Barátoknak osztja a pénzt az MNB ellenőrizetlenül

A Nemzeti Bankban tavaly december közepén egy kétpontos, igen költséges igazgatósági határozat született. Az egyik pont szerint a jegybank 50 milliárdért vásárolhat ingatlanokat, hogy megvalósíthassa az oktatási programját. A másik a jegybank és a tulajdonában lévő ingatlanok felújítására ad engedélyt 40 milliárd forint értékben. 

Fotó: FotóFotóSzigetváry Zsolt

Az összesen 90 milliárdos döntés nagyon különös. A februárban bejelentett 30 milliárdos, műkincs-visszavásárlási céllal létrehozott Értéktár programmal és a 10 milliárdos, egyebek mellett PhD-ösztöndíjrendszert is tartalmazó „Közgondolkodási programmal” szemben az ingatlankeret felállításáról az MNB egyáltalán nem adott ki közleményt.

Az Index egy MNB-s informátortól szerzett tudomást róla. 

Pénz még nem volt, de már költötték

Forrásaink elmondásából és azokból a dokumentumokból, amiket megmutattak nekünk, úgy tűnik, hogy az egyik ingatlanvásárlásról a jegybank már azelőtt döntött, hogy a pénzköltést lehetővé tevő igazgatósági határozat megszületett volna. 

A jelek szerint ez történt a Collegium Budapest (Régi Városháza) 2011 óta üres, Szentháromság téri épületével. A korábbi tulajdonos Magyar Tudományos Akadémia tájékoztatása szerint a 2013 októberében meghirdetett ingatlan eladásáról december 4-én kötött szerződést az MTA az MNB-vel, 1,85 milliárd forintért. Az MNB viszont csak két héttel később, december 18-án döntött a 90 milliárdos ingatlankeret felállításáról. A pénzt január 10-én utalták át, és ugyanaznap jegyezték be a jegybankot tulajdonosként a földhivatalban.

Az Index úgy értesült, hogy előrehaladott stádiumban van a megállapodás egy belvárosi, Kálmán Imre utcai épület megvásárlásáról is, körülbelül 500 millió forintért, de mivel ebben az esetben az ingatlant nem sikerült azonosítanunk, egyelőre az eladót és az ügylet részleteit sem tudtuk kideríteni.

Egy most nyilvánosságra hozott felügyelőbizottsági jelentés a fenti értesülést megerősíti: eszerint a jegybank eddig két ingatlant vett 2,3 milliárd forintért. Az egyikre azért van szükség, mert a pénzügyi felügyelet jegybankba olvasztásával a két osszebútorozott intézménynek a korábbinál több hely kell. A jelentés megerősíti azt a birtokunkba került igazgatósági határozatot, miszerint a másik épület az oktatási program miatt kell. A felügyelőbizottság a dokumentumban szóvá teszi (ez a 24. oldal utolsó mondata), hogy az óriási keretösszeggel elindított ingatlanprogram mellett semmilyen stratégia nincs, pedig talán nem ártana.

Ehhez képest furcsa, hogy a felügyelőbizottság kimondja, hogy a 90 milliárdos ingatlan, 30 milliárdos műkincs, és 10 milliárdos Pallasz Athéné program az MNB "stratégiai döntései" közé tartoznak, ezért a felügyelőbizottság úgy érzi, hogy nekik ezt nem kell "részletes szakmai kontroll" szerint ellenőrizniük. Inkább egy halvány utalást tesznek arra, hogy talán meg kéne erősíteni az MNB Belső Ellenőrzési részlegét, és talán az államnak "külön szabályozást" kéne hoznia arra, hogy mire költhet százmilliárdokat az MNB, jelenleg teljesen ellenőrizetlenül.

A jelentésről az is kiderül, hogy Matolcsy György már tavaly nyáron azzal kezdte, hogy eltávolította a belső ellenőrzés vezetőjét, egészen pontosan külön "elnöki utasításra" felmentették.

