Örüljünk együtt a zavargásoknak!

Mottó: "A március 15-eihez hasonló kisebb megmozdulások, tüntetések a nyugat-európaiak számára ismert és nem ijesztő események, így a Magyarországra érkezők számában, összetételében egyelőre nem tapasztaltunk változást." (Molnár Gabriella, a Magyar Utazási Irodák Szövetségének elnöke)

Egész hétvégén azon morfondíroztam – ismertettem is a felismerésemet viszonylag szűk körben –, hogy rendben van ez így, minden tisztességes országnak megvannak a maga kukagyújtogatói és macskakő-hajigálói, a Nyugathoz csatlakozunk tehát mostanában végképp. Úgy is mondhatnánk, 2006 őszén és a 2007 tavaszán befejeződött az európai integrációs folyamat. Az álszentek nyafogjanak, mi örvendezzünk.

Elhiszem, hogy nem könnyű kapásból hozzászokni, megértem, hogy szegény fővárosiak tömegesen hagyták el otthonaikat és sepertek el vidékre – érdemes lenne utánanézni a hosszú hétvégi lakáskirámolási statisztikáknak –, hiszen ebben az országban utoljára ötven éve történt valami máshogy, mint ahogy nap mint nap szokik. (A többségnek az sem tűnhetett fel érdemben, hogy közben lezajlott az úgynevezett rendszerváltás.)

Arról persze szó nincs, hogy az árpádsávos hepciásak akcióit a magyar történelem bármely eseményéhez szeretném hasonlítani. Dehogy. Olyanok ezek, amilyennek látszanak: operettforradalmárok az operettországban. Évfordulókkor kimennek a térre, kiordítják és kitornázzák magukból a feszültséget, utána hazamennek. És közben az a sajátosság merül fel – mintha erre valamely közírónk még ősszel rámutatott volna, de nem jut eszembe, kicsoda és hol –, hogy miközben Nyugat-Európában szélbalosok és anarchisták szoktak feldühödni, nálunk a széljobb harcias. Annyira, amennyire.

De miért ijedne meg tőlük bárki? Miért tojnának be a nyugati turisták? Miért ne jönnének Budapestre ugyanúgy, mint máskor? Dániában, Görögországban vagy bárhol mozgalmasabbakat és izgalmasabbakat láthatnak, szemük sem rebben.

A szerencsétlen Kossuth téri kordon miatt akkora volt a felhajtás, mint egy ház. Megvoltak az okai, nyilván. Aztán hétfőn hajnalban lebontották, felhajtás nélkül. Ennek örömére ma, kedden este odamennek tüntetni azok, akik tüntetni szeretnének ott. Mehetnek, kaptak engedélyt az illetékes hatóságoktól, vécét Rogán Antaltól. Ott lesznek, ellesznek.

Senkit sem fognak érdekelni most már. Leszámítva azokat, akiknek politikai érdekük, hogy érdekeljék őket. Az emberek viszont megszokják ezt az egészet hamarosan. 2007. október 23-án pedig – vagy előtte, vagy utána, vagy bármikor – bizonyára kevésbé lesznek tömve a vidéki szállodák.