A tribünön anyáztuk végig a szocializmust
Nagyon kevés okunk van egy olyan időutazásra, ami a negyvenes-ötvenes-hatvanas-hetvenes évekbe visz vissza minket, de a futball, az az egyik ilyen ok. Mert mit bánnánk, ha a vérkommunista Gerő Ernővel és Farkas Mihállyal kellene is végignéznünk a válogatott meccsét, ha éppen 6:1-re nyerne a még éppen csak formálódó Aranycsapat az osztrákok ellen? Vagy ott van az a hatalmas sor a Fradi korabeli stadionjában, pedig hol volt még a vénaszkenner, de örömmel beállnánk mi is a sorba negyvenezrediknek, hiszen az 1948–49-es volt az a bajnokság, amikor 140 rúgott góllal lett bajnok a hamarosan Édoszra keresztelt, zöld-fehér színétől megfosztott Fradi, a gólkirály pedig Deák Ferenc 59 góllal. De mai ésszel az is felfoghatatlan, hogy volt idő, amikor egy szimpla színész-újságíró futballmeccsre telt meg a Népstadion. A Fortepan válogatása a szocializmus szurkolóit mutatja be, ők azok, akikkel most is találkozhatunk Dorog, a szegedi Felső Tisza-part vagy Rákospalota rozoga lelátóin. Már nem kiabálnak úgy, mint régen, talán a meccset se látják már egészen jól, de emlékeznek mindenre, ami az elmúlt hatvan-hetven évben történt a magyar futballpályákon.
"Soha többé nem hozom el a feleségemet, ekkora égést. Nem hozta a Gerő, nem hozta a Farkas, nem hozta a Marosán, pedig én még csak nem is vagyok kommunista, csak szocdem. Vicceltem." (1949. május 8-án 6-1-re győztük le az osztrák válogatottat a Megyeri úti stadionban 50 ezer néző előtt. A képen balról jobbra: Szakasits Árpádné, Szakasits Árpád, Gerő Ernő és Farkas Mihály. A mögöttük lévő sorban Szakasitstól balra Bognár József (polgármester), Szakasits mögött Vas Zoltán, Szakasits és Gerő között Hegyi Gyula (OTSH elnöke, államtitkár), Gerő és Farkas Mihály között Marosán György. Négy nappal korábban zuhant le a Torino futballcsapatának gépe, a 27 áldozatra és a négy főnyi személyzetre emlékeznek.) (Fotó:
FORTEPAN)
"Jó, hogy nem találják ki a vénaszkennert a nagy okosok, már így is alig lehet bejutni a stadionba. Vagy hogy nem változtatják meg a nevünket Édoszra vagy Kinizsire, csak hogy elvegyék a kedvünket, hahaha." Bejutásra váró tömeg a Fradi régi, falelátós stadionjában 1949-ben. Az 1948-49-es bajnokságot a Ferencváros 140 rúgott góllal nyerte 11 ponttal megelőzve a második helyezett MTK-t. A gólkirály a fradista Deák Ferenc lett 59 góllal. (Fotó:
FORTEPAN)
"Közönségverseny? Na, azt meg ki nem szarja le? SZEMÜVEGET A BÍRÓNAK. HÜLYE VAGY, HÜLYE VAGY, HÜLYE VAGY!" A Népsport a tribünökön egyre elterjedtebb csúnya beszéd miatt versenyt hirdetett a csapatok között 1948-49-ben. Itt a sportszerűség és nem a gólok számítottak. A legmosdatlanabb szájúak a győri és szegedi drukkerek voltak. (Fotó:
FORTEPAN)
"Miért nem engedtek be a Dózsa György út felől, miért kell mindig variálni? Most kerülhetem meg ezt a kurva nagy stadiont." (A kép 1953-ban készült, de a ruházatból ítélve valószínűleg nem az augusztus 20-i ünnepélyes megnyitón, hanem novemberben az első, Népstadionban rendezett válogatott mérkőzésen, amikor úgy játszottunk 2:2-t a svédekkel, hogy Puskás 11-est hibázott. A válogatott tíz nappal később 6:3-ra verte Angliát Londonban az évszázad mérkőzésén. (Fotó:
FORTEPAN)
"Géza, nem túl buzis az, hogy egymást fotózzuk? Látszódom egyáltalán attól a Puskás-frizurás palitól?" Megy a tömeg a svédek elleni meccsre a Keleti pályaudvartól a Verseny uctán át, 1953. (Fotó:
FORTEPAN)
"Megkérjük a stadiontúrán résztvevő egyiptomi vendégeinket, hogy 12:30 percre legyenek a busznál. 13 órára várnak minket a Mátyás pincében. Az állambiztonsági elvtársakat pedig megkérem, hogy hozzák le a felső karéjban kolbászoló egyiptomiakat." Népstadion, 1961. (Fotó:
FORTEPAN)
"Gizike, hogy mi az a les? Fogalmam sincs." Népstadion, 1965. (Fotó:
FORTEPAN)
"Csehszlovákiai magyarok üdvözlik a csapatot, eljöttünk, hogy győzzetek, Itt Sztrélcovék nem győzhetnek, Rómában csak nézők lesznek." Ezt írták ki felvidéki drukkerek az 1968. május 4-i magyar-szovjet Eb-selejtezőn. (Rómában rendezték az Eb döntőjét.) Jól drukkoltak, 2:0-ra legyőztük a nagy mumus szovjeteket, az egy héttel későbbi visszavágón azonban 3:0-ás vereséget szenvedtünk, és nem mi mentünk az Eb-re. A meccs után három és fél hónappal szovjet csapatok szállták meg Csehszlovákiát, és magyar csapatok is - a hivatalos szóhasználat szerint - baráti segítséget nyújtottak. (Fotó:
FORTEPAN)
"Levesszük a kalapunkat, ha a Suka Sándor gólt lő." Színészek-Újságírók Rangadó (SZÚR), Népstadion,1969. El tudják képzelni manapság, hogy 70-80 ezer embert érdekeljen, ahogy Hujber Ferenc beadja a labdát, Azurák Csaba kiüti a labdát, de Rékasi Károly visszaszerzi, és kapura húz, középerős lövését Szellő István magához öleli? (Fotó:
FORTEPAN)
"Esernyőben pont egy fokkal kevésbé néznék ki hülyén." Népstadion, 1972. A felvétel nagy valószínűséggel az 1:1-re végződött magyar-román Eb-selejtezőn készült. A visszavágó 2:2 lett, a sorsdöntő belgrádi meccsen 2:1-re győztünk. Az Eb négyes döntőjében a negyedik helyen végzett válogatottunk. (Fotó:
FORTEPAN)
"Játékvezető sporttárs, álljon meg egy baráti szóra! Döntésének helyességét nem kétségbe vonva kérdezem öntől, hogy egészen bizonyos abban, hogy szomszédvárunk, Szekszárd városának 9-esét nem lesről engedte el? Szíves válaszát előre is köszönöm." (Vagy valami ilyesmi.) A Dombóvári Vasutas felhevült drukkerei kiabálnak a Szekszárd öltözőbe vonuló játékosainak és/vagy a bírónak 1980-ban. (Fotó:
FORTEPAN)
Rovataink a Facebookon