Irén, Írisz
6 °C
15 °C

Azok a régi, szép ávós idők

2009.02.14. 17:00 Módosítva: 2009-02-14 21:49:46
A kommunista diktatúra mindent átitató libabőrös hangulatának egyik meghatározó eleme volt, hogy hajnalban bárkiért jöhetett egy nagy fekete autó, hogy a benne ülő bőrkabátosok szelíden meggyőzzék: érted jöttünk elvtárs, nem ellened. A budapesti közlekedési múzeum új kiállítása azoknak kedvez, akik ha másra nem is, de legalább az autókra szívesen emlékeznek.
Szovjet luxusautók: Made in USSR címmel Csajka és Volga járműtörténeti kiállítás nyílt a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban, ami először ad helyet ilyen speciális gyűjteménynek. A bejáratnál egy légiközlekedési GAZ-24-es Volga fogadja az érdeklődőket. 
Az április 13-ig megtekinthető időszaki kiállítás az egykori Szovjetunió presztízsautóit mutatja be. A világoskék, "cápafogú" második szériás Volga M21-et az ötvenes-hatvanas évek fordulóján gyártották, az akkori fizetésekhez mérten elképesztően sokba került: 115 000 Ft-ot kellett fizetni a sportosnak nem mondható, de ennek ellenére külföldön is népszerű és kelendő autóért. A strapabírásukról híres M21-es Volgákból több mint hatszázezer készült, sok közülük ma is forgalomban van Oroszországban és a szovjet utódállamokban; többek között Putyin miniszterelnöknek is van egy a tulajdonában. Magyarországon alig néhány darab található belőle, rendkívűl ritka és drága jármű.
A robosztus GAZ-24-es Volgák voltak a szocialista blokk legelterjedtebb nagy személyautói. Tanácselnökök, téeszelnökök hivatalból kapták, magánemberek merkuros előjegyzéssel, de bizonyos időszakokban csak komoly protekcióval, vagy éppen még úgy sem juthattak hozzá.
1958 és 1983 között gyártották viszonylag kis számban a Csajka GAZ-13-ast. A kiállításon megtekinthető példány Dobi István, az elnöki tanács elnökének autója volt. Az 1800 kilogrammnyi krómot és acélt egy 195 lóerős, 5500 köbcentis motor hajtotta, egészen a 160 km/órás végsebességig. 
Ez a félelmetes, de legalábbis tekintélyt parancsoló fekete autó a korabeli elit privilégiuma volt, magánszemélyek szóba sem jöhettek vásárlóként, mindig hivatásos sofőrök vezették. A nyitott kivitelű, "integetősnek" is nevezett Csajkák gyakran tűntek fel állami ünnepeken és katonai parádékon. Dobi István autójának korabeli — a kiállításon szintén megtekinthető — forgalmi engedélyében az áll, hogy a tulajdonos a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Elnöki Tanácsának Titkársága.
Finnországban a Volgákat "szmokingos tank" néven emlegették, míg Lengyelországban elterjedt babona volt, hogy az éjjel útnak induló fekete Volgákban gyerekeket rabló vámpírok portyáznak. Nálunk, ha megállt a ház előtt a fekete autó, tudni lehetett, hogy egy darabig nem jön vissza az az elvtárs, akit elvittek vele.
A kiállítás talán legérdekesebb darabja, egy könnyűpáncélzatú Csajka 14-es, ami a Gorbacsov-flotta tagja volt. A főtitkári "Kocka" Csajka 3,3 tonnás, 6,1 méter hosszú éjfekete limuzin, motorja 220 lóerős, 5600 köbcentis, városi forgalomban — mondjuk a Kremltől a GUM-ig — 25 litert zabált százon. Elődjéhez (a 13-as Csajkához) hasonlóan ezt is kézzel szerelték össze, havonta átlag 8-9 darabos termelési ütem mellett. Ezt a típust kizárólag a Szovjetúnió meghatározott államhatalmi szervei rendelhették meg, kereskedelmi forgalomba nem került. Csak a legritkább esetekben közlekedett magában, mindig több motoros rendőr és  Volga biztosította útját, ami amúgy is minden körülmény között szabad volt.
A karosszériaelemeket kézzel kalapálták formára, majd cinkfürdőbe mártották és ötrétegű fényezéssel vonták be. Ennek köszönhető, hogy a fennmaradt Csajka 14-esek — körülbelül nyolcszáz darab — kifogástalanul néznek ki, így az itt látható példány is tökéletesen rozsdamentes, restaurálatlan állapotban van.
GAZ-2410 és GAZ-3102. Megtévesztő, hogy a bal oldali jármű a fiatalabb: 23 éve, 1986-ban dobták piacra a GAZ-24-es utódjaként, míg a modernebb formájú 3102-es 1982-ben jelent meg a KGST autókereskedőinél. A 3102-es Volga szintén magas presztizsű autónak számított, a 90-es évekig hivatalosan csak állami szervek kaphattak belőle. Ma körülbelül egy tucat van belőle forgalomban Magyarországon.
És hogy mit is takar a GAZ? Gorkovszkij Avtomobilnij Zavod, azaz Gorkij Autógyár, a szovjet civil és katonai gépkocsigyártás egyik bástyája, ahol a pártvezetés, az állami vállalatok, hatóságok részére készültek az emblematikus autók, a politikai és társadalmi hierarchiában elfoglalt magas pozíció kifejezőeszközei. Ennél is többet a kiállításon lehet megtudni, a fenti képek bármelyikére kattintva több kedvcsináló felvétel is látható a Volga Klub becses darabjairól.