Üzleti tippek a magyar kormánynak
Nekünk magánemberként és az Index szerkesztőségének tagjaiként is az államadósság lebontása a legfontosabb dolog az életünkben. Régebben a szex volt az, de két és fél éve már nem. Ezért is örülünk annyira, hogy a magyar kormány a hazai piacon ugyan a józan ésszel is szembemegy néha, ha elvekről van szó, de kifelé bámulatosan pragmatikus. Most éppen baltás gyilkost adtunk el egy lepukkantabb olajdiktatúrának, ki tudja miért cserébe, ami nyilván igen jó üzlet volt. Az ilyen barterezésben vannak még lehetőségek!
Hogy mi is hozzárakjuk a magunkét a Közös Sikersztorihoz, öt nagyszerű üzleti sanszra, illetve potenciális célországra hívnánk föl a döntéshozók figyelmét.
1.) Ami a leginkább adja magát: Csatáry Lászlót azonnal el kell passzolni, míg piacképes. El-, vagyis kiadhatnánk például Iránnak, ahol nyilván korrekt tárgyalás és kemény ítélet várna rá. Cserébe kérhetnénk tőlük olajat, esetleg rájuk sózhatnánk a rohadt sokba kerülő használt paksi fűtőelemeket. Híresen fejlett az atomiparuk és nyilván megígérnék, hogy csakis békés célokra használják a sugárzóanyagot.
Felmerülhetne Csatáry Palesztinába toloncolása is, de egy pragmatikus kormány nem érheti be utcakövekkel, akkor sem, ha nagy tételben kapnánk.
2.) Vietnam hatalmas, dübörgő gazdaság, egyben szigorú egypárti diktatúra, az isten is a magyar gazdasági diplomáciának teremtette. Hozzájuk toloncolhatnánk például a Magyarországon börtönbe kerülő amerikai állampolgárokat, garantált, hogy látnának benne fantáziát, és nem maradnának hálátlanok.
3.) Bolond az a kormány, amelyik nem csap le egy akkora ziccert, mint a magyar börtönben ülő Eva Varholíková Rezesova, a négy embert tűzhalálba küldő szexi millimosnő. El kell adni Szlovákiának ezer tonna túróért, és egy évre meg van oldva az iskolai közétkeztetés.
4.) Leharcolt országnak tűnik Szerbia, de ott főzik a világon a legjobb halászlét. A szerb szakács ma már olyan értékes exportcikk, mint a brazil focista, az argentin lovaspólós vagy a magyar szexrabszolga. Ha Magda Marinkóért cserébe átdobnak ezer szakácsot a zöldhatáron, mindkét fél jól jár, sőt ezzel kivételesen a nagyközönség is.
5.) Hány ezer, sőt hány tízezer honfitársunkat készítik ki a horvátok minden nyáron a gumibelső állagú, de méregdrága kalamárijukkal. Cserébe a horvát állam teljes statégiai gumitintahal-készletéért a magyar kormány elintézhetné, hogy a kocsijával az M7-esen két embert kinyíró Radimir Cacic miniszterelnök-helyettes másodfokon ne kapjon végrehajtandó börtönt. Mindenki jól járt, a borzalmas tintahalakat pedig közmunkások ásnák el, mozgásban tarva több keleti megye munkaképes lakosságának többségét, ami közegészségügyi szempontból is előremutató dolog lenne.
Remélem, hogy a fentiek megbizsergették az illetékesek fantáziáját, és pár éven belül minden magyar állapolgárnak ingyen jár a harcsapaprikás túrós csuszával, plusz egy marmonkanna kőolaj.