Nem az ürgék veszélyeztetik a Ferihegy Repülőgép Emlékparkot

Ha gyakrabban repülnének az emberek a Ferihegy 2-es terminálja fölött valószínűleg jobban feltűnne nekik a bevezető út bal oldalán a kör alakban álló hét repülőgép, amiket a földről sokan észre sem vesznek. Gyalog legegyszerűbben a 2B terminál végénél kezdődő ösvényen lehet megközelíteni a kiállított objektumokat, a kiskapun lévő tábla szerint délután négyig van nyitva a Repülőgép Emlékpark. Az öt perc séta közben leginkább a járdán keresztbe át-átfutó kis szőrös emlősök tűnnek fel, majd jobb kéz felől a repülőgépek is kibontakoznak a földtani mélyedésből.

A Ferihegy Repülőgép Emlékpark 1993-ban nyitotta meg kapuit a Budapest Airport Rt. szárnyai alatt néhány kiselejtezett repülőgéppel és légiirányítási eszközzel. A parkot jelenleg működtető alapítvány két éve létezik, mivel a reptéri vezetés 2003-ban úgy döntött, hogy a társaság megválik minden olyan tevékenységétől, amely nem kapcsolódik szorosan a reptér-üzemeltetéshez. Az első évben a megmaradásért küzdöttek, de 2005-ben már naponta átlag 130-an jöttek megnézni a múzeum repüléstechnikai relikviáit, ami talán nem kevés, de nem is sok. A reptér brit kézbe kerülése miatt azonban ismét nehéz helyzetbe kerülhet az emlékparkot fenntartó alapítvány. A működtetők attól tartanak, hogy kevesebb látogató lesz a következő időszakban, derült ki Hauszknecht Edina, az emlékpark vezetőhelyettesének szavaiból, ő vezet ugyanis körbe a különleges légijárművek közt.

Megszámlálhatatlan sok ürge

A vakító napsütésben számba vesszük: a füves területen nyolc légijárműt lehet megcsodálni, a gépek a Közlekedési Múzeum tulajdonában vannak. Balról jobbra haladva egy Iljusin Il-18V (gyártási év: 1960) közepes hatótávolságú, alsószárnyú, légcsavaros repülőgép, egy Tupoljev Tu-134 (gyártási év: 1969) és egy Tupoljev Tu-154B (gyártási év: 1975) közepes hatótávolságú, alsószárnyú, sugárhajtóműves repülőgép, egy Jakovlev Jak-40 (gyártási év: 1975) alsószárnyas, kis hatótávolságú, többcélú repülőgép, egy Iljusin Il-14T (gyártási év: 1957) rövid hatótávolságú, alsószárnyas, két dugattyús motoros utasszállító repülőgép, egy Mil Mi-2 (gyártási év: 1979) könnyű szállító helikopter, egy Antonov An-2M (gyártási év: 1967) kétfedelű, többfeladatú, könnyű szállítógép és egy Liszunov Li-2T (gyártási év: 1952) kis hatótávolságú, alsószárnyas, két dugattyús motoros utasszállító repülőgép alkotja a kört.

Ezeken kívül a gépek közt megbújik egy VW felvezetőautó, egy Csepel tűzoltókocsi és egy cateringes jármű, áll egy Tesla leszállítóradar, két raktárnak használt reptéri konténer és néhány szétszerelt hajtómű is. És megszámlálhatatlan sok ürge. Miközben egyik géptől a másikig sétálunk tőlünk biztonságos távolságban önfeledten hancúroznak a barna bundás állatkák, közeledtünkre persze bajszot remegtetve szimatolni kezdenek, majd szempillantás alatt eltűnnek a kismillió ürgelyuk közül a legközelebbiben. A látómező szélén ekkor szinte azonnal feltűnik két másik cimbora, akik folytatják a kergetőzést.

Az ürgeparadicsomról kérdezősködve kiderül: Magyarország legnagyobb ürgepopulációja él Ferihegyen. Pár éve még Skandináviába is exportáltak belőlük, mivel ott egy szokatlatlanul hideg tél megtizedelte az ottani csapatot. A gépek közt futkározó rágcsálók nem sok vizet zavarnak a múzeumban, a védett állatnak számító ürgék "csak" a reptéren okoznak némi gondot: a füves kényszerleszállópályának ugyanis nem tesznek túl jót a talajt fellazító, mindent behálózó ürgejáratok. A kis emlősök védettségüknek köszönhetik, hogy bár csak áttételesen, de továbbra is veszélyztethetik a repülés biztonságát.

