvágyók és pénzemberek voltak, de gáláns mecénások is. Leonardo da Vinci, Michelangelo és Botticelli mellett sok más korszakalkotó művészt támogattak, ezzel pedig felvirágoztatták a firenzei reneszánszt. Vagyonukat mai értéken 129 milliárd dollárra taksálják.

Akárcsak az ókori Krőzus királyé, úgy John D. Rockefeller (1839–1937) neve is egybeforr a mesés vagyonnal. A Standard Oil Company alapítója és fő részvényese az Egyesült Államok kőolajának 90-95 százalékát termelte ki csúcséveiben, és vált az USA első milliárdosává. Mai értéken 340 milliárd dollárt halmozott fel, amiből legalább 540 milliót adományozott jótékony célokra.

Henry Ford (1863–1947) amerikai vállalkozó, a Ford Motor Company alapítója az első, tömegek számára is elérhető autó, a 15 millió darabban elkelt T-modell révén vált a történelem egyik leggazdagabb emberévé. Amikor egyszer egy riporter arra kérte, hogy becsülje meg vagyonát, Ford így válaszolt: „Nem tudom, és nem is érdekel!”. Mások viszont megtették ezt, és az infláció kiigazítása után 200 milliárd dollár jött ki eredményül.

Aranyember volt az egzotikus király

Minden idők leggazdagabb emberét azonban nem az ókorban vagy a reneszánszban, nem Amerikában, de nem is Európában kell keresni, hanem a most éppen polgárháborúba süllyedt Mali és a környező nyugat-afrikai országok (Szenegál, Mauritánia, Burkina Faso, Niger, Gambia, Bissau-Guinea, Guinea és Elefántcsontpart) egy részén elterülő középkori Mali Birodalomban. Területe a XIV. században az Atlanti-óceántól 3000 kilométer hosszan nyúlt be keletre, Afrika testébe, nem kis részben a Szaharába, és

Méghozzá annyira, hogy a Mali Birodalom adta az óvilág aranyának csaknem a felét.

Temérdek aranya ellenére a Mali Birodalom kissé elszigetelt, kevésbé ismert volt az akkori civilizált világban, ezért 1324-ben a birodalom muszlim uralkodója, Mansa Musa (vagy Musza mansza, a mansza a császárhoz hasonló urakodói titulus) elhatározta, hogy zarándoklatra indul Mekkába és Medinába, az iszlám két legszentebb városába. Nem aprózta el a hatalmas utazást: korabeli beszámolók szerint a Niger folyó partjától a Szaharán keresztül a Nílus és a Vörös-tenger felé a történelem valószínűleg legnagyobb, 60 ezer fős karavánjával (vagy inkább utazó városával) indult neki, az egész királyi udvarral, hivatalnokokkal, katonákkal, kereskedőkkel és 12 ezer, sót cipelő rabszolgával, valamint táplálékul kecskével és juhok ezreivel. Na és száz, egyenként 130 kilogramm színaranyat szállító tevével.

Nem kizárt, hogy ezek a számok túlzóak, al-Umari híres arab történetíró feljegyzései is említik az arannyal rogyásig megpakolt száz tevét, de nála „csak” ötszáz, igaz, egyenként két kilogrammnyi súlyú ékszert és aranybrokátot viselő rabszolgahad és további ötszáz kísérő alkotta Musza mansza karavánját.

Aranyat szórva építette az országimázst 

Akármekkora kísérettel is érkezett több hónapos menet után Kairóba az arany- és sókaraván, felejthetetlen bevonulás lehetett, és mindenkinek elállhatott a lélegzete. A jámbor muszlim uralkodó pedig pazarul prezentálta az arrafelé csak mérsékelten ismert Mali Birodalom gazdagságát.

Maradandó országimázst épített, mert amerre csak járt, mecseteket épített, adományozott, és mivel neki aranya volt, hát azt. De kissé túltolta,

Al-Umari történetíró, aki 12 évvel a mali király után járt a városban, elmesélte, hogy a kairóiak odáig voltak az egzotikus uralkodóért, csak olyan bőkezűen osztogatott, hogy három hónapos ott-tartózkodása miatt az arany ára tíz évre lezuhant az egész térségben, és mivel az arany értéke akkor is alapmértékegységnek számított, tönkretette a gazdaságot.

Viszont elérte, hogy őt tekintették a valaha élt leggazdagabb embernek, nemcsak a saját korában, de még később is.

Nem volt felesleges a túlzott nagylelkűsége, feltette ugyanis a térképre a Mali Birodalmat, és a látványos zarándoklat nyomán birodalmának két városa, Timbuktu és Dzsenné hatalmas kereskedelmi és kulturális központokká fejlődtek. Timbuktut pedig később afrikai El Doradónak kezdték nevezni, és még a 19. században is sok kalandor és szerencsevadász látogatta meg a mitikus várost. Annak ellenére, hogy miután Musza mansza 1337-ben, 57 évesen meghalt, fiai nem tudták összetartani a birodalmat. Az európaiak érkezése pedig beverte az utolsó szöget is a legendás birodalom koporsójába.