Egy napig volt az európai pokol ura

További Történelem cikkek

Tovább a rovatra

Kapcsolódók (5)

Jogdíjat követelnek a Goebbels-leszármazottak

Egy történész hosszan idézett a náci birodalom propagandaminiszterének naplójából.

Goebbels egyszer gyakorolt kegyelmet

Amikor nem írta meg önéletrajzi ihletésű regénye folytatását. A könyvet most kiadják az oroszok.

Elárverezik Goebbels szerelmesleveleit

Szerelmeslevelek és írásbeli főiskolai munkái tanúskodnak arról, hogy Goebbels, Hitler kés

A Goebbels család véres titkai

Miért ölte meg Magda Goebbels hat gyermekét? Erről szól Fohrmann A propagandaminiszter gyermekei című könyve, melyben a család nevelőnője először vallja meg élményeit.

Atomfegyverbe!

Ha békét akarsz, készülj a háborúra. Az atombomba: békegalamb.

Dongalábú kisgyerekből filozófushallgató lett, zöldfülű pártaktivistából a náci vezérkar tetejéig küzdötte fel magát. Joseph Goebbels gyűlöletet és demagógiát terjesztve segítette elő Hitler hatalomra jutását, majd megtervezte a náci Németország imidzsét és kulturális életét. Egyszer a cinikus értelmiségit adta, máskor habzó szájjal üvöltött a zsidók kiirtásáról. Az ideális családmodell reklámarca volt, de megdugott minden, az útjába kerülő színésznőt. Egy napig volt a Harmadik Birodalom kancellárja, aztán megölte a hat gyerekét, a feleségét, végül saját magát.

Csak utólag könnyű törvényszerűségeket belelátni Joseph Goebbels sorsának alakulásába. Négygyermekes családba született, az apja kiskereskedő volt, aki sokat küszködött, hogy taníttassa a gyerekeit. A kis Goebbelsnek egy gyerekkori csontvelőgyulladás miatt dongalába volt, ezért erősen sántított; csenevész testalkata és nagy feje miatt sokat csúfolták a társai. Emiatt riadt, visszahúzódó fiú volt, de az iskoláit kitűnő eredménnyel végezte el.

Ebből a kis bicebóca története is kikerekedhetne, ugye? Mégis úgy alakult, hogy egy horrorfilm lett belőle, ötvenmillió halottal a végén.

Goebbels Bonnban és Freiburgban járt egyetemre; filozófiát és írást tanult. Próbálkozott irodalomból élni, de a könyvei nem arattak nagy sikert. A kudarcaiért Goebbels a zsidókat okolta. 1922-ben szerzett doktori címet. Képzett, ambiciózus fiatalember volt, de az első világháborús sebeit nyalogató Németország nem sok lehetőséget kínált neki. Pedig Goebbelst gyötörte a bizonyítási vágy, és nem akarta cserbenhagyni a taníttatását fizető apját. Nem érte be annyival, hogy a félzsidó barátnője szerzett neki állást egy banknál.

1924-ben került kapcsolatba a náci párttal. Ekkorra már lezajlott a müncheni sörpuccs – az Adolf Hitler és Erich Ludendorff vezette NSDAP erőszakos hatalomátvételi kísérlete –, így a párt radikális szárnya épp a börtönben ült. Míg Hitler a cellájában diktálta Rudolf Hessnek a Mein Kampfot, Goebbels a párt balszárnyához csapódott, amit akkor a gyógyszerész Gregor Strasser vezetett.

Strasserék nem húztak éles választóvonalat a nemzetiszocializmus és a kommunizmus között; erősen építettek a nacionalista-zsidógyűlölő vonalra is, de a munkás érdekképviselet és az antikapitalizmus is visszatérő témáik voltak. Goebbels ebben tudott hinni – elvégre azonosulni tudott a keményen dolgozó kisemberrel –, és végre elemében érezhette magát: még egy náci hetilap, a Völkische Freiheit szerkesztésével is megbízták. Pechjére a börtönből szabadult Hitler nem szimpatizált a baloldali eszmékkel; az 1926-os bambergi ülésen keményen kritizálta a kommunista elhajlást.

