Életet vihetett a Phoenix a Marsra

Elképzelhető, hogy amikor a Phoenix űrszonda május végén landolt a Marson, élő mikrobák is voltak rajta. Két friss kutatás szerint ugyanis bizonyos baktériumfajok túlélhették a kilenc hónapos utazást a világűrben.

Szívós mikrobák

A NASA indítás előtt többször sterilizálta a szondát, különös tekintettel azokra a baktériumokra, amelyek betokozódva évekig képesek életben maradni extrém körülmények között. Az űrhivatal azonban a parányi élőlények szívóssága miatt nem tudott száz százalékos munkát végezni, ezért a Jet Propulsion Laboratory (JPL) munkatársai indítás előtt többször ellenőrizték, milyen eredménnyel járnak a szondával kapcsolatba lépő mikrobák elpusztítására irányuló erőfeszítések.

Négy hónappal a start előtt, 2007 áprilisában több mint 100 ezer mikrobasejt élt egy négyzetméteren abban a szobában, ahol a szondát tárolták, és a tudósok 132 különböző baktériumfajt figyeltek meg. Júniusban ez az érték már csak 35 ezer volt, illetve 45 faj, az augusztusi start előtt pedig már csak 26 ezer mikroba élt egy négyzetméteren (igaz, a fajok száma 100-ra nőtt). Összehasonlításképpen: az ember bélrendszere több billió (ezerszer egymilliárd) mikrobának és több ezer fajnak ad otthont, egy gramm talaj pedig több száz faj több tízmillió képviselőjét tartalmazza.

A teremben levő baktériumok között voltak olyanok is, amelyek ellenállóak a hővel, faggyal vagy sóval szemben, az ultraibolya sugárzás viszont végzett legtöbbjükkel. A kutatók találtak azonban olyan baktériumot is – a Bacillus pumilus fajt –, amely vígan dacolt az UV-fénnyel is. "Ez az egyik legszívósabb organizmus, amit valaha izoláltunk" – fogalmazott Parag Vaishampayan, a JPL mikrobiológusa.

Nem szaporodhatnak

A tudósok szimulálták azokat a körülményeket is, amik a mikrobákra várnak a vörös bolygón: különleges kamrákban a marsi nyomásnak, hőmérsékletnek és UV-sugárzásnak tették ki az organizmusokat. A mikrobák többsége elpusztult, amikor azonban a marsi talajhoz nagyon hasonló, az Atacama-sivatagból, illetve egy hawaii vulkánból származó talajt adtak a baktériumokhoz, a talajszemcsék pajzsként védték a mikroszkopikus élőlényeket a sugárzástól. "Minden adat arra mutat, hogy nem bízhatunk a száz százalékos sterilségben" – kommentálta az eredményeket Rocco Mancinelli, a SETI Intézet mikrobiológusa. Ugyanakkor hozzátette, hogy folyékony víz hiányában igen valószínűtlen, hogy az esetleges túlélő baktériumok szaporodni tudnánk a Marson.

Andrew Schuerger, a Floridai Egyetem tudósa, aki a szimulációs kísérletekben részt vett, úgy véli, hogy a túlélőknek az egyetlen esélyt a szaporodásra a Phoenix helyszínen elvégzett kísérletei jelentik, amelyek során a marsi jég- és talajmintákat a szonda felhevíti. Azonban a NASA külön figyelemmel és egy speciális filmréteggel sterilizálta a szonda robotkarjának a végét és a kísérletben érintett más alkatrészeit, hogy minimálisra csökkentse ennek esélyét.

A Phoenix egyébként nem képes érzékelni az élőlényeket, csak az élet létrejöttéhez feltétlenül szükséges szerves anyagokat. A kutatások eredményei azt jelzik, hogy a jövőben a NASA-nak tökéletesítenie kell sterilizálási technikáit, ha az életet kutató szondákat akar küldeni a Marsra.