Jerikó rózsája

Mozgalmas hetük volt a szocialistáknak: a balatonőszödi progresszív balos kongresszusról ugyan majdnem annyian maradtak távol a haladó kormányfők közül, mint ahányan végül jól összevesztek Irakon vacsora után, de Gyurcsány Ferencnek egy újságcikk erejéig sikerült megnyernie társszerzőül alig titkolt példaképét, a haladó balos médiamanipulátor és imázsminiszterelnök archetípusát, Tony Blairt. Mester és tanítványa vállt vállnak vetve követeltek egyenlő bánásmódot az EU régi és új tagállamainak - egyelőre csak a Népszabadság olvasóitól, de azért a Gyurcsány-Blair tengely mégiscsak szimpatikusabb, mint az Orbán-Stoiber arcvonal.

Blairnek aztán csúnyán nekiestek a kollégák Őszödön, állítólag hamarabb haza is utazott, de előbb még aláírta a csúcstalálkozó háttérintézményeként működő Policy Networkben tömörült "halaldó gondolkodók agytrösztjei és kutató intézetei" által kidolgozott közös nyilatkozatot, amely leszögezi: "A haladó kormányok azért vannak, hogy jobbá tegyék az emberek életét. Lehetőséget és jólétet mindenkinek! - mi e mellett kötelezzük el magunkat. Megoldási javaslataink korszerűek és bátrak, megfelelnek a kor kihívásainak." Nagyszerű, gratulálunk. Ezért érdemes volt napokra megbénítani a budapesti közlekedést.

Az AFP tudósítása szerint a vita hevében Zapatero óriási hibának nevezte az iraki beavatkozást, és a kibontakozott szóváltásban csak Gyurcsány próbálta megvédeni Blairt, több realizmust kérve a spanyol miniszterelnök által felheccelt politikusoktól. Néhány nappal később, az MSZP rendkívüli tisztújító kongresszusán azonban az AP tudósítása szerint már imígyen szónokolt: "Személy szerint, négy gyermek apjaként, fiatal emberként, a jövőben bízó dolgozó magyarként, és kormányfőként nem hiszek a megelőző háborúban. [...] Akik az erőszak erejében hisznek, elbuknak." Tony mit szólna ehhez, Feri?

A szocialisták kongresszusán ezután különös dolog történt: mert míg azért annak van egy a szocialistáktól megszokott vajszínű árnyalata, amikor a KISZ-káderből lett privatizátor és nagytőkés, a politikában is kíméletlenül törtető Gyurcsány hagyományos baloldali értékekről, társadalmi igazságosságról, szolidaritásról és más effélékről prédikál, Hiller István személyében egyelőre támadhatatlannak tűnő politikust választott elnökéül a szocialista párt. Nem egy Kádár-korszakból átmentett megélhetési szélhámost, hanem nemzetközileg elismert, világos fejű tudóst, akiről hirtelen semmi rossz nem jut eszünkbe a Vörös Csillához fűződő furcsa vonzalmán kívül.

Egyelőre csak Zuschlag képviselő otromba tréfája árnyékolja be a szoci redizájn-offenzívát: a nyilas hatalomátvétel évfordulójára szervezett neonáci megmozdulás(ok) helyett heveny ellentüntetés kerekedett, a tiltakozáshoz kénytelen-kelletlen még a Fidesz is csatlakozni kényszerült, ily módon valószínűleg a rendezvény idejére biztonság kedvéért lesittelt Bácsfi Dianának lesz köszönhető, ha a jobboldali párt javaslata alapján felállítják a budai várban az Igazak emlékfalát. Hiller pártelnök viszont titkos keresztény szimbólumokkal - jerikói rózsával a keresztelés szentségét szokták illusztrálni katolikus papok, nochdazu új kapcsolat - vetette meg az új szociáldemokrácia érzelmi alapjait: sajtóértesülések szerint a múlt héten a posztkommunizmus véget ért, ez már a posztmodern tűz, pezsgés és lendület.