Gál
6 °C
22 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Valaki le akarja nyúlni a borászok pénzét

2009.11.19. 00:56

A Magyar Bormarketing Nonprofit Kft. – lánykori nevén: Magyar Bormarketing Kht. – létrejöttét heves viták, furfangok, helyezkedések előzték meg. Hosszú ideig tartott, amíg elkezdhetett működni, aztán pedig nem dolgozhatott sokáig. A kft. munkatársai hónapok óta nem kapnak fizetést, jó ideje fontolgatták, hogy feladják, végül néhány nappal ezelőtt megtették. A dolgokról senki sem nyilatkozik érdemben, mindenki kivár. Van, aki azért, mert hátha helyre lehet még billenteni azt, ami kizökkent. Van, aki azért, mert úgy sejti, jól jöhet ki a zűrzavarból. Van, aki csak figyel, van, aki kavar.

2005 környékén vetődött fel, hogy a bor jövedéki adójának megszüntetésével egyidejűleg szerkesszék bele a bortörvénybe a forgalomba hozatali járulék fogalmát. Ennek összege 8 forintot tett ki literenként, és az volt a koncepció, hogy a befolyni remélt százmilliók hatvan százaléka felett a borágazat szereplői által létrehozandó marketingszervezet rendelkezzen, míg negyven százalékát minőség-ellenőrzésre használhassa az Országos Borminősítő Intézet. A csaták haladéktalanul elkezdődtek, alakulásukról és aktuális állásukról többször beszámoltunk. 2005 végén úgy nézett ki, a megfelelő törvény megalkotása késik, 2006 februárjában Gráf minisztert is bevonták az FVM-apparátussal folytatott küzdelembe, az év áprilisának elején átmenetileg lekerült a napirendről a kérdés, néhány héttel később nyílt színen ugrott egymásnak a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és Az Agrár Marketing Centrum, szeptemberben rendeződni látszottak a dolgok.

A törvénymódosítást 2007 tavaszán végül elfogadták, augusztusban jelent meg hozzá a rendelet, novemberben már arról egyezkedtek, kik kerüljenek döntési helyzetbe a pénzosztáskor. Aztán tavaly nyáron elkezdődhetett a munka. A csapatnak valamivel több mint egy év jutott arra, hogy kihozzon ezt-azt a lehetőségekből. Hogy jól csinálta-e, amit ennyi idő alatt csinálhatott, mellékszál, de mindjárt kitérek arra is.

Az általam ismert borászok az elejétől azt szerették volna, ha az ő pénzüket ők oszthatják újra, és nem kell keresztülfolyatni a forrásokat központi költségvetési intézményen. Az agrártárca ebbe nem volt hajlandó belemenni. Részben az Európai Unióra hivatkozva azt állították, közhasznú társaság nem diszponálhat járulékként beszedett pénzek felett. Ezért került a képbe az Agrár Marketing Centrum, ám azt határozottan ígérték, a beérkező bevételeket lényegében azonnal, akadálymentesen továbbítják a címzetteknek.

Mindez 2009 őszéig többé-kevésbé meg is történt. Ám a közlekedés most leállt. A pénzek bemennek, és ott maradnak a minisztériumban. Nyilatkozók és nyilatkozatok híján pontosan nem tudni, miért. Azért-e, mert a költségvetésnek minden fillérre szüksége van, vagy azért, mert az eddigi továbbítási módok valamiért mégsem EU-, FVM- vagy kormánykompatíbilisak. Hallani olyat, a minisztérium részéről felvetették, közbeszerzés keretében pályázzanak a borászok a saját pénzükért. Arról nincs információ, mi van, ha mások is pályáznak. Arról sincs, mi legyen addig, amíg egy ilyen eljárás esetleg jövő tavasszal lezárul. Fél éven át miből gazdálkodjonak a marketingesek? Egyszóval, nincs konkrétum semmiről, csak annyi biztos, a csapokat elzárták.

Ha nem változik semmi gyorsan, összeomlik minden, ami eddig felépült. Kell-e majd sírni utána, vagy hadd vesszen?

A Magyar Bormarketing Nonprofit Kft. munkásságát gyakran érte kritika az elmúlt 15 hónapban, a bírálatok különösen az utóbbi hetekben erősödtek fel. A kisebb, kevésbé szem előtt lévő termelők sokszor jelezték, bár éppolyan befizetők, mint a nagyok, velük mégsem számolnak, az ő boraikat nem viszik bemutatókra. A publikum vájtszemű részének nem tetszett a színes logó, drágának találták a fröccsünnepet, még kevésbé kedvelték a celebesített belföldi kampányt, gerjesztett minibotrányt kavart a külföldi boros WSET-tanfolyam támogatása, és tényleg elég vacak a mainstream bulvártévéműsor is. Nem képezheti vita tárgyát, hogy bőven ment ki pénz abszolút butaságokra, feleslegesen. Egy példa: borivókat nyilván nem fizetős kurzusokon kell előállítani. Mégis: külföldi bemutatók és belföldi programok is akadtak bőven, Stockholmtól Londonon át a Városház térig, amelyek értelme nem megkérdőjelezhető.

Hogy a jó bornak kell cégér, az vitathatatlan. A nemzetközi borvilág legnagyobb sztárországai, az ausztrálok és a chileiek nagyságrendekkel többet költenek. Hogy a cégért nem amatőröknek kell elkészíteniük, hanem profiknak, megint igaz. Jelen esetben nem borászoknak, nem a régi ágazati struktúra bármely szereplőjének, nem az FVM ravasz államtitkárának. Hanem olyanoknak, akik ehhez értenek.

Olyan nincs, hogy minden tüstént tökéletesen megy. Gond akkor van, ha a bormarketingesek kezdeti kisebb hibáit nagyobbak követik később. Nem állítom, hogy a csapat hibátlan. De azt igen, hogy egyfelől védhetetlen ügyeik eddig nem voltak, mésfelől meg nem kaptak elég időt ahhoz, hogy bebizonyítsák, rátermettek-e, vagy dilettánsok.

A tulajdonosok közül mostanában ül össze a Magyar Bor Akadémia, hamarosan tanácskozik a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa. Előbb-utóbb talán feloldják a némasági fogadalmat. Csendet kérni és a kérésnek engedelmeskedni óriási hiba. Aki hallgat, azzal bármit meg lehet csinálni.