Egyre több a furcsa program

Az ingatlanvásárlások a jegybank társadalmi felelősségvállalási (CSR) és oktatási programjának a részei. Ez azért érdekes, mert bár a tervekben szerepel, mostanáig kormányrendelet sem született, ami a közszférában lehetővé tenné az intézményes CSR-programok működését.

Ettől még, mint a példa is mutatja, létezhetnek ilyen programok, bár ingatlanvásárlásokról az MNB hároméves CSR-stratégiájáról szóló összefoglalóban sincs említés. A jegybanktörvényben pedig sem az alapvető, sem az egyéb feladatok között nincs szó a társadalmi felelősségvállalásról.  

A bizarr értéktár: Lajkó violinja

Más területen is születtek nagyon szokatlan döntések az utóbbi időben. Az Értéktár program elindult, és az Index úgy tudja, hogy döntések is születtek, amiket a jegybank eddig hivatalosan nem hozott nyilvánosságra. Mi azonban belenézhettünk néhány papírba.

A Nemzeti Bank 16/2014 (01.21) igazgatósági határozata egy, a bécsi Dorotheum aukciósház kínálatában szereplő, Andrea Guarneri által készített antik hegedű megvásárlásáról szól, amit a hegedűművész Lajkó Félix kapna használatra. A döntés egyrészt azért különös, mert az Értéktár programot értékes műkincsek visszavásárlására hozták létre, márpedig ilyen hangszer, amennyire tudható, sosem volt hazai tulajdonban. De az is furcsa, hogy a hegedűről szóló döntéshez semmilyen indoklást, szakértői háttéranyagot vagy egyéb dokumentációt nem csatoltak, és arról sem tudni semmit, hogy a hangszert valamint Lajkó Félixet ki, milyen szempontok alapján választotta ki.

Fotó: FotóFotóBarakonyi Szabolcs

A Doortheum tavaly valóban meghirdetett egy 330 éves Andrea Guarneri-hegedűt, annak az értékét 160-200 ezer euróra (50-60 millió forintra) teszik. A hangszer decemberben nem kelt el, ezért most tavasszal megint árverésre bocsátják. 

Lajkó az Index érdeklődésére megerősítette, hogy folyamatban van egy olyan ügylet, melynek keretében az MNB segítségével egy hangszerhez juthat. Mint mondta, a hegedűt ki is próbálta: ugyanarról a Guarneriről van szó, ami decemberben nem kelt el a Dorotheumban. Elmondása szerint mindenféle banki konstrukciókban gondolkozott, hogy minőségi hangszerhez jusson, és így került kapcsolatba az MNB-vel, ám a dolog így sem biztos, hogy összejön: „Az is lehet hogy nem lesz belőle semmi.”

Nem egyetlen szerencsés van

Az igazgatósági dokumentumokból megtudtuk, hogy a Balkan Fanatik (BF) zenekar 2014–2016 között a tervek szerint évi 20-20, összesen 60 millió forintot kap az MNB CSR-alapjából.

A kérdésre, hogy ki és hogyan választotta ki a magát világzenei elektro-hiphop előadóként meghatározó duót a magyar könnyűzenei kínálatból, ugyanúgy nincs válasz, mint Lajkó esetében.

Lepés Gábor, a BF billentyűse annyit tudott az ügyről: megkereste őket az MNB, mert egy nagyszabású kultúratámogatási program keretében segítenék a zenekart. Az együttes egyik tagja, Jorgosz Tzortzoglou perkás az Indexnek elmondta, hogy 40 éves pályafutása alatt soha semmilyen támogatást soha nem kapott:

Georgios Tzortzoglou és Lepés Gábor 2012-ben az MR2 Szimfonik Live koncertjén

Fotó: FotóFotóSoós Lajos / MTI

Nagyon bírnám, ha komoly segítséget kapnánk, ha valaki azt mondaná, hogy itt van, tessék, segítünk rajtad. Soha nem álltam senki mellé, soha nem voltam senkinek a csókosa.

