A hergelés megvolt, a pompomlányok harcban állnak. Már csak hármat kell aludni, hogy kiderüljön, jó volt-e kijátszani az antiszemita-kártyát, válaszul eldicsekedni, nekünk vannak zsidó barátaink is. Ha már egyszer nyilvántartjuk barátaink vallását és előbőrét, ugyebár.
De ezek a fordulatok már eléggé elkoptak, a kommunikációba új színt a kormány áprilisban hadrendbe álló pompomlánya hozott. Aki mi mást is tenne, mint blogol. Demcsák Zsuzsa ugyanis két bejegyzésével felülmúlta Havas Henrik (egynapos kormányzati kommunikátor) összes reggeli taplóságát, amikor kifejtette: márpedig az ő gyereke nem fog szegényekkel keveredni, és ő személyesen is kizárólag a jól szituált anyukák társágát keresi Szent István parkban.
Erős kezdés egy igazságosságot hirdető kormány szóvivőjétől, aki ezek szerint nyilván csak gazdag újságírókkal áll majd szóba, és nyilván szabadságra megy, ha a főnöke éppen szegények között nyomja a pr-dumát. Ajánlott cél Thürmer Gyulának március 21-ére: nyissák meg a Szent István parkot a proletárgyerekek előtt.
Feltéve, ha addig nem lesz ugye egy másik forradalom, ami elsöpri Demcsák Zsuzsát és a gazdag vérszívók kormányát, aminek egyetlen célja, hogy kisöpörje a padlást és behajtson minden pénzt, majd odaadja a gazdag, gonosz multiknak. Hát persze, mi más lenne. Gyurcsány már gyerekkorában erről álmodott, igaz, akkor még nem állt volna szóba vele saját kormányszóvivője sem, mert szegény volt.
De lófasz lesz itt, nem forradalom. És nem azért, mert itt jó, vagy mert kizsákmányolnák a magyarokat a zsidók. Hanem a forradalmaknak kell valami cél. Mondjuk űzzük el az osztrákokat, nyitassuk meg a proletárok előtt a Margitszigetet, húzzanak a ruszkik a vérbe. Egy forradalomhoz Gyurcsány fejét követelni kevés. Egy lefejezéstől önmagában még nem lett jobb senkinek, ha nem tudta, mi jön utána. Pláne, hogy a gázáremelés egy részét kompenzálta a kommunista időjárás, jön a négynapos hosszú hétvége, el lehet végre húzni a vérbe, de legalább Prágába, ahol legalább a tömegközlekedés működik, és ahol éppen bevezetik a vizitdíjat. Lehet menni a telekre, bárhová, csak el minél messzebbre ebből az elkúrt városból, ahol 30 év alatt még egy metrót sem sikerült úgy kitalálni, hogy annak értelme legyen.
Aki meg itt marad, és mindenáron akar némi könnygázt, vagy csak sztereotip ideológiát, vigyen magával jegyzetfüzetet, hogy felírhassa a rendőrök azonosítóját, mielőtt megkapja a gumigolyóját.
Update, 2007. 03. 12. 14.23. Hoppá! Demcsák Zsuzsa időközben meghúzta a blogját. Míg korábban a bejegyzésének egy mondata így hangzott: "A beszoktatás harmadik napján adtam fel. De később kiderült, hogy nem volt szerencsénk, mert a leglelketlenebb bölcsis nénikhez kerültünk és a legrosszabb szociális helyzetű csoportba kerültünk, mert ott volt üresedés." Délutánra a szociális helyzetű csoportra vonatkozó utalás eltűnt. Ez a hoppá, nem a döbbenet.