Budapest elfeledett zsidónegyede

Megnéztem a Teleki téri mesék című filmet. Tetszett

2018.09.12. 05:22
0 hozzászólás
Teleki téri mesék
Fotó: Teleki téri mesék

A Teleki tér 22-ben működő lakászsinagógában akkor jártam először, amikor a Beyond Budapest (amúgy évekkel megelőzve a ma divatos városnéző sétákat) elindította a Nyócker csillagai nevű tematikus túráját a józsefvárosi zsidóságról. Józsefvárosról keveseknek jutnak eszükbe a zsidók, pedig ez is épp úgy zsidónegyed volt, mint mondjuk a VII. kerületi, úgy nevezett „Zsidónegyed”.  

Az „épp úgy” persze azt is jelenti, hogy nem volt tisztán az ez sem. Sok más nagyvárossal szemben, Budapesten soha nem voltak jellemzőek a tiszta etnikai negyedek, mindig mindenhol keveredtek a kultúrák. Persze nagyon más volt a két városrész. Erzsébetvárosban, majd később Újlipótvárosban a tehetősebbek laktak, itt a szegények maradtak. A negyed kialakulásáról nem is olyan rég esett szó az Urbanistán .

Közel volt a Józsefvárosi Pályaudvar, ide érkeztek be a jó szerencsét kereső vidékiek a monarchia keleti végeiről, vagy azon is túlról. Olcsó volt a szállás, fuvarosok, kisiparosok, kereskedők laktak erre. Itt virágzott a híres piac és a hírhedt ócskapiac, ide futottak be az áruk. Meg persze a lopott áruk is. Ha valakit megszabadítottak valami kedves tárgyától, az első dolga volt lemenni a Telekire – ha szerencséje volt, visszavásárolhatta. De előfordult az is gyakran, hogy valakinek az éjszaka közepén fogyott el a pénze kártyázás közben: csak leugrott a Telekire, beadott gyorsan valamit a mindig nyitva tartó zálogoshoz, és már verhette is el a pénzt.

Screenshot 2018-09-10 22.32.41.png
Fotó: Teleki téri mesék

Mindezek a történetek a Teleki téri mesék című dokumentumfilmben hangzanak el, mely hosszú évek után mostanra végre elkészült. Az apropó, ami miatt írok róla, az az, hogy a hétvégén kezdődő, ingyenes Ars Sacra filmfesztiválon ezt is levetítik, szeptember 18-án, kedden.

Barbara Spitzer filmjének kiindulópontját a poszt elején emlegetett lakásimaház jelenti, mely mára igazi kuriózummá vált. Pedig a 20. század elején szinte minden bérházban volt ilyen, akár több is: annyira a hétköznapi élet része volt be-be ugrani, akár napközben is, mint a sarki kávéházba, amiért az ember nem megy el két utcát se nagyon. Vagy 50-60 lehetett belőlük a környéken.

Az itteni zsidó kispolgárok leginkább Kárpátaljáról és Galíciából érkezett hászidok voltak (na persze már ekkor is keverdtek a dolgok), és nem engedhettek meg maguknak olyan fényűző zsinagógákat, mint a régóta itt élő nagypolgári neológok vagy az ortodoxok. (Sőt a zsinagóga szót sem használták, az egyik visszaemlékező szerint először az állami iskolában hallotta ezt a kifejezést arra, amit ő egészen addig shtiebelnek ismert.) Ám, ami talán az egyik legérdekesebb a filmben elhangzó sok szép mondat közül, hogy

az itt élő zsidóságot amúgy se nagyon lehetett beskatulyázni rítusok vagy bármi más szempont szerint. Ők voltak a Teleki téri zsidók. Ez egy külön kategória volt.