Elmondásuk szerint egy szervező kereste őket az MNB-től, majd a Müpában volt egy meghallgatásféle. A hatvanmilliós összeg, amiről először az Indextől értesültek, mindkettejükre elég felvillanyozóan hatott.

Intézményeknek is jut bőven

A CSR-program másfél tucatnyi kedvezményezettjének listáját az teszi különösen furcsává, hogy egymás után szerepelnek rajta olyan intézmények, mint

• az Opera/Erkel Színház (három év alatt 450 millió), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája (906 millió);

• a Budapest Music Center (három év alatt 150 millió), a Design Terminál (három év alatt 60 millió) és a Kecskemétfilm (150 millió) és a Városmajori Érsebészeti Klinika;
• a Tiszatáj irodalmi folyóirat, Kubinyi Anna gobelinművész és a Balkan Fanatik, vagy épp a gyermekvállalást támogató Három Királyfi Három Királylány Alapítvány (ilyen alapítvány egyébként nincs, csak egy mozgalom, de ez nyilván részletkérdés).

A szegedi Tiszatáj három évig évi ötmillió forintot kap. Hász Róbert főszerkesztő szerint sok forrásból próbáltak támogatást szerezni, így írtak tavaly az MNB-nek is. Mint mondta, ők is meglepődtek, amikor pozitív választ kaptak, ráadásul a bank már az év elején átutalta az idei pénzt, ami jól jött, mert például legnagyobb támogatójuk, a Nemzeti Kulturális Alap csak április körül szokott utalni.

Az MNB kultúrtámogatási programjának működése a hiányos jogi háttér, a szponzoráltak nehezen értelmezhető listája és az indoklás nélkül megítélt összegek mellett azért is értelmezhetetlen, mert míg a Tiszatáj már meg is kapta az idei támogatást, a Balkan Fanatikot a jelek szerint még az elnyert összegről sem értesítették. Kubinyi Anna nem reagált a megkeresésre, pedig jó lett volna megtudni, tud-e egyáltalán arról, hogy tízmillió forinttal támogatja a Nemzeti Bank.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem két sorban is szerepel: kapnak 39 milliót (az egyetem tájékoztatása szerint a népzenei tanszék a kedvezményezett), de kapnak egy egyelőre nem meghatározott összeget is. A listán több más intézmény is szerepel konkrét összeg megjelölése nélkül.

Mutatjuk az első festményt

Februárban még csak találgattunk, milyen műkincsekre költ 2018-ig 30 milliárd forintot az MNB. De ugyanabban az igazgatósági határozatban, amelyik a Guarneri-hegedűről szól, egy Bruegel-festmény megvásárlása is szerepel: eszerint tárgyalást kell kezdeni a Szépművészeti Múzeum igazgatójával egy, a múzeumnak kölcsönadott festmény megvásárlásáról. Ilyen festmény csak egy van: id. Pieter Bruegel Keresztelő Szent János prédikációja című képe, a Batthyány-örökségből.

id. Pieter Bruegel Keresztelő Szent János prédikációja című képe

Fotó: FotóFotóWikipaintings

A Szépművészeti Múzeum programjaira 3 év alatt 750 millió forintot jut az Értéktár keretéből. Baán László főigazgató az Indexnek megerősítette, hogy a Szépművészeti Múzeum az MNB-vel a közel egy évszázada letétben lévő Bruegel-kép státuszának végleges rendezése érdekében is együttműködik. Ám mivel egy sor jogi és egyéb kérdés még megválaszolatlan, szerinte jelenleg csak egy szándéknyilatkozatról lehet beszélni. A múzeum mindenesetre „üdvözli a szándékot”, hogy a kép sorsa nyugvópontra kerüljön.

90 milliárd, kit érdekel? 

Az MNB megkeresésünkre elmondta, hogy a CSR-program költéseiről a Matolcsy vezette igazgatóság dönt közvetlenül, kisebb ügyekben az „Ismeretterjesztési és Támogatási Bizottság” - igaz, őket is az igazgatóság nevezi ki.

