Lássuk, mi épül a lebontott Szuper8 helyére

A régi Kőfaragó utcai ház tégláiból a közösségi kertbe raktak tűzrakóhelyet

kőfaragó 8. utcakép 04 (1920x1320)
2017.01.03. 09:02

Még a  nyáron  írtunk arról, milyen radikális változások várhatók a józsefvárosi Palotanegyedben, a Kőfaragó utcában. Azóta a három bontani tervezett ház közül kettő már a buldózerek martaléka is lett. A 13. számú ház helyén, melynek a Bródy Sándor utca felé is van homlokzata, meg is indult az építkezés, itt már árulják is a lakásokat. A másik lebontott ház a Kőfaragó utca 8., erről lesz most szó bővebben.

A Palotanegyedben a két ismert, nagyobb intézményen kívül (Nemzeti Múzeum, Rókus kórház és kápolna) összesen kilenc olyan lakóház van a több százból, ami 1850 előtt épült, ahogy az ezen a térképkivágaton is látszik: a citromsárgával és halványsárgával színezett épületekről van szó. (Bővebben itt írtunk a térképről.)

A Nagykörúton kívül még ennél is kevesebb maradt meg, vagyis ez Józsefváros összes emléke a 48-as forradalom előtti időszakból, amikor a környék igazán városiassá kezdett válni. A Kőfaragó utca 8. 170 évet megélt épülete egyike volt ennek a kilenc háznak, melyek zömének ráadásul nem maradt meg az eredeti homlokzata. Ezt a házat nem alakították át, igaz, vakolatból nem sok maradt rajta mostanra. Az épület abban is különleges volt, hogy a telek furcsa alakjának köszönhetően a körfolyosó két szárnya nagyjából 60°-os szöget zártak be egymással.

Az egykori Szuper8, vagyis a Kőfaragó utca 8. a bontás előtt (1.). A Vasas Művészegyüttes székháza (2.) még ma is áll, de a Bródy és a Kőfaragó utcát összekötő épületet (3.) azóta szintén hiába keresnénk. Jól látszik, hogy mennyivel kisebb a léptékük a környék többi, szintén legfeljebb 100 éves házához képest. A kép közepén levő minden oldalról zárt gangos udvar (4.) pl. a Somogyi Béla utca 17. számú házhoz tartozik – ami egyszerűen csak azért alakult így, mert 2-300 évvel ezelőtt így sikerült felosztani a telkeket.
Az egykori Szuper8, vagyis a Kőfaragó utca 8. a bontás előtt (1.). A Vasas Művészegyüttes székháza (2.) még ma is áll, de a Bródy és a Kőfaragó utcát összekötő épületet (3.) azóta szintén hiába keresnénk. Jól látszik, hogy mennyivel kisebb a léptékük a környék többi, szintén legfeljebb 100 éves házához képest. A kép közepén levő minden oldalról zárt gangos udvar (4.) pl. a Somogyi Béla utca 17. számú házhoz tartozik – ami egyszerűen csak azért alakult így, mert 2-300 évvel ezelőtt így sikerült felosztani a telkeket.
Fotó: Google Maps

Más kérdés, hogy hogy élhette volna túl az épület a mostani időszakot. Védettséget nem kapott, az önkormányzattól fokozatosan felvásárolták a lakásokat, míg végül egy tulajdonoshoz került az egész ház. Lakhóháznak a jelenlegi telekárak mellett valószínűleg nem alkalmas, hiszen az utcára néző földszinti szárny eleve nem túl vonzó. A bontás előtti ideiglenes funkciók – romkocsmaféleség, táncpróbaterem, kiállítások – többé-kevésbé sikeresek voltak, és felújítás után 

lehetett volna belőle kulturális intézmény is, bár ehhez a szomszédos házak lakóinak is lett volna néhány szava,

és persze az ingatlantulajdonosnak sem hozott volna annyi pénzt, mint 70-80 lakás építése. A dolgok jelenlegi állása szerint ma lakásokra van igény, és az állam is ezt segíti a csokkal. A Vasas Művészegyüttes székházának bezárása után a Kőfaragó utcát várhatóan teljesen a lakófunkció fogja uralni, kivéve a Nemzeti Kulturális Alap épületét Gyulai Pál utca sarkán. Ezzel szemben a Horánszky utcában inkább ellenkező irányú a folyamat, ha például az önkormányzati lakóházból átépített H13 inkubátorházra gondolunk.