A kritika nyilván rosszul esett Goebbelsnek, de Hitler karizmája mégis magával ragadta. Miután kezet fogtak, és váltottak néhány szót, Goebbels a Führer rajongójává vált.

Megrendülten állok előtte. Olyan ő, mint egy gyermek: kedves, jó, könyörületes. Furfangos, okos és ügyes, mint egy macska, gigantikus, üvöltő óriás, mint egy oroszlán. Jóságos barát és Mester.

– mondta Goebbels 1926-ban Hitlerről. Megérezte, hogy Hitler a náci mozgalom vezére, ihletője, állandó inspirációs forrása lehet. Innentől csak egy életcélja volt: követni a Führert, mindenáron, ha kell, a halálba is. Hitlernek ez persze tetszett – melyik narcisztikus diktátor tudott valaha is ellenállni a seggéből kilógó nyelveknek? –, így megtette Goebbelst a Berlin-Brandenburg-tartomány (Gau) vezetőjévé. Berlin rövidesen az SA fellegvára lett.

Durvul a kampány

1928-ban Goebbels már a Der Angriff című lapot szerkesztette, amikor rábízták a választási kampányok megszervezését. Goebbels kiváló kampányszakembernek bizonyult: röplapokat, plakátokat és transzparenseket gyártatott, és országos turnét szervezett. Erősen épített a keményen dolgozó kisember figurájára: a kampány egyik jelszava a „Keine Arbeitsstelle ohne Nazizelle” (nincs munkahely náci sejt nélkül) volt.

Goebbels megértette, hogy a győzelemhez tömegeket kell megnyerni, ezért hipermodern, kellően demagóg kampányt szervezett az 1930-as és 1932-es választásokra.

Nem tisztázott, hogy a „Heil Hitler!” köszönést Rudolf Hess vagy Goebbels találta ki, de miután elterjedt, nemcsak Berlinben, hanem egész Németországban átvették. Hitlert repülőn szállították, hogy minél több városban tudjon személyesen kampányolni; a kész beszédeket később hanglemezen terjesztették.

Az eredmények Goebbelst igazolták. Remek propagandista volt: az érzelmekre apellált, kevés témát sulykolt, és hitt benne, hogy minden hazugság valósággá válik, ha elég kitartóan ismételgetik. Ehhez hozzájárultak a remek minőségű propagandafilmek, az erőt hangsúlyozó zászlós felvonulások.

1933. január 30-án Hitler magához ragadta a hatalmat, és Németország kancellárja lett. Goebbelst nevezte ki népnevelési és propagandaügyi miniszternek; gyakorlatilag a Führer, a Reich és a nemzetiszocializmus eszméjét kellett terjesztenie. Ez volt az életcélja, és ehhez minden erőforrást megkapott; mondhatjuk, hogy Goebbels a karrierje csúcsára jutott.

Egy éven belül, a hosszú kések éjszakáján Hitler leszámolt az SA-val és a barna ingesekkel, így Goebbels a páholyból nézhette végig, ahogy végeznek egykori elvtársaival – például Gregor Strasserrel –, és a párt ellenségeivel: a sörpuccsot megbuktató Kurt von Schleicherrel és Gustav Ritter von Kahrral.

Artmozitól a zsidógyűlöletig

A sikeres munkához Goebbelsnek csak Hitlerebbnek kellett lennie Hitlernél is. Ezzel nem volt baj, mivel a fanatizmusa nem ismert határokat, és éjt nappallá téve dolgozott.

Zsidóellenességben még Hitleren is túltett. A zsidókat fertőző gócoknak tartotta, és gyakran hangolta ellenük a tömegeket; így könnyebb dolga volt az 1935-ös nürnbergi zsidótörvény előkészítésével. Szintén ő szervezte a zsidóellenes pogromokat Berlinben. Az 1938-as kristályéjszakán a párt rohamcsapatai egész Németországban zsidó üzleteket vertek szét, és több száz zsinagógát gyújtottak fel. Egy évvel később már a zsidóság totális kiirtásáról beszélt.

