Istennél is ijesztőbb

Gábor vagyok, 34 éves, ateista. A Föld népességének 16 százalékába tartozom, nagyjából hatból öt ember követ valamilyen vallást. Az evolúciót elfogadom, mint ahogy a vallásos többség nagy része is elfogadja. Isten és az evolúció között viszont az a nagy különbség, hogy ez utóbbi nem hitkérdés. Már Magyarországon is próbálgatja a hangját az a kisebbség, amelyik ezt nem akarja belátni.

Az intelligens tervezés (IT) elméletének támogatói, az Értelmes Tervezettség Mozgalom (ÉRTEM) javaslatot nyújtott be az Oktatási Minisztériumhoz: azt szeretnék, hogy az evolúció mellett az IT-t is tanítsák a biológiaórákon. Romlott cinizmusra vall, hogy a beadványt éppen Darwin kétszázadik születésnapjára időzítették, de mintha máris késésben lennének: olyan csatát kezdtek most, ami Amerikában már több fronton is elveszett. Szörnyű precedenst teremtene, ha a szervezet kérése megvalósulna (bár erre szerencsére nincs sok esély), az ÉRTEM tagjai ugyanis kreacionisták, csak ügyesebb retorikával próbálkoznak.

Például nem nevezik magukat kreacionistának. A keresztény gyökerű kreacionizmus ugyebár azt vallja, hogy az életet Isten teremtette a Földre, ezen belül aztán létezik többféle irányzat, a vadabbak szerint a dinoszauruszcsontok is a Teremtés során keletkeztek, Isten így akarta próbára tenni az emberek hitét. Az IT követői ezzel szemben nagyon vigyáznak arra, hogy ne említsék meg egyik isten nevét sem, és megpróbálják a tudományosság látszatát kelteni. A titokzatos, omnipotens lény ideája viszont megtalálható náluk is, csak ők intelligens tervezőnek hívják.

Szerintük az élőlények túl bonyolultak ahhoz, hogy evolúció során, fokozatos fejlődéssel, mutációkkal jöhettek volna létre. Hiszen nézzük csak meg az E. coli baktériumot, látszik a mikroszkóp alatt, hogy fehérjékből kis csapágy meg fogaskerék található benne, egy valóságos kis motor. Nem hisszük, hogy egy ilyen komplex szerkezet egyszerűbb fehérjecsapágyakból és -fogaskerekekből alakult volna ki, mondják, tehát csakis egy intelligens tervező készíthette az élőlényeket. A gondolatmenetet követve az IT követői nem kevesebbet állítanak, mint hogy ez a nagyhatalmú tervező összelegózta az állatokat.

A vad kreacionistáknál megjelenő Isten ravasz és szemét: fosszíliákat rejt a földbe, hogy átverje saját híveit. Az IT elmélet intelligens tervezője egy debil kisgyerek, aki fehérjecsapágyakkal és más legóelemekkel játszadozik, aztán néha összekeveri a legókészleteit, és így lesz kacsacsőrű emlős. Nem sokkal nevetségesebb elképzelés mindezek paródiája, miszerint az életet valójában a repülő spagettiszörny teremtette.

Kár bizonygatni, miért lenne rettenetes, ha ilyen mértékű ostobaságok jelennének meg a természettudományos oktatásban.

Gábor vagyok, 34 éves, és elfogadom az evolúciót.

Nem sül el jól, ha a vallás beleszól a tudományba – erről tudna mesélni Giordano Bruno, Galilei és Alexandriai Hüpatia – de a legújabb korban már viszonylag ritkán kezdte ki valamelyik nagy egyház a tudományt. Békés egymás mellett élés van, és még ha a pápa néha be is szól a tudománynak, az evolúciót nem vonja kétségbe. Sőt, tavalyelőtt éppen XVI. Benedek volt az, aki abszurdnak nevezte a kreacionizmus alapvetését mondván, az evolúció kóser (lehet, hogy nem ezt a szót használta): az evolúciónak számos tudományos bizonyítéka van, de egyik sem zárja ki Isten szerepét. Az anglikán egyház pedig egyenesen bocsánatot kért Darwintól, amiért 150 éve kissé érzékenyen reagált a felfedezéseire. Kritikusabb volt a Dalai Láma, de ő is csak annyit engedett meg, hogy megjegyezte, kicsit többet kellene még tanulnunk az evolúcióról, mert a Karma és a természetes szelekció nem éppen kompatibilis fogalmak.

A vallási vezetők óvatos hozzáállása is mutatja, hogy az evolúció – amit az IT követői következetesen elméletként említenek – ma elfogadott tudományos tény, amit már nem kell tovább bizonygatni. Számtalan igazolást adott rá a paleontológia, a genetika, és még sok tudományág, alkalmazási területei a mikrobiológiától az űrkutatásig nyúlnak. Az evolúció olyan monumentum a tudományban, mint a gravitáció vagy a periódusos rendszer. Aki az evolúciót támadja, az a tudományt támadja.

A tudomány persze rejtélyes és éppen ezért néha ijesztő – rejtélyesebb és ijesztőbb, mint bármelyik isten. Nem ígéri meg, hogy minden jóra fordul majd a végén, és boldogan élhetünk, akár a halál előtt, akár utána. Nem ígéri meg, hogy meggyógyítjuk a rákot, hogy megfékezzük a klímaváltozást és a környezetszennyezést, hogy véget vetünk az energiaválságnak. És azt is nehezen ígéri meg, hogy egy kutatás egyáltalán jó lesz valamire. Amikor Galvani végezte békacombos kísérleteit, sőt, amikor egy rézkori ősember először használta a kereket, még senki nem sejtette, hogy olyan alapot fedeznek fel éppen, amire későbbi civilizációk épülnek majd. Most is folynak ilyen kutatások, csak most nem békacombokkal, hanem például részecskékkel játszanak a tudósok, de ugyanúgy nem látni, mire lesz még ez jó, mint Galvani esetében. Viszont ez egy zártkörű játszótér, nem engedik be azt, aki nem tartja be a játékszabályokat, és amúgy is azzal kezdené, hogy szétrúgja a másik homokvárát. És remélem, soha nem is fogják beengedni.

Gábor vagyok, 34 éves, ateista. Nem tudom, milyen sorsfordító események jönnek még az életemben, nem zárhatom ki, hogy egyszer még Gábor leszek, 70 éves és hívő katolikus vagy buddhista. De ez teljesen független lesz attól, hogy valaha közös ősöm volt a csimpánzzal.