Vilmos, Bíborka
2 °C
19 °C
Index - In English In English Eng

Hogyan bízzunk a kormányban, ha a kormány nem bízik a társadalomban?

Nem kérdőjelezzük meg, hogy a jelenlegi helyzetben nemzeti egységre van szükség. A járvány leküzdéséhez elengedhetetlen, hogy bízhassunk a kormány felelős döntéseiben.

A bizalmat azonban nem az teremti meg, hogy lemondunk a jogállami működés alapvető szabályairól, hanem épp ellenkezőleg: ha a kormány eleget tesz azoknak.

Örülünk annak, hogy Orbán Balázs a kormány kényelmes kommunikációs közegéből kimerészkedve, a független sajtón keresztül is fontosnak érezte megosztani álláspontját. Szeretnénk hinni azt, hogy a miniszterhelyettes ezzel a kétirányú kommunikáció felé tett lépést, bár eközben a kormánypárt frakcióvezetője „idétlenkedésnek” bélyegzi az aggályainkat, a kormánypropaganda alapjogvédőként tetszelgő beszélő feje pedig azt hirdeti, hogy „veszélyhelyzet idején luxus az emberi jogi blabla”.

Csakhogy épp az emberi jogi szempontok érvényesülése az, ami segíti a járvánnyal szembeni fellépést. Átlátható döntésekre van szükség, mert ha az emberek tisztában vannak azzal, hogy mit miért tesz a kormány, miért van szükség az egyes intézkedésekre, akkor erősödik a bizalmuk, nagyobb arányban követik a hatóságok iránymutatását. Azok az országok, amelyek a legsikeresebbek a vírus elleni harcban, széles körben tették lehetővé a lakosság tájékozódását, míg nálunk vannak, akik rémhírterjesztésért zárnák börtönbe azokat az újságírókat, sőt orvosokat, akik a védekezés hiányosságaira mutatnak rá.

Nem erősíti a bizalmat az elmúlt tíz év tapasztalata sem, ami arról szól, hogy a kormány nem tűri az alkotmányos korlátokat a hatalmának gyakorlása felett.

A kormánypárti kétharmados többség most olyan törvényt akar elfogadni, amely a kormányra bízná annak eldöntését, hogy a koronavírus-járvány miatt kihirdetett rendkívüli jogrend – ami az Országgyűlés kontrollja nélküli kormányzást jelenti – mikor szűnik meg.

A bizalom azt is jelenti, hogy bízunk az Országgyűlés felelős döntésében. Elfogadható érv, hogy a veszélyhelyzet idején nincs idő kivárni a törvényalkotás menetét, ám ez még nem ok arra, hogy ne bízzuk a parlamenti képviselőkre időről-időre annak eldöntését, hogy indokolt-e még a veszélyhelyzet és a különleges intézkedések fenntartása. A tudománynak és a társadalom más szereplőinek is érdemi szerepe van annak megvitatásában, hogy meddig kell ezeket fenntartani. Ennek a vitának a terepe a nyilvánosság, a döntésé pedig – a nyilvánosságban megjelent tudományos, orvosi, gazdasági és egyéb érvek figyelembevételével – az Országgyűlés. Amíg képes ellátni, addig el is kell látnia alkotmányos feladatát a parlamentnek, és olyan szabályokat kell alkotni, amelyek ezt a veszélyhelyzetben is biztosítják.

A bizalom feltétele, hogy a hatalom normálistól eltérő gyakorlása ne tegye lehetővé a kizárólagos hatalomgyakorlást.

A különleges jogrendet a diktatúrától az különbözteti meg, hogy érvényesülnek az alkotmányos garanciák.

Azt is szükségesnek látjuk, hogy a rendkívüli jogrend idejére szélesítsék azok körét, akik az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezhetik

– érintettségtől függetlenül bármelyik országgyűlési képviselő, de legalább a frakcióvezetők indítványozhassanak normakontrollt –, és ezekről rövid, akár háromnapos határidővel kelljen érdemi döntést hoznia a testületnek.

A járvány elleni védekezést nem akadályozzák azok, akik szeretnék a biztosítékait látni annak, hogy a rendkívüli jogrend nem fordul át korlátok nélküli hatalomgyakorlásba. Ezek a biztosítékok semmiben nem gátolnák a veszélyhelyzetben indokolt lépések végrehajtását. Ennek ellenére Orbán Viktor miniszterelnök kijelentette, hogy a válságot az ellenzék képviselői nélkül is meg fogják oldani, és azt mondta, „133 bátor emberre” van szüksége a kormány kitűzött céljainak véghezvitelére, ami alatt a kétharmados kormánypárti többség tagjait értette. Az igazi bátorság azonban szerintünk nem az, amikor a kormány csak a saját köreiben meri megmérettetni az intézkedéseit. Az igazi bátorság a közösség azon tagjainak – így az orvosoknak, szociális dolgozóknak és a tanároknak – a helytállása, akiket eddig nem becsültek meg. A kormánytól most azt várjuk, hogy ne csak a sajátjára, hanem a társadalom valamennyi tagjának érdekére koncentráljon.