Goebbels trükkje volt, hogy a propagandában sosem hagyta érvényesülni az ellenkező nézeteket; legfeljebb azok cáfolataival foglalkozott, így az ő kampányuk révén mások üzenete nem jutott el a tömegekhez. A szegényeknek ingyen osztogatott néprádióval viszont a hitleri propaganda minden háztartásba eljuthatott; innentől fogva már ötvenmillió német hallhatta a Führer beszédeit. A rádió koncepciója Hitlernek is tetszett: úgy tervezte, ez lesz a szláv népek elsődleges információs forrása, akiket ő egyébként törzsi babonák szintjén vegetáló írástudatlanokként akart megtartani.

Goebbels a plakátok, röpiratok és sajtóanyagok megtervezésére is nagy figyelmet fordított: tudta, hogy a sajtó manipulálásával tömegeket nyerhet meg. A dizájn nem volt mindennapi: a fekete-fehér-vörös színkombináció, az SS villámszerű logója, a náci tipográfia mind a hirtelen, erőteljes hatáskeltésen alapult. Goebbels döntött a rádióműsorokról, filmekről és a színházról; gyakorlatilag rajta múlt, hogy ki kerül mozivászonra. Innen jött a (nem alaptalan) pletyka, hogy a világot jelentő deszkákra az út Goebbels ágydeszkáin keresztül vezet.

Médiaszakértő propagandistaként Goebbels tudta, hogy Hitlernél csak a gyengébb nem a nagyobb hívószó, és ő lelkes rajongója volt mindkettőnek; a nőügyeiről legendák és rémhírek keringtek. A szoknyavadász Goebbelsről a zseniális filmes, Leni Riefenstahl is megemlékezett; ő Az akarat diadalával, illetve a berlini olimpiáról forgatott dokumentumfilmjével vált híressé. Goebbels kétszer is megpróbálta lefektetni Riefenstahlt; amikor második alkalommal megpróbálta letépni róla a ruhát, Riefenstahl a Führernél panaszolta be. Goebbels pechjére Hitler nagy rajongója volt a Kék fény című filmnek, amiben a fiatal Riefenstahl is játszott, így a történetnek nem lett folytatása.

Kurvázni csak árjákkal szabad

Többen azt állítják, Hitlert a Ruhr-vidék mágnásai juttatták hatalomra, de valószínűbb, hogy a mecénások egyszerűen csak jónak látták támogatni azt, aki számukra kedvező programmal áll elő. Az mindenesetre tény, hogy Hitler az NSDAP pártfinanszírozásánál a nagyvállalkozókra is támaszkodott. Így kerülhetett képbe a náci szimpatizáns, Günther Quant, a dúsgazdag iparmágnás, és Magda, Quant volt felesége.

Magda 1931-ben ment hozzá Goebbelshez.

(Érdekes adalék: a család életben maradt tagjai birtokolják ma is a BMW közel 50, illetve a Daimler-Mercedes csaknem 10 százalékát. A nő nem volt kevésbé elkötelezett híve a nemzetiszocializmusnak, mint a férje; még azt is hagyta, hogy a zsidó mostohaapját a buchenwaldi koncentrációs táborba vigyék.)

Magda Goebbelsnek fontos szerep jutott a hitleri propagandában: ő lett a nemzet asszonya, az ideáltipikus német családanya. Mivel Hitler nőtlen volt, neki megfelelt ez a szerep, és nyilván az sem esett neki rosszul, hogy Goebbelsék mind a hat gyereküknek H betűvel kezdődő nevet adtak az ő tiszteletére. Az aranyszőke gyerekek az árja faj felsőbbrendűségét hirdették: több tucatszor szerepeltek a híradóban, mint az ideális német családmodell reklámarcai. A gyerekeknek nem mondták el, hogy velük reklámozzák a fogyatékosok eutanáziáját, a nézők meg nem tudták, hogy a gyerekekről nevelőnők gondoskodnak.

