Pavilonok: fekélyek a város testén?

Szerencsésebb fejlődésű városokban, mint amilyen Nürnberg vagy Veresegyház, a heti piac a főtéren van hetente kétszer fél napon keresztül, aztán úgy eltűnik, mintha a föld nyelte volna el. Ez a hihetetlenül ronda gombás pavilon például a Moszkva téren éktelenkedett télen-nyáron, pedig az év legtöbb napján zárva volt. A hasznosságához persze nem fér kétség, de az már egy másik történet.

Nagyon praktikus volt az előző két újságosstand-modell, de hát hol vannak ehhez a csodához képest? Hangulatában olyan, mint a vízvezeték-szerelő biciklije nagyjából ugyanebből az időből, amelyet maradék építőanyagból alakított át teherszállítóvá. Nem lennék meglepve, ha ez is házi modell lenne, és akkor sem, ha kiderülne, hogy a néni már harminc évvel korábban, fiatalasszonyként is ezzel járta az utcákat. Külön érdekesség, hogy kínálatában több külföldi nyelvű újság is felbukkan.

A szocializmus hajnalán úgy képzelték, hogy a piac az valami falusi elmaradott izé, aminek a korszerű, városlakó emberek életében semmi keresnivalója. Majd mindent megvesznek a Közértben. Ám kiderült, hogy az embereknek nem elég az ABC-áruház, úgyhogy elkezdtek szaporodni a zöldséges pavilonok. A zöldség és gyümölcs visszakerült az utcára. 

Persze általában nem úgy, mint a már említett szerencsésebb fejlődésű országokban (teszem azt Nürnbergben vagy Veresegyházon), hanem szedett-vedett zöldségesstandok formájában. Előbb ezek is a Közérthez tartoztak, aztán persze jöttek a maszekok, és itt is maradtak a pesti utcán. Na jó, azért a helyzet nem reménytelen, egyre több helyen költözik élet az üres boltokba és egyre inkább feltámadóban vannak a piacok is. 

A ronda bódék sorsa csak rajtunk múlik.