Hová tűntek a társasházak előterei?

Az új lakóházaknál szinte a liftbe lépünk az utcáról. Itt egy ellenpélda

2018.10.01. 10:47
11 hozzászólás

Kaptam egy csomó képet egy ingatlanfejlesztőtől. A Metrodom küldte el a Babér és a Madarász Viktor utca sarkán épült, 129 lakásos, jókora társasházuk fényképeit. Ráadásul nem is azért, hogy reklámozzák, pusztán dicsekvésből, hogy megmutassák, milyen lett. Ugyanis elmondásuk szerint, abban már minden lakás elkelt. 

Persze, hogy érdekelt. Mivel mostanában elképesztően unalmasak és színvonaltalanok a budapesti nagy lakóingatlan-projektek, elég nyitott vagyok minden új és érdekes bemutatására. Főleg, hogy – szemben mondjuk a józsefvárosi Simona-házzal, a vizafogói Danubióval vagy az angyalföldi Green Court Residences-zel – itt nem csak látványtervekről van szó, hanem egy megvalósult épület fotóiról. Szóval kíváncsian kezdtem végigpörgetni a képeket.

Nos az egyik izgalmasnak ígért dolog, miszerint „homlokzat a szokásos egyszerű, színezett vakolat helyett egy külső fém héjazatot kapott, amit színes üvegekkel kombinálták”, engem annyira nem hozott lázba (bár az látszik, hogy ügyesen hozták ritmusba a két eltérő magasságú szomszédjával - beraktam két képet a galériába róla). Szóval kívülről nem kaptam volna fel a fejem erre az épületre. Erre a bekezdésre viszont igen:

„Az épület a méretéhez képest impozáns, hét méteres belmagasságú, nagy méretű előteret kapott, amely homlokzattól homlokzatig fut ki mindkét oldalról hatalmas üvegfelülettel határolva. Az előtér légterében átmenő függőfolyosó, a belsőépítész által alkalmazott anyagok, textúrák, színek szintén messze meghaladják a magyar lakóházak szokásos előtereit, a csatolt kép itt is mindent elmond.”

Nos, biztos megosztó egy ennyire tarkabarka előtér, de

számomra nem is a külalak az érdekes, hanem az, hogy egyáltalán létezik.

Tavaly a MOME Építészeti Intézetének és az Urbanistának volt egy közös sorozata. Ennek a megbeszélésén a magyar építészeti oktatás két legendás alakja Ferkai András építészettörténész és Nagy Tamás építész hozta szóba a kérdést, hogy hová lettek Magyarországról a társasházak előterei. A századfordulós bérházaknál még természetes volt, hogy a lakó nem egy lépcsőre nyitotta a bejárati ajtót, hanem megérkezett egy előtérbe. Ez a húszas-harmincas-negyvenes években sem tűnt el, sőt. Az elegancia, a színvonal fokmérője volt, hogy milyen előtérbe érkezik haza a lakó, ahol jó esetben egy portás is fogadta őt.

A legjobban talán Újlipótvárosban lehet megnézni a 20. századi előterek változását: a körúthoz közel még szecessziós, eklektikus bérházak vannak, beljebb pedig a két világháború közti modern válik uralkodóvá. Főleg az utóbbiak közt találni gyönyörű példákat. De még a szocializmus alatt épült házak közt is van jó pár, ahol nem feledkeztek el arról, hova érkezik haza az ember.

A rendszerváltás után épült társasházaknál viszont elképesztő állapotok vannak ezen a környéken is. Sok helyen gyakorlatilag két bolt közé préselték be bejáratokat. Annyi hely van csak, hogy a liftajtó, meg a lépcsőház tűzbiztos ajtaja elférjen.

És ez nem csak az olcsó tömeglakásoknál figyelhető meg, hanem azoknál is, amelyek előkelőnek, elegánsnak, sőt luxusnak pozicionálják magukat. A lakások valóban tágasak, igényes anyagokat építettek beléjük, szép a kilátás az erkélyükről stb. Ám a luxusnak a "haszontalanság" lenne a lényege, hogy van helyiség, amit nem adhatok el négyzetméterre, hanem nagyvonalúan „beáldozom” a tér élvezetéért.

Jártál már szűk és sötét, illetve tág és világos lépcsőházú lakótelepi panelben? Ha igen, akkor biztos tudod, mennyire másképp hat a közérzetre két ház, még akkor is, ha azonos technológiával, többé-kevésbé azonos színvonalon épültek. Már a belépés pillanatában.

A Babér utcai társasház előterében pont ez tetszik, függetlenül attól, hogy milyen a színezése, a berendezése vagy a kihasználtsága. Egyszerűen lemondtak a fejlesztők néhány plusz négyzetméterről, és így nem csak egy szűk, aluljáró hangulatú összekötés született a ház két homlokzata között, hanem egy nagyobb belmagasságú tér. Erről az egész előteres dologról már azóta akartam írni egy posztot, amióta fültanúja voltam az említett beszélgetésnek, örülök, hogy most lett egy apropója.

Szerintetek mennyire fontos az előtér? És nektek is feltűnt, mennyire eltűntek az utóbbi időben?