Ibolya és a szellemek

Nincs "hiteles konzervatív" pártja? Vegyen magának egyet. Amíg az MDF nem mond érdemit a Tisztelet Társasága nevű képződményhez fűződő viszonyáról, és a Tisztelet Társasága sem mond semmit önmagáról, addig ezt a megközelítést muszáj alkalmazni.

A két forduló közt Dávid Ibolya és az MDF lett a kampány legfőbb szereplője. Már az első kör előtt lehetett tudni, részben rajtuk múlik, lesz-e kormányváltás Magyarországon. Legfeljebb kicsit másképpen gondolták sokan. Azon matematikáztunk, hogy ha az SZDSZ bekerül, és a Fidesz nem győz nagyon, akkor az MDF utóbbitól elvisz annyi szavazót, hogy a második menetnek ne legyen tétje. Ám az MDF rajtaütésszerűen bekerült, és ez új helyzetet teremtett. A párt múltja alapján feltételezhettük, a két jobboldali erő összefog, és akár a győzelemre is képes lehet még.

De az MDF más utat választott. Ahogy az elmúlt néhány évben, most is a Fidesz kárára képzeli el erősödését, hiába meakulpázik Orbán Viktor minden fórumon, és ismeri be szomorúan emberi gyengeségeit, szánja MDF-fel szembeni vétkeit.

Miért? - sikoltják jobbról. Összeesküvés-elméletekben otthonos ember- és politikustársaink vígan rakosgathatják a puzzle elemeit. 1. Ott vannak az MDF-listán Leisztinger Tamás emberei. 2. Tehát ott a pénze is nyilván. 3. Leisztinger maga mondta egyszer, hogy baloldali. 4. Az MSZP megvette az MDF-et.

Há'szen különben miért politizálna Dávid és csapata úgy, hogy az a baloldalnak kedvezzen? Logikus. (Egyébként azért politizál úgy, ahogy, mert nagyra szeretne nőni, nem most, négy év alatt, és amit az egyik oldali kicsi tesz, az mindig jó a másik oldali nagynak is, axiomatikus evidencia ez.)

Jó, de miért éppen egy "hiteles konzervatív" párt kell Leisztingernek, ha egyáltalán?

Nem ez az egyetlen kérdés, amelyre nincs válasz. Voltaképp gőzünk sincs semmiről, nézünk, mint a 168 óra Kaya Ibrahimra, lassan nyolc éve.

Annyi látszik fixnek, hogy a TT születésekor a legendás Scmuck Andor - Xénia atyja - volt az imaginárius bába. És több mint száz vállalkozó tartotta fontosnak, hogy az öregek - lenyűgöző nyelvi leleménnyel: szépkorúak - érdekeit képviselje, továbbá lehetővé tegye, hogy Korda György és Aradszky László tízezer rajongó előtt nótázzon a sportarénában. Hiába, a magyar az altruista vállalkozók országa.

Dávid Ibolya állítja, nem került baloldali kampánypénz az MDF-hez. Tavaly decemberben az Indexnek még elismerte, hogy többször ebédelt Leisztingerrel, igaz, egy rakat más üzletemberrel dettó, és azt mondta, náluk nem lesz suskus, minden fillérrel el fognak számolni.

Ebből részint még kézenfekvőbb arra következtetni, hogy Rózsa István, Vas János és Szabó Katalin valóban Leisztinger Tamást képviseli az MDF-ben - és várhatóan a parlamentben. Részint pedig bevillan, hogy az MDF-nél suskus van.

Kívül is, belül is. Mert nemcsak számunkra sötét, kik ezek az emberek, és mit akarnak ők, vagy azok, akik mögöttük állnak. Hanem maguk a kétkezi MDF-esek sem látták még egyiküket sem soha. Az elnökön kívül Herényi Károly randevúzott velük maximum. Az országos választmány tagjainak viszont elég volt megismerni a szakmai önéletrajzukat, és vígan beszavazták az MDF-lista befutó helyeire a TT-s fantompolitikusokat. Például a pártba visszatért MDNP-sek elé.

Ha ebben nincs pénz - brutálisan komoly pénz -, akkor az MDF-esek szimplán ostobák. A poén persze az, hogy annak a pártnak váltak hirtelen zűrzavarossá az ügyei, amely tisztaságával és hitelességével kampányolt eddig. A jobbról-balról óriási erőfeszítések árán felépített imázs aligha bír el ilyen sűrű titkokat.

És a végső kérdést még fel sem tette senki: akkor ez most politikai vagy üzleti vállalkozás?