Az angolok bejövetele

Visszakanyarodva a komolyabb témához Hauszknecht Edina elmondja, hogy a park március 15-től október 30-ig tart nyitva (a kiskapus kiírással szemben este hatig). Az emlékpark látogatói közül sokan a reptéri túra miatt jönnek elsősorban, az alapítvány ugyanis évek óta szervez egyórás buszos kirándulást a repülőtérre. A reptér működésére kíváncsi csoportok - főként iskolások - megnézik a kifutópályát, ahol a torony bekapcsolja nekik a bevezetőfényeket és valószínüleg közelről élvezhetik egy gép fel- vagy leszállását. A fő épületekig buszozva megnézhetik az utashíd megállóhelyeket, a catering működését, a tankolást. A szervizúton haladva bekukkanthatnak az Aeroplex hangárjába, ahol karbantartók, szerelők dolgoznak a gépeken, az 1-es terminálnál a teherforgalomba nyernek bepillantást, mindeközben pedig a reptér történetét is megismerik.

Amíg az államé volt a Budapest Airport Rt., addig korlátlan számú csoportot vezethettek körbe, azonban az angolok bejövetelével, szigorodtak a szabályok, hosszan vitatkoztak a reptérlátogatási engedélyekről, és most csak legfeljebb napi ötször vihetnek be csoportokat. "Ez jócskán meg fog látszani a bevételeinken" - véli kísérőm. Az időjárástól és az iskolai tanévtől erősen függő szabadtéri múzeumban a főszezon május és június, illetve szeptember és október hónapokban van, "ekkor kell megszedni magunkat" fogalmaz őszintén Hauszknecht Edina, aki biztos benne, hogy visszaesik a jegybevételük, ha a britek ragaszkodnak a szigorú szabályaikhoz. (2005-ben összesen 24,5 millió forint bevétele volt az alapítványnak az emlékparki belépődíjakból, a reptérlátogatási díjakból és egyéb forrásokból, derül ki a rendelkezésünkre bocsátott nyilvános alapítványi adatokból. Palágyi Gábor kureatóriumi titkár tájékoztatása szerint ez a pénz nagyjábol fedezte a park működtetési költségeit, illetve a munkatársak bérét.)

Közben benézünk a két nyitva álló Tupoljevbe, az egyikben éppen iskolásoknak tart előadást a gép történetéről a park egyik nyugdíjas alkalmazottja. A Tu-154-es és a Tu-134-es nagy számnak számít, hiszen a látogatók akár be is ülhetnek a műszerekkel zsúfolt pilótafülkékbe, ami a külföldi repüléstörténeti parkoknál többnyire nem így van. A Tu-134-es hátsó traktusában egy jókora narancssárga gömbbe lehet botlani. A cirill betűs felirat szerint fedélzeti adatrögzítő berendezés, azaz ez volt a gép fekete doboza. A tréfás kedvű névadó matematikusokon morfondírozva megyünk tovább az egyik legöregebb repülőhöz, a légimentők helikoptere mögött feszítő, csaknem ötvenéves Il-14-eshez. A gép oldalán az alumíniumborítás megtisztításának kísérletei láthatók. Az eloxidálódott fémrétegbe beleradírozott "Ricsi" feliat miatt kicsit haragszanak a múzeum öreg rókái a tréfás kedvű fiatal munkásra.

A megmaradásért küzdenek

Kedvünkért kinyitják a repképes állapotban lévő Jak-40-est, az 54 éves, kívül belül gyönyörűen felújított Li-2-est és a legkúlabb festésű, 45 éves kora ellenére remekül kinéző Il-18-ast. Sajnos a látogatók egyelőre nem léphetnek ezek utasterébe, így egyelőre be kell érni a közönségnek az ott készített fotókkal. Az amerikai DC-3-as licence alapján épült Li-2 történelmi jelentőséggel is bír: 1963-ban ezzel a géppel szállították haza Károlyi Mihály, az első Magyar Köztárság elnökének hamvait.

Ha sikerül megfelelő nagyságú bevételekhez jutni, akkor persze folytatódik a felújítási program, és megnyílhat több gép is a látogatók előtt, de egyelőre ismét a megmaradásért küzdenek a park fenntartói. Ráadásul a tavaly őszi hatalomátvételekor felröppent az a pletyka is, hogy a budapesti repülőtér brit tulajdonosának más tervei vannak a területtel, és úgy ahogy van elköltöztetné a múzeumot, hogy helyére parkoló, vagy egyéb kiszolgáló létesítmény kerülhessen. Jelenleg folynak az egyeztetések az emlékpark alapítvány és a reptér között, most úgy tűnik, az értékekre érzékeny brit tulajdonosok mégis látnak fantáziát a múzeumban. "A költözködés ötlete amúgy is kivihetetlennek tűnik, hiszen hogyan és hova lehetne elvinni ezeket a monstrumokat?" - teszi fel a költői kérdést Hauszknecht Edina a Ferihegy Repülőgép Emlékpark Kultúrális Alapítvány nevében.

Mire befejezzük a délutáni napfényben csillogó gépek mustrálását, ki is ürül a park, a napperzselte füvön csak egy-két nézelődő bóklászik. Az egyre bátrabb ürgék gondtalanul cikáznak a hatalmas futóművek közt, végülis nem rajtuk múlnak a dolgok.