Se teteje, se fala a különös pannonhalmi kápolnának

Pannonhalmán, és tágabb vonzáskörzetében egészen nagyszerű kortárs építészeti alkotások születtek az elmúlt évtizedekben, amelyek leginkább a bencésekhez köthetők. Az a kápolna, amelyet ma (azaz szerda) délután mutatnak be a MOME-n a Design Hét keretében, azonban nem az ő megrendelésükre készült. Tulajdonképpen nem köthető egyetlen valláshoz sem. Sőt, tulajdonképpen nem is kápolna. Vagy mégis?

A MOME-n még tavasszal volt egy Kortárs szakrális művészet című kurzus, amely "építészetről, designról, giccsről, zsákutcákról, aktivizmusról és a lehetséges kiutakról" szólt. Ahogy az oktató, Körösvölgyi Zoltán írja, a félév egy nagy beszélgetéssel zárult, ahol "az egyik teológus vendéghallgató felajánlotta, hogy szívesen tartana ökumenikus áhítatot a csoportnak, mire egy építészhallgató azzal válaszolt, hogy ő pedig szívesen építene ehhez egy kápolnát".

Így is történt. Nem megrendelésre, pusztán a diákok lelkesedéséből kezdődött a munka. Építőanyagot még tavaly nyertek, amikor elhozták a 2017-es Hello Wood Mustra fődíját. Helyszínt is találtak hozzá nem sokkal később: Pannonhalma önkormányzata ajánlott fel egy erdei tisztást a Szent Imre-hegyen. A kezdeményezéshez az egyetem más hallgatói is csatlakoztak, akik nem is jártak a kurzusra. Aztán három hónapos tervezgetés után nekiláttak és pikk-pakk, egy hét alatt felépítettek a kápolnát. 

A nevét szándékosan nem írom le, ugyanis az nincs neki. Ahogy nem akarták felekezethetez kötni az építményt, úgy nem akarták elnevezéshez sem. (Amúgy legtöbben erdei kápolnaként hivatkoznak rá, szóval könnyen lehet, hogy ez fog tulajdonnevesülni, de ezt talán az alkotók sem bánják.) Mindössze egy olyan helyet akartak létrehozni, ahol bárki imádkozhat, elmélkedhet, vagy csak egyszerűen megpihenhet túrázás közben.

Az egész alkotás két részből áll: egy hajlított fa ellipszisből, mely az egyik oldalán a lejtő miatt eltávolodik a talajtól, meg egy mozaikkal díszített betonoltárból, amelynek mintái közt a ravennai ókeresztény mauzóleum díszei épp úgy feltűnnek, mint a hegy névadójának szimbólumai.

Szerencsére a saját leírásukban is kerülnek mindenféle belemagyarázásokat, úgy hogy én sem teszek ilyet. Egyszerűen tetszik a hely, alighanem örülnék neki, ha kirándulás közben egy ilyenre bukkannék.

Aki kíváncsi rá, hogyan és milyen indíttatásból készült, az menjen el ma 4-re a MOME-n tartott bemutatóra, ahol az alkotókkal beszélgetnek a szakrális dizájnról.