Igazság és hó

- Ki kéne végre mondani, hogy két kultúra áll szemben egymással. Mi, meg ők - mondta, miközben finoman a sorban előtte álló pakisztáni egyetemista felé bökött a fejével. Szinte közvetlenül ezután valaki a hátába könyökölt, először azt hitte, hogy talán túl hangos volt, de amikor megérezte, hogy a mögötte álló arca a tarkójához nyomódik, megnyugodott: csak megtorpant a tömeg.

- Ez hülyeség. Az iszlám békés, néhány őrült fanatikus tettei alapján pedig nem ítélhetsz meg egy világvallást. Mintha egyenlőségjelet tennél a kereszténység és a Ku Klux Klán közé - válaszolta a másik, majd hirtelen megpróbált orra esni, de csak annyit ért el, hogy erősen megcibálta az előtte araszoló hátiszákját.

- Ja persze. Alapvetően türelmes, szeretetközpontú vallás, csak azok a fanatikusok ugrálnak néha. A Közel-Kelet még mindig vatikáni gyarmat lenne, ha az arabok így gondolkodtak volna a kereszténységről a XII. században - vágott vissza, miközben megpróbálta felidézni, hogy a keresztes háborúk tényleg a XII. században voltak-e, vagy az már a XIII.

- A nyomor és a kilátástalanság kergeti az embereket a fanatikusok közé, a szegénység irigységet szül, az irigység pedig agressziót. Ennyire egyszerű. Éppen ezért az iszlám terrorizmus okait nem az arab világban, hanem a kapitalizmusban kell keresni - mondta türelmesen és halkan, ami igen nehezére esett, figyelembe véve, hogy a tömeg morajlása miatt szinte üvöltenie kellett, és egyébként is egyre inkább üvölteni akart.

- A milliárdos Bin Laden, mint a kapitalizmus áldozata? Ráadásul a szeptember 11-i merénylet elkövetői is évek óta Amerikában, meg Európában éltek, esténként pizzát ettek, és tuti még a pornóadót is nézték - vágott vissza, majd mivel érezte, hogy a hely és az idő nem igazán megfelelő egy személyeskedésbe torkolló, kiabálással tarkított vitához, higgadt, magyarázó hangon még hozzátette: - Az iszlám egy erősen dogmatikus vallás, emiatt a muzulmán társadalom tele van elfojtásokkal. Ezekből a frusztrációkból fakad a terrorizmus, nem is beszélve arról, hogy az arab világban ismeretlen az a fajta vallási türelem, amit a modern Európa képvisel. Csak mi erről nem beszélünk, mert azt gondoljuk, hogy nem lenne píszí kimondani, hogy az iszlám legelterjedtebb irányzatai intoleránsak, és agresszívan lépnek fel más vallásokkal szemben.

Erre még válaszolni akart, meg akarta mondani, hogy mekkora baromság egy a kereszténységhez ennyire hasonló, a többi egyistenhittel ennyire összefonódó vallást ilyen durván és egysíkúan jellemezni, talán még egy szúfi mondást is előkotort volna a fejéből, de hirtelen meglódult a tömeg, és pillanatok alatt kiértek a délelőtti napfényre.

- Te merre? - kérdezte a másik higgadt hangon, ahogy vitákat szokás lezárni.

- Busszal a Tavistock Square felé. Miért, te? -kérdezett vissza kissé idegesen, mivel sejtette a választ.

- Én inkább gyalog. Nem lehet tudni ilyenkor.

- De hát csak az elektromos rendszer omlott össze. Kibaszott paranoia! - mondta miközben hosszan és jelentőségteljesen becsukta a szemét. Mire kinyitotta, a másik már eltűnt a metróból kifelé igyekvő szürke öltönyös bankárok és kiskosztümös asszisztensnők között.

Elindult a busz felé. A szürke égre nézett, és elhatározta, hogy alaposan elkésik, talán iszik egy kávét vagy kiül egy újsággal valamelyik parkba, mielőtt bemenne az irodába. Amikor a buszhoz ért hirtelen eszébe jutott a szúfi mondás, amit valamiért végső érvnek szánt a vitában, pedig ő sem igazán értette a bonyolult, önmagába záródó gondolatot. Miközben felment az emeletre, többször elismételte magában:

"Úgy olvad el az igazság, mint a hó annak a kezében, akinek a lelke nem olvad el, mint a hó az igazság kezében".