Több forrásunk is úgy fogalmazott, hogy a legfontosabb jegybanki ellenőrző testületet, a felügyelőbizottságot a jegybanki vezetés nem vonta be a komoly költségekkel járó pénzköltés részleteibe. Volt ugyan egy márciusi ülés, ahol a program részletei kapcsán a felügyelőbizottság tagjai kérdéseket tehettek fel, itt azonban csak kitérő vagy cinikus válaszokat kaptak - panaszkodott egyik forrásunk.  

A komolynak nevezhető költekezés azért különös, mert a felügyelőbizottság a jegybank belső ellenőrző testülete, a konkrét monetáris politikai lépéseken kívül a működés minden területének ellenőrzése hozzájuk tartozna. Egy évi 90 milliárdos költésnél pedig extra furcsa, hogy felügyelőbizottság alig tud valamit az egészről. Pláne, ha figyelembe vesszük, hogy az előző jegybanki vezetés idején jóval jelentéktelenebb összegek miatt is erős viták voltak: az fb előző jelentése szerint például korábban a tevékenységük komoly részét tette ki a céges autók költségeinek vizsgálata, mivel a vezetők autóit a családtagjaik is vezethették.

Vannak belső kritikusok

A felügyelőbizottság egyik tagja név nélkül elmondta: az Értéktár programmal az a bajuk, hogy nagyon homályos a döntések megfogalmazása és indoklása is. Elmondása szerint azt a márciusi ülést, ahol a felügyelőbizottságot is tájékoztatták, a jegybank főigazgatója, Nagy Róza irányította, de idővel beült a monetáris tanács egyik tagja, Gerhardt Ferenc is, aki az Értéktár program irányításáért felel. A kérdéseikre érdemi válaszokat tőle sem kaptak. Forrásunk így panaszkodott nekünk: 

Nem világos, hogy mire megy a pénz, hogy az elosztása milyen szempontok szerint történik. Nem világos, hogy mi lesz a megvásárolt tárgyak sorsa, és úgy tűnt, hogy távlati tervei a vezetőknek sincsenek. Úgy tűnt, az egész lényege, hogy a Parlament megkerülésével, az MNB-n keresztül a választások előtt pénzt kapjon a kormánnyal szimpatizáló holdudvar. 

Úgy tudjuk, az fb próbálta számon kérni, hogy az MNB-t a törvény nem hatalmazza fel ilyen típusú költekezésre.

Erre az a válasz érkezett egy jelen lévő jogásztól, hogy mindent szabad, amit a törvény nem tilt. Erre az fb egyik tagja azzal érvelt, hogy ez csak a természetes személyekre igaz, a jogi személyiséggel rendelkező jegybank csak olyat tehet, amit a törvény kifejezetten lehetővé tesz számára. Állítólag az egyik kritikus megkérdezte a jogásztól, hogy

- Akkor a jegybank akár fagylaltot is árulhatna? 

- Igen, akár.

– hangzott a cinikusnak tűnő válasz. 

Nem tilos, tehát szabad? 

A jegybanktól kapott válaszaink is alátámasztják ezt a hozzáállást. Egyebek mellett megkérdeztük, hogy miért csinál az MNB ilyen óriási társadalmi felelősségvállalási projektet, amikor az állam maga is egy ilyen alapon és céllal szerveződő intézményrendszer. Ők erre azt mondták, hogy "a jegybank stratégiai feladatának tartja a magyar nemzetet gazdagító értékteremtés, értékmegőrzés támogatását". Bővebben pedig azzal indokolták, hogy nem tilos.

Az MNB értelmezése szerint ugyanis a jegybanktörvény "lehetővé teszi, hogy az MNB nemcsak a bírságbevételekből, hanem bármely egyéb rendelkezésére álló forrásból valósítsa meg CSR stratégiáját. Míg az MNB-re vonatkozóan a bírságbevételek felhasználása tekintetében