A nyár végén így megindult a bontás, mára csak a földszinti falak egy része maradt meg, az épület nagy része, és az udvaron a fák eltűntek. Folyamatosan figyelemmel követtem az épület sorsát, nem csak azért mert fontosnak tartom épített örökségünket, hanem mert majdnem telekszomszéd vagyok. Mikor már látszott, hogy nincs esély a megmentésére, legalább a lebontott ház anyagának igyekeztünk valamilyen közérdekű hasznosítást találni: végül a 170 éves, Hofhauser Alajos gyárából származó téglák az innen pár utcányira levő, éppen az ősszel megnyílt Kisdiófa Közösségi Kert tűzrakóhelyének és gyalogútjainak építőanyagaként folytatták pályafutásukat.

A bontás után tehát lakóépületet tervez ide a tulajdonos, 76 lakással. A tervet információink szerint a kerületi tervtanács már elfogadta, de formálisan még nem született meg az építési engedély. Az épület tervezője Sajó Imre, mesélt arról, mi készül ide pontosan.

A házban összesen 42 stúdiólakás, 19 kis (egy hálószobás, amerikai konyhás nappalival), három közepes tetőtéri (egy hálószobás, külön konyha-étkezővel) és 12 nagyobb méretű (két hálószobás, külön konyhával) lakás lesz, ami nagyjából tükrözi a belvárosi környezet lakásigényét.

A beépítés követi az előző épület formáját, ami végül is adottság: ha a telek keleti határára épül a belső szárny, akkor nyugati tájolásúak a lakások, ami egy fokkal jobb, mint a keleti. Szerencsére a belvárosi átlagnál azért tágasabb a telek, ezért – bár egy jó magas tűzfal van az udvar túloldalán – fog jutni fény az udvari lakásokba is. Különösen a magasabban levőkbe, mert összesen nyolc szintes lesz az épület. Földszinti lakás nem lesz, az udvar az első emeleti lakásokkal lesz egy magasságban (alatta teremgarázzsal).

Érdekesség, hogy az udvarra nyíló első emeleti lakásokból nem lesz kijárat az udvar felé, csak lodzsa, hogy ne sajátíthassa ki senki az udvart, legyen ez ügyben egyenlőség az itt lakók között. Hogy a gyakorlatban ez hogyan fog működni, az kérdés. Lehet-e vajon egy új építésű belvárosi társasházban jó lakóközösséget teremteni?

A homlokzat fő motívumait azok az üvegezett lodzsák alkotják, amelyből minden lakás kap egyet. Ezekből alakulnak ki azok a függőleges sávok, amelyeket ferde keresztelemek osztanak fel kisebb részekre, a lodzsák tetejénél átlátszó, az aljuknál színezett üveggel. Nem biztos, hogy osztatlan tetszést fog aratni, de szerintem jól reagál ez a kialakítás az utcára, ahol eléggé jellemző a homlokzat függőleges irányú tagolása.

Máshol sem vakolt lesz a homlokzat: a földszintre csiszolt kemény mészkő/márvány burkolat kerül, az emeleti szintekre zsalus hatású, rusztikus mészhomok téglaburkolat. Elsőre kicsit riasztónak hangzik, ugyanis jellemzően külvárosi csarnoképületek jutnak erről eszünkbe. Ám a téglákat nem hagyományos módon teszik fel. Egy átló mentén kettéroppantják őket, kicsit úgy, ahogy a természetes palát szokták leginkább Nyugat-Európában. 

meszhomok1

Tény, hogy ez sem túl elterjedt Budapest belvárosában, és igazán csak az épület elkészülése után derül ki, hogyan tud érvényesülni ebben a környezetben. Nekem leginkább az a szabálytalanság tetszik, amit a szétroppantott mészhomoktéglák törési felületeinek cikkcakkja ad.

Az utca felé a földszinten négy kisebb üzlethelyiség kap helyet: ezek feladata, hogy megteremtsék az épület és az utca közötti kapcsolatot, ezzel is oldva a lakófunkció szinte kizárólagos jellegét. Erre kétségtelenül alkalmasabbak, mint a lebontott épület földszintje – reméljük, nem maradnak sokáig üresen.

Az építkezés, ha megvan a végleges engedély, valószínűleg 2017 elején kezdődhet el. Egy-két évig a környékbelieknek biztosan némi kellemetlenséggel jár ez majd, főleg, ha két vagy három telken folyik majd egyszerre munka az utcában (pár hete kiürítették a Kőfaragó utca 12-t is).

Az elkészülte után viszont szerintem nem sok idő kell majd, hogy úgy érezzék az erre járók, mindig is így nézett ki ez az utca.

Érdekel, mi épül Budapesten? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!

15%
3999 Ft
3400 Ft
15%
4995 Ft
4246 Ft