Fedezzük fel Budapestet!
További Olvír cikkek
Kapcsolódók (2)
Látogatás a Barátok közt-gyárban, ahol Von Schwartz sört kortyol a Berényi család, és karácsonyfaizzóból van Budapest. Az internet világméretű - szerencsére - így aztán a helyi környezet látványos nem ismerete nem hogy kizáró lenne az Index riportjai szerzőinek sorából, hanem akár bekezdésszaporítás is lehet. Az Index sokak örömére látványosan fejlődő Riportkészítési Mobilüzletágának száguldó riporterei ugyanis néha mellényúlnak: a helyismereti fehér foltokat a témát körülölelő izgalomként tálalják.
A jelenség első ízben a Tvnetwork XIV. és XVI. kerületi hálózatához csatolt ügyfelek kálváriájáról szóló műben bukkant fel, ahol - mint kiderül - az újságírók egy Daewoo Matizzal próbálták felfedezni Indiát, ám a Szilas-patak visszafordulásra késztette őket. Az internetszolgáltatóról szóló cikkben nemcsak egy bekezdésnyi információt olvashatunk a magyarok szentmihályi kalandozásairól (maga az utca egyébként Árpádföldön van, de a kalandok kétségtelenül Rákosszentmihályon estek meg), de még az optikai csonkolást dokumentáló fotók közül is jónéhány a helyi útviszonyokról szól - mintegy oldalvágásként a helyiek felé, miszerint nem elég, hogy itt még az internetkábelt is elvágják, az életterük is szánalmasan vidéki.
Másodízben a médiahorror feltérképezésében kiváló érzékkel közreműködő Tóta Árpád ecseteli jópofán a BK forgatási helyszínének megközelítésekor átélt viszontagságokat. A Késmárk utca fellelése nem volt zökkenőmentes, a lakótelepre betévedni odafelé menet azonban klasszikus hiba: a balra vagy jobbra kérdés eldöntésekor utólag nyilván beigazolódott: a másikat kellett volna választani.
Kísérteties egybeesés, de a két helyszín a Budapest atlaszok legtöbbjén ugyanazon a két térképoldalon szerepel - talán épp ezek hiányoznak a száguldó riporterek kelléktárából? De ha mégsem: minden eldugott utcácska ismeretének számonkérése helyett egy városlakó gonzótól ha nem is elvárható, de legalábbis remélhető a főútvonalak ismerete Árpádföldtől Nagytétényig, Békásmegyertől Soroksárig. Ennyi elegendő ahhoz, hogy az ember elnavigáljon a városban, ám kétségtelen: a külvárosok ismeretlenségéből fakadó izgalmaktól megfosztani a nagyközönséget övön aluli lenne.
Tény: magyar viszok közt nagy ez a város, ha valaki nem itt nőtt fel, nehezen (talán soha) nem ismeri ki, s az olyan trükkökkel is csak felnőttként szembesül, mint egy-egy a térképen egyenes vonalként ábrázolt utca a valóságban akár girbe-gurbává is válhat. Ugyanakkor a helyismeret hiányából adódó kalandozások beemelése a cikkekbe nem mindig szerencsés: nem csak az ott élőket bánthatja, ha városrészük egyetlen szót érdemlő jellegzetessége az, hogy el lehet benne tévedni, de árulkodik a szerzők tájékozódási képességeiről is. Arról ugye nem is beszélve, hogy a két idézett cikk eredeti témájához vajmi közük sincs annak a ténynek, hogy a szemfüles újságírók odafelé menet eltévedtek.
Mintha azt az érzést akarnák kicsit erőltetni ezek az írások, hogy a város határai valójában a Hungária-Róbert Károly-Könyves Kálmán körutaknál lennének (vagy még beljebb), pedig ez nem így van. Mint ahogy azzal is furcsa szembesülni, ahogy valaki huszonéves korában szembesül azzal a ténnyel, hogy egy nagyváros külső és belső városrészekre, no meg egy tekintélyes átmeneti övezerre tagolódik.
A fedezzük fel Budapestet játékhoz tudom javasolni a soroksári Micimackó, magasúti Futrinka utcák, vagy a gellérthegyi Tündérlaki mélyút felfedezését: ezeknél legalább az utcanevek garantálják az izgalmakat.
Üdvözlettel:
1001
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