A filmben a két főszereplőt (már ha van értelme ilyesmiről beszélni egy dokumentumfilm esetében) követve ismerhetjük meg a tér környékének történetét. Mayer Gábor és Mayer András maguk is részt vettek a hely feltámasztásában, élettel megtöltésében. Önkéntes segítői és vezetőségi tagjai a közösségnek. Láthatjuk őket, amint sátrat építenek, izzókat szerelnek, pálinkát főznek, és rengeteget beszélgetnek, filmeznek, fényképeznek.

A környékről a huszadik század végére szinte teljesen eltűnt a zsidóság. Bár a háború után még visszatért valamennyire az élet, s működésnek indultak az imaházak is, 1956 után szinte mindenki elmenekült. A Teleki téri mesék jó része ezekből a történetekből tevődik össze: öregek visszaemlékezései zömmel a háború előtti korszakra, kisebb részt a holokausztra.

Egyedülálló alkotás. Nem szépít semmit. Nem volt régen sem aranykor erre, akkor is „prolikörnyék volt”, ahogy valaki mondja, sok volt a bűnöző, a csaló, a tolvaj. És persze mindenki szegény volt. De azzal együtt, hogy ezeket egy percig sem takargatják, fényezgetik, mégis szeretni való kép rajzolódik ki erről a letűnt világról. Persze a nézőben (és biztos vagyok benne, hogy az öregeket nevetve hallgató gyerekekben is) a csibésztörténetek maradnak meg elsőre. Hogy mondjuk a Kisbüdösnek vagy Tetűnek nevezett, lepukkant moziban jó volt vigyázni, mert könnyen az ember zsebébe pisiltek a vicces kedvű kölykök.

Persze akkor sem csak bűnözők laktak a környéken, akármilyen rossz híre is volt. A többség szorgalmas kisember volt, és a visszaemlékezésekből az is kiderül, milyen volt az életük. Milyen volt a zöldségesnek hajnalban felkelni dinnyét hűteni, a gyerekeknek az iskolából hazatérve beállni a pultba dolgozni. Hogyan próbálták megfékezni a lakásokba belógó patkányokat, milyen volt az élet a kávéházakban, hogyan találtak a férfiak megfelelő asszonyt, s aztán hogyan ismerkedtek meg velük.

Screenshot 2018-09-11 12.31.58.png
Fotó: Teleki téri mesék

Mennyit siratják sokan a Tabánt, hogy mi lett volna, ha megmarad az bájosan romantikus falu – melyet a maga korában veszedelmes, kerülendő környéknek tartottak. Nos a Teleki téren a hardver megmaradt, ott vannak az utcák és a házak többsége is áll. Mégsem ujjong senki, hogy de jó, hogy ez itt van. Mert ugye a lélek veszett ki belőle az itt élőkkel együtt.

A Teleki téri mesékben az a csodálatos, hogy ezt az általában melankolikusan, beletörődősen, apátiába zuhanósan előadott huszadik századi történetet úgy tálalja, hogy az egész alaphangulata vidám. Többet mosolyogtam a képernyőre, amíg végignéztem, mint amennyit szomorkodtam. Pedig nem hagynak ki semmi tragikusat.

Screenshot 2018-09-11 12.32.53.png
Fotó: Teleki téri mesék

Talán az is hozzájárul ehhez, hogy nem csak a régmúlt meséire utal a film címe, hanem maiakra is. És ez legalább ilyen izgalmas: hogyan működik itt ma egy élő közösség, mit jelentenek nekik ezek a helyek, hogyan látják a jelenüket, jövőjüket.

Szóval, akit érdekel Budapest, a Teleki tér és a józsefvárosi zsidóság 20., na meg 21. századi története, az ballagjon el a Tabán Moziba szeptember 18-án 18 órára és nézze meg a filmet. Tényleg érdemes! Aki pedig, az amúgy ingyenes Ars Sacra filmfesztivál teljes programjára kíváncsi, innen tudja letölteni hozzá a programfüzetet.

Ha pedig még többet olvasnál a régi Budapestről, kövesd az Urbanistát Facebookon, Twitteren, vagy újabban akár Instagramon is.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?