Magda többnyire szemet hunyt Goebbels nőügyei fölött, és a Führer sem tette szóvá őket (amíg nem Leni Riefenstahlt akarta megerőszakolni). Viszont még Magdánál is betelt a pohár, amikor Goebbels nem volt hajlandó megszakítani a több éves viszonyát Lida Baarová cseh színésznővel. Magda már válással fenyegetőzött, de Hitler 1938-as közbenjárásának hatására együtt maradtak. A Führer megtiltotta Goebbelsnek, hogy olyan nővel folytasson viszonyt, aki alacsonyabb rendű fajhoz tartozik – Baarová nem árja volt, hanem szláv.

Goebbels lemondott Baarováról, mert fontosabbnak tartotta a karrierjét. Kérdés, hogy ez mennyire viselhette meg; több ezer oldalnyi fennmaradt naplóbejegyzéséből az is kiderül, hogy fiatal korában csak azért meg tudott gyűlölni egy korábban szeretett nőt, mert kiderült róla, hogy az anyja zsidó. Ha innen nézzük, talán még egyet is értett a Führer parancsával.

Ebben a szakmában az az egy nap a csúcs

A második világháború nem kedvezett Goebbelsnek. 1939-től 1942-ig, amíg a tengelyhatalmak sikert sikerre halmoztak, könnyű dolga volt, de a lebombázott német városokat, az amerikai és angol támadásokat és a szörnyű vereségeket nem volt könnyű megmagyarázni. Goebbels viszont tehetséges propagandista volt; még így is fel tudta tüzelni a morált az emberekben. Amikor más nemzetiszocialisták már visszavonultak a nyilvánosságtól, ő még akkor is beszédeket tartott, és a kiváló stílusban, ékes németséggel megírt szövegeit a Das Reich hetilap vezércikkben hozta le.

Goebbels még akkor is a meggyőző racionalistát hozta, amikor a sztálingrádi vereség után, 1943 februárjában személyesen hirdette meg a totális háborút, meglengetve az ország pusztulásának lehetőségét. A totális háborúban mindent a győzelemnek rendelnek alá; ez igénybe veszi az ország és a lakosság minden erőforrását. Vagyis krumpli és káposzta helyett lesz rakéta és sugárhajtású Messerschmitt vadászgép meg csodafegyver, és nem Bratwurst lesz reggelire, hanem Schwerer Gustav.

Goebbels mégis sikerrel fanatizálta a tömeget, amely szinte végig kitartott Hitler mellett. A nemzetiszocialista néplélekkel nyilván rezonált a totális háború gondolata: ha elbuknak, hát bukjon az egész ország, dögöljön bele mindenki; ha nem nyernek, hát megérdemlik. De ki más támogathatna egy ilyen eszmét, mint az, akit azért fizetnek, hogy ebben higgyen?

Goebbels hitt ebben, de nyilván ő is tudta, hogy egy ilyen karrierívnek megvan a maga plafonja. Egész életét arra tette föl, hogy még Hitlernél is Hitlerebb legyen, de nyilvánvaló volt, hogy amíg a Führer életben van, ő legfeljebb a jobbkeze lehet. De a háború utolsó napjaiban, amikor Berlint már körülvették az orosz csapatok, Goebbels Hitlerrel töltötte az utolsó napjait a Führerbunkerben, Hitler védett főhadiszállásán. Magda és a gyerekek is elkísérték.

Hitler csak a halála előtt vette feleségül Eva Braunt, aki már régóta a szeretője volt. Április 30-án Hitler megtette utódjának Goebbelst, majd közös öngyilkosságot követtek el Braunnal. Halála előtt Hitler felajánlotta a menekülés lehetőségét Goebbelsnek, de ő nem élt vele. Magda és ő a nemzetiszocializmusra tették fel az életüket, és miután nem volt nemzetiszocializmus, inkább az életet is eldobták maguktól.

De Goebbels egy napig a Führer utódja lehetett. Elérte a karrierje csúcsát.

Másnap, május 1-jén Magdával megmérgezték mind a hat gyereküket; altatót adtak nekik, majd ciánkapszulát nyomtak a szájukba. Ezután Goebbels agyonlőtte a feleségét, majd saját magát is. Az ő szempontjából ez volt a legjobb döntés: a nürnbergi perben valószínűleg halálra ítélték volna, így viszont azzal sem kellett szembesülnie, hogy az országlásuk alatt Európa és benne Németország micsoda pokollá változott.