Az elitliga, amely szembemegy a futball alapértékeivel

Az utóbbi időben talán nem volt futballt szerető gyermek, aki a parkban a szomszéd utca srácai ellen ne úgy készült volna, hogy a legmagasabb hangerővel hallgatta meg a Bajnokok Ligája bizsergető himnuszát a „vérre menő” összecsapás előtt.

Úgy nőttünk fel, hogy evidens volt, hogy Európa legrangosabb kupasorozata a BL, amely ugyanúgy reményt ad akár a magyar, a horvát, a szerb vagy éppen a holland csapatoknak. Mert az álom nem volt más, mint csúcsra jutni, még akkor is, ha némely esetben már a csoportkörbe jutás is bravúrnak számított.

Joseph Blatter korábbi FIFA-elnök és Michel Platini korábbi UEFA-elnök korrupciós botránya után látott ismét napvilágot az Európai Szuperliga létrehozásának ötlete, amely önmagában nem ördögtől való, de mégis van benne valami visszataszító, mert urizáló, modern és elitista. Egyébként nem véletlen, hogy már az ezredforduló környékén is felvetődött egy hasonló sztárliga megalapítása.

Az alapgondolat nem rossz, hiszen ki ne lenne kíváncsi a legjobbak állandó versengésére, ráadásul melyik klub mondana nemet sokszoros bevételre. Ugyanakkor morális kérdéseket vet fel a liga létrehozása, amely egy meghívásos alapon működő, elitklubok által életre hívott versenysorozat.

A teljesítménye alapján ugyanis például a Premier League harmadik helyén álló Leicester City jelenleg joggal küzdhetne a kontinens legjobb csapataival, de mivel marketingértéke jóval kevesebb, mint például az Arsenalé, kirekesztik a gigászok közül.

Arsene Wenger távozása után az „ágyúsok” a pályán csak keresték önmagukat, az Arsenal mint márka azonban továbbra is kelendő, a szuperliga amolyan utolsó mentsvár volt a londoni egyesületnek (is), hogy még idejében, nem kevés összegért értékesítse azt a brandet, amelyet sok-sok évtized alatt felépített.

Nagyon úgy tűnik, hogy Németországban a Bayern München és a Borussia Dortmund sem csatlakozik a szuperligához. A német klubok a döntésükkel ismét kiálltak a szurkolók mellett, igyekeznek megőrizni identitásukat és tiszteletben tartani a hagyományokat.

A futball emberközpontú, nem üzletközpontú. Szép kijelentés, de tegyük a szívünkre a kezünket: ez eddig sem volt igaz. Az viszont a napnál is világosabb, hogy a szuperliga létrehozása újabb lépés afelé, hogy a futball teljesen show-biznisszé váljon, és végleg szakítson a lokálpatriotizmussal és azokkal az értékrendekkel, amelyeket korábban képviselt.

Pálcát korai lenne törni az alapító klubok felett, mert most még nem tudjuk, jó ötlet volt-e az „elszakadás”. Kérdés, hogy a szakadár klubok mit veszíthetnek, milyen retorzió éri majd a csapatokat és játékosait.

Elhamarkodott kijelentés lenne, ha azt mondanánk, hogy szöget ütöttek az európai topfutball koporsójába, hiszen az élet megy tovább, a labdarúgás tovább él – de milyen áron? A választ nem most kapjuk meg, de sokat már erre sem kell várni.

A nézők a futballt szeretik, és nem a pénzt. De minél több a pénz, annál jobb a futball. Ördögi kör ez, egyelőre rengeteg bizonytalansággal. Sokan örülnek és sokan bánatosak most. Néhány szurkoló üdvözíti a döntést, egyesek pedig már kedvenc csapatuk stadionjánál tüntetnek. 

Egy biztos: a labdarúgás összekovácsolta a szurkolókat. Az Európai Szuperliga most pedig megbontotta az egységet.

(Borítókép: Pool / Getty Images Hungary)