Jobbikos Miklós, LMP-s Eszter, MDF-es László

A jelölt emberei sorozatunkban egy budapesti kerület pártaktivistáit követjük a 2010-es választások kampánya alatt. Folyamatosan a Fidesz, az MSZP, a Jobbik, az MDF (–SZDSZ) és az LMP aktivistáinak nyakában lihegünk, árgus szemmel figyeljük minden lépésüket.

A sorozat első cikkében Fideszes Ákost és MSZP-s Ádámot mutattuk be, itt vannak a többiek:

Jobbikos Miklós

Miklós huszonkilenc éves, az óbudai Jobbik egyik kampányfőnöke. Most éppen munkanélküli, közben levelezőn gépészmérnöknek tanul, korábban targoncavezető volt egy kereskedelmi üzletláncnál. És hogy miért választotta a Jobbikot?

„Kiskorom óta szeretném, ha Magyarország független lenne. Tízévesen kaptam egy Nagy-Magyarország térképet, amiben a csonka ország is jelölve volt. Akkor tűztem ki ezt az utat magam elé. Számomra a nemzet fennmaradása az elsődleges, és Mohács óta nem vagyunk függetlenek, elszakított területeink másé lettek. Ráadásul a megmaradt országrészben is betelepítési tervek vannak, aminek nagyon nem örülök. Rajkára szlovákok költöznek, sőt Simon Peresz is kinyilvánította, hogy felvásárolják Magyarországot. Már a Fidesz-kormány idején agitáltam az ismerőseimet, hogy szavazzanak a nemzeti oldalra, ami akkor a MIÉP-et és a Fideszt jelentette, de végül a politikájuk nem felelt meg az elvárásaimnak. Amikor 2003-ban mozgalomként megalakult a Jobbik, azonnal csatlakoztam, és 2004-ben Vona Gábor – akkor a párt alelnöke volt – személyesen keresett meg, hogy alapítsuk meg az óbudai szervezetet. Alapító tagként léptem be.”

Mivel Miklósnak éppen nincs munkája, csak a tanulással és a Jobbikkal foglalkozik. Pártja már most az önkormányzati választásra is készül, az őszi jelölteket is keresi, miközben körbekopogtatja a környéket. Miklós az ajánlószelvény-gyűjtés idején napi nyolc órát járja Kaszásdűlőt. Az előző választásokon egész családja a Jobbikra szavazott. „A szavazatszámláló bizottságban ültem és szúrós tekintetemmel nyomatékosítottam, hogy a Jobbikra szavazzanak. Aztán a fülkéből kifelé el is újságolták, hogy így tettek.”

Kedvenc politikusa: Vona Gábor és Morvai Krisztina

LMP-s Eszter

Eszter huszonkét éves, harmadéves politológia szakos egyetemista, éppen diplomát ír, emellett szenvedélyes kerékpáros, és több budapesti kerületben, így Óbudán is LMP-s aktivista. Utóbbi tevékenységében régi motorosnak számít, a Lehet Más a Politika soraiban a szervezet létezése óta, másfél éve dolgozik. És hogy miért?

„Nagyon fontos nekem, hogy a zöld értékek megjelenjenek a politikában, mert hiszem, hogy hatékonyabban lehet ezeket a parlamentben képviselni, szemben a civil szférával. Ez az egyik, ami miatt az LMP-vel töltöm a szabadidőm egy jelentős részét. Emellett azt szeretném, ha az emberek Magyarországon rájönnének, hogy nem elég panaszkodni, aktívan részt kell venni az itthoni problémák megoldásában. Azt gondolom, ebben különösen nagy feladata van az én generációmnak. Meggyzőződésem, hogy képesek vagyunk itthon is jól kihasználni a demokrácia adta lehetőségeket, csak egy kis gyakorlásra van szükségünk. Az LMP számomra ezt a mentalitást is képviseli.”

Kedvenc politikusa: Eszternek nincs különösebben kedvenc politikusa, inkább a fent felsorolt politikai értékek képviseletét tartja fontosnak.

MDF-es László

László hetvenéves építészmérnök, Óbuda alpolgármestere, 1988-ban
Lakitelken lépett be az MDF-be. Így beszél pártjáról:

„A rendszerváltás előtt nem politizáltam, édesapámat többször
internálták, így nem szerepelhettem az ellenzékben. 1988-ban egy
ismerős tanácstag a feleségemet próbálta rávenni, hogy induljon, de ő inkább engem ajánlott. Meg is nyertem az önkormányzati választást.”

László 1990 és 1998 között önkormányzati képviselő és alpogármester is volt, a karikatúra rajzolás kedvenc szórakozása volt, mint mondja nyolc éven át a testületben jellegzetes mintákat szerzett.  „Nyolc évig szemben ültem a baloldali képviselőkkel, az arcaik tökéletesek voltak a jellemábrázoló karikatúrákhoz.”

Az óbudai volt az első MDF-es szervezet a fővárosban, amelynek László
azóta is tagja. „Az MDF programja eltérő tálalással, korszerűsítve, de
egészen mostanáig nem változott. A konzervatív, nemzeti, keresztény
irányvonal volt az, ami miatt beléptem. Egy évvel ezelőttig vakon
bíztam a párt vezetésében, most már nem ez a helyzet.” Nem rejti véka alá azt a véleményét, hogy az SZDSZ-szel kötött paktum nem szimpatikus neki, reménykedik abban, hogy a budapesti MDF–SZDSZ-szövetség még nem lefutott ügy.