A fővárosi patthelyzetet a vesztes oldhatja fel

Ha Magyarországon is éppúgy lehetne bármire fogadni, mint az Egyesült Királyságban, minden bizonnyal a legtöbben Vitézy Dávidot tennék meg befutónak a főpolgármester-helyettesi posztot illető vetélkedés során. Már, ha lehetne egyáltalán vetélkedésről beszélni. Itt ugyanis gyakorlatilag ő az egyetlen mozgásra képes versenyző a pályán.

Korábban a Tisza Párt vezetője, Magyar Péter sebészi pontossággal metszette ki a városvezetői képletből Vitézy szóba jöhető konkurenseit, amikor bejelentette, hogy kiket nem támogatnak pártja képviselői: Tüttő Katát név szerint is beazonosították, amikor azt írták, hogy az eddigi főpolgármester-helyettesek közül senkit sem fognak megszavazni; elvi szinten emellett en bloc az „óbaloldal” reprezentánsait is kizárták. Az önkormányzati törvény arról rendelkezik, hogy a testület alakulóülésén a megválasztott polgármester (főpolgármester) a közgyűlés tagjai közül egy vagy több helyettesre tesz javaslatot, személyéről pedig a közgyűlés szavaz. Egyebek mellett ez az egyik olyan normatív kritérium, ami a Fővárosi Közgyűlés jogszerű megalakulásának és működésének a feltétele.

Nem kell ahhoz az egyszerű újságolvasóénál lényegesen szélesebb körű tájékozottság, hogy világos legyen,

Bár önálló, autonóm várospolitikát a DK és az MSZP polgármester-képviselői miatt főpolgármesterként sohasem folytathatott, eddigi koalíciós partnereivel legalább nagyjából egy nyelvet beszéltek, és a fontosabb ügyekben végül többnyire sikerült kiegyeznie. A választások nyomán azonban Karácsony, a maga baloldali értékrendjével légüres térbe került. A kapcsolódáshoz szükséges szabad vegyértékei a Fidesz irányában alig vannak, de ha lennének is, egy fideszes helyettest a Tisza Párt, a DK és az MSZP ellenében csak a Kutyapárt (és Baranyi Krisztina), valamint az LMP és Vitézy Dávid igen szavazatával lehetne megválasztani – valljuk be, ez nem túl valószínű opció.

Sokkal sanszosabb, hogy e különleges kényszerekből következően, a maradékelv alapján végül Vitézy Dávid kocoghat majd fel a pulpitusra a főpolgármester mellé. Bár a Tisza Párt nem veri nagydobra – mivel a kampányban ők is a Fidesz jelöltjeként beszéltek Vitézyről –, minden jel arra mutat, hogy Vitézy Dávid személye elfogadható lenne számukra. Magyar Péter a budapesti színtéren szinte mindent és mindenkit elutasító nyilatkozataiban egyedül Vitézy számára nyitott surranópályát. Hogy egy ilyen deal mennyire valószínű, arra Szentkirályi Alexandra kétségbeesett kérlelése utal. A visszaléptetett főpolgármester-jelölt először a Karácsony–Magyar-együttműködést sejtetve gyurcsányozott egyet – a fővárosi erőviszonyok ismeretében kissé anakronisztikusan –, majd videójában egyenesen azt kérte Vitézytől, hogy ne árulja el azokat a fideszes szavazókat, akik rá voksoltak, és ne vállalja el a rá osztott főpolgármester-helyettesi szerepet. Szentkirályi úgy tesz, mintha ennek megvalósulása a nagy Karácsony-terv része lenne, holott nyilvánvaló, hogy a főpolgármester eredeti favoritja sokkal inkább Tüttő Kata volt, mint a médiát kiválóan használó, autonóm és sok esetben hiperaktív korábbi államtitkár. Érthető tehát, ha a főpolgármester úgy érzi, hiába nyerte meg a választást, ha most éppen csak legyőzött ellenfele viheti a közgyűlést.

Pedig a csillagok együttállásából akár egy közös, nagy összefogás is kiolvasható lenne. A volt közlekedési államtitkár felívelését kellő rugalmasság esetén szinte minden érdekelt saját sikereként kommunikálhatná:

• A Tisza Párt – ígéretével egybevágó módon – egy mozdulattal csaphatná el a városvezetésből a DK-t és az óbaloldal klientúráját, valamint a Fideszt.
• A Fidesz a karácsonyi politika ellensúlyozásaként mutathatná be az általuk is támogatásra érdemesített Vitézyt.
• A korábbi testületben még képviselettel sem rendelkező LMP valódi támogatásához mérten a lehető legtöbbet hozta ki a közgyűlési struktúrából.
• Karácsony Gergely pedig a nagy integrátor szerepében tetszeleghetne, aki mindenre is képes, ha Budapest érdeke ezt kívánja. (Ráadásul nem is olyan rossz a viszonyuk, mint arra a kampányban elhangzott mondatokból következtetni lehetne.)

Amennyiben a Közgyűlés megválasztaná Vitézyt, a fenti esetleges konszenzus miatt viszont akár az a látszat is keletkezhet, hogy a testületben az ő legitimitása nagyobb, mint magának a főpolgármesternek, azaz könnyen a farok csóválhatja majd a kutyát. Nem lenne tőle idegen a saját programjának és vízióinak erőteljes képviselete sem, amiben Karácsony Gergelynek csak a követő vagy a nem túl hálás vitatkozó szerep jutna.

Azt se felejtsük el, hogy a magyar politika világában a gyanakvás és bizalmatlanság mélyebben gyökerezik, mint a város működőképessége megőrzéséért érzett aggodalom; a politikai tőke kovácsolgatása pedig adott esetben fontosabb is lehet egyes szereplőknek, mint a BKK-járatok üzemszerű működése, azaz még bármi elképzelhető. A szekértábor-logika a mégoly kézenfekvő megoldásokat is ellehetetlenítheti, a legnagyobb troll alufóliasisakját ebben a képletben pedig a jolly jokereket kezében tartó Magyar Péter illesztheti a fejére, ha mindenellenességét a fővárosi döntéshozatalra is kiterjeszti. Közgyűlési súlyánál fogva lenne ereje, hogy a testület megalakulásának ellehetetlenítésével az egész Fővárosi Önkormányzatot bedöntse. Egy új választás így elvileg ki is provokálható, aztán kezdődhetne az új kampány, hogy ismét élesztgetni lehessen a nagy változásban bízók új reményeit. Az ehhez vezető manőverek ódiumát azonban – legyen bármennyire is slim fit szerkós, latte-avokádós a fővárosi közhangulat, azért még neki sem bocsátanák meg a budapestiek.

A szerző az Index vélemény rovatának szerkesztője.

(Borítókép: Németh Emília / Index)