Ezért kell kizárni az orosz sportolókat minden eseményről

Robert Lewandowski, a világ egyik legjobb labdarúgója másfél hónappal ezelőtt Twitteren adott hangot véleményének, miszerint nem tud elképzelni az orosz válogatott ellen egy mérkőzést, amikor Ukrajnában fegyveres agresszió zajlik. Ahogy mondja, az orosz futballisták és a szurkolók sem felelősek ezért, de nem tehetünk úgy, mintha semmi sem történne.

Nyilvánvaló, hogy az orosz civilek, így a sportolók sem tehetnek arról, hogy Vlagyimir Putyin háborúba sodorta országát, ugyanakkor muszáj komoly társadalmi fellépéseket sürgetni, hogy több irányból szorítsák egyre jobban sarokba az orosz elnököt, akitől idővel olyan reakciót várnak, hogy lássa be, saját népe sínyli meg a háborúját.

Egész egyszerűen nincs más út. Sajnálatos lépés a sportolók, sportcsapatok kizárása. Nem jó lépés, nem igazságos lépés, de szükséges lépés. A szervezetek és szövetségek kezében olyan fegyverek vannak, amelyekkel emberéletet nem lehet kioltani. És inkább használjuk ezeket, mint az éles puskát...

Ez Putyin háborúja. Oroszország elnöke emberéleteket tesz tönkre, családokat szakít szét, álmokat dönt romba. Ilyenkor nem kesereghetünk azon, hogy sportolói pályafutások törnek ketté, hogy van olyan játékos, aki például most utoljára szerepelt volna labdarúgó-világbajnokságon vagy paralimpián.

Nem arról van szó, hogy Dosztojevszkij vagy Csehov műveit ne tanítsuk irodalomórán, hogy ne vegyünk tudomást Andrej Rubljov ikonfestő alkotásairól, hogy ne emeljük meg a kalapunkat Jurij Gagarin előtt vagy hogy vegyük le a kulcstartónkról a matrjoskát.

Hanem arról van szó, hogy vérontás nélkül, amíg lehet, katonai beavatkozás nélkül szankcionálni kell az oroszokat, és bármennyire is kellemetlen érzés ezekkel a döntésekkel fájdalmat okozni a népnek, most nincs más megoldás.

Mert Putyinra így lehet nyomást gyakorolni. El kell fordítani tőle a népét, most belülről kell bomlasztani Oroszországot, és bármennyire szomorú, hogy ennek kárvallottjai az ártatlan orosz állampolgárok, de most ők segíthetnek a legtöbbet azzal, hogy nem támogatják tovább a vezetőjüket, aki nem az ő háborújukat vívja. Minél nagyobb Putyinon a nyomás, annál kellemetlenebb helyzetben találja magát, ezzel pedig a népszerűsége is csökkenésnek indul, végül pedig kénytelen lesz elismerni, hogy hibázott. Legalábbis ebben reménykednek most azok, akik nem félnek súlyos szankciókat hozni.

Hiába mondja Novak Djokovics, hogy őrült döntés kizárni az orosz és belarusz sportolókat a június 27-én kezdődő wimbledoni tenisztornáról, az ukrán Elina Szvitolina szerint eljött az idő, amikor a hallgatás árulás. A teniszezőnő hozzátette: krízis idején a hallgatás egyet jelent a történtek támogatásával.

Ez nem egy társasjáték, ahol semmi következménye nincs a vérontásnak. Ez a kőkemény valóság, és minden lehetséges eszközt be kell vetni annak érdekében, hogy mihamarabb vége legyen. És ha ehhez sportolóknak is vállalniuk kell a szankciókat, akkor meg kell tenniük. Ne a Nyugatot okolják, hanem az elnöküket, akinek vér tapad a kezéhez, és a történelemkönyvek immár gyilkos agresszorokkal együtt említik egy lapon.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:Az orosz labdarúgó-válogatott tagjai edzenek a szentpétervári Petrovszkij Stadionban 2021. június 15-én. Fotó:MTI / EPA / Anatolij Malcev)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!