Virágport találtak Oroszlánszívű Richárd szívében
Francia kutatók virágporokat is találtak Oroszlánszívű Richárd angol király szívében. A több mint 800 éves, már rég szétporladt szív maradványait először vizsgálták tudományosan. Az uralkodó 1199-ben halt meg egy várostrom során. A királyt egy nyíl sebesítette meg; a történészek szerint a seb elüszkösödött, és Richárd vérmérgezésben halt meg, de egyesek szerint a nyíl mérgezett volt.
Bár a király szívéből mostanra csupán szürkésbarna por maradt, és a halál oka a szerv maradványai révén kideríthetetlen, a mostani elemzéssel a kutatók nagy valószínűséggel ki tudták zárni annak lehetőségét, hogy mérgezett nyíl végzett volna a királlyal. Philippe Charlier, a Raymond Poincaré Egyetemi Kórház kórbonctani szakértője szerint a toxikológiai elemzés nem mutatta ki arzén vagy más fém jelenlétét, így nem találtak semmilyen bizonyítékot, ami mérgezésre utalna.
Virágport és meszet használtak a balzsamozók
Az elemzés ugyanakkor kimutatott virágport, méghozzá többfélét: százszorszép, mirtusz, menta, fenyőtömjén, továbbá nyár és harangvirág nyomait. Utóbbi kettő azért érdekes, mert megerősíti, hogy Richárd tavasszal, valószínűleg áprilisban, de legkésőbb júniusban halt meg. A történelemkönyvek április 6-át adják meg dátumként, de az akkori naptárak hitelességét ma már nagyon nehéz ellenőrizni, mivel az még jóval a pápai naptárreform előtt volt.
A kutatók nem a teljesen maradványt elemezték, de meszet is találtak a vizsgálathoz használt, mindössze 2 grammnyi szívporban - ezzel valószínűleg a balzsamozók akarták tartósítani a szívet, a virágport pedig illatosításra használhatták. A tömjén és a mirha nem csupán kellemetlen szag elnyomását szolgálhatta, hanem a király szentséges voltára is utalhatott.
Oroszlánszívű Richárd 42 évesen halt meg. A belső szerveit a szíve kivételével Chalus-ben temették el a fontevraudi apátságban, apja, II. Henrik, és anyja, Aquitániai Eleonóra mellé. A király szívét Rouen városának katedrálisa kapta meg; ezt 1838-ban fedezték fel. A királyból ekkorra a hajdani balzsamozás ellenére is már csak por maradt, mert a szív koporsójaként szolgáló ólomládika nem zárt légmentesen.