Ez volt a Balaton aranykora

A nagy balatoni út előtt mindig érdemes volt még Budaörs vagy Diósd környékén feltankolni egy olyan tipikus Áfor-kútnál, mint ami a fenti képen is látható, hogy ne legyen gond később a benzinnel. A fotó egyébként 1970-es, és az állami benzinkút mellett a régi balatoni műút jellegzetes rázós betonkockáit is gyönyörűen megörökítette. A műút fővárosi szakaszát már 1937 nyarán átadta az utazóközönségnek dr. Szendy Károly, Budapest akkori polgármestere – az eseményről természetesen a kor divatja szerint filmhíradó is készült. A Balatonhoz való eljutást megkönnyítő M7-es viszont jóval később készült el, és csak 1975-re kötötte össze Balatonaligát Budapesttel.

Ma már Siófok a Balaton fővárosa, a szocializmusban viszont még egyértelműen Zánka viselte ezt a titulust – legalábbis a hivatalos állami propagandában. Itt épült fel ugyanis 1975. május 25-re a tábortűz körül mozgalmi dalokat éneklő, vidám, piros nyakkendős kispajtások Mekkája, az Úttörőváros (mai nevén: Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum). Az évente 25 ezer gyereket nyaraltató tábort a berlini Wuhlweide parkban és a ma már Ukrajnához tartozó Artyekben kialakított úttörőtáborok mintájára kezdték el kiépíteni 1968-ban a Balaton-felvidéken, a Csorsza-patak völgyében. Az épületkomplexumnak saját könyvtára, társalgója, ülésterme, strandja, sportcsarnoka, sportpályája, étterme és úttörő-történeti múzeuma volt, ahová a kommunista ifjúságpolitika célkitűzéseinek megfelelően elsősorban a munkásszülők gyermekeit várták, 3000 fős turnusokban.

Nekem a Balaton a Riviera,
Napozni ott szeretek a homokon,
Nekem csak jó estét a buona sera,
nem töröm más szavakon a kobakom.

Nekem a Balaton a Riviera,
Ettől nem tántorít el a tél, a fagy.
Szívedet akarom elvenni még ma,
Mert az egész nagy világ nekem te vagy!

Nekem a Balaton a Riviéra,
Mert az egész nagy világ nekem te vagy!
Mert a Lollobrigida és a Sophia Loren,
Meg a Marina Vlady nekem te vagy!

Ezt énekelte Németh Lehel és Felföldi Anikó a '60-as évek közkedvelt popslágerében. A fenti, 1962-es fotón úgy látszik, a Siófokon nyaralók is pont olyan jól érezték magukat a lángosszagú, „Zimmer frei” táblás Balatonon, mintha a Riviérán napoztak volna.

A siófoki Hotel Európában 1971-ben a kép tanúsága szerint még meg lehetett szállni kutyával, és nyugodtan lehetett sétálgatni a blökivel a Petőfi sétányon vagy közvetlenül a vízparton. Ma ez már bajosan menne, a természetes fürdővizek minőségi követelményeiről, valamint a természetes fürdőhelyek kijelöléséről és üzemeltetéséről szóló 78/2008. (IV. 3.) kormányrendelet szerint ugyanis „állatot a fürdőhely területére bevinni – a kistérségi intézet által engedélyezett őrkutyás biztonsági szolgálat, illetve a vakvezető kutya kivételével – tilos”. Kijelölt fürdőhelyek alatt pedig nemcsak az elkerített, klasszikus strandokat kell érteni, hanem minden olyan partszakaszt, ahol tábla jelzi, hogy az adott vízterületet az ÁNTSZ fürdésre alkalmasnak találta (jellemzően a májustól szeptemberig tartó időszakra). Régen minden jobb volt?

„Felhő nincs az égen, és elbódít a csend,
erre vártunk télen, s a pihenés újra szent.
Úszkálunk a réven, s a kedvünk újra fent,
mert ez a tó, olyan jó.

Itt szenved a strandon, a felnőttek hada,
sőt, minden általános- és középiskola.
Nappal együtt izzad, s együtt mulat éjszaka,
ez a nyár szava, ez a nyár szava.

Vajon mi lenne velünk, mi lenne velünk,
ha nem lenne többé szép, ha nem lenne többé jó?
Mert susoghat a patak és zúghat a folyó,
és hívhatnak a hegyek én messzebb úgyse megyek!
Még megélni sem akarom, hogy egyszer
kiszáradjon a Balaton.

Mi lenne velünk, mi lenne velünk,
ha egyszer kiszáradna a Balaton?"

Ezt énekelte Demjén Ferenc 1975-ben a Bergendy-együttes frontembereként egy irgalmatlanul vicces videoklipben, miközben félmeztelenül gitározott a Balatonban. A gumikrokodilos fotó ugyan a hatvanas évek első felében készült, de a Bergendy-dal ugyanúgy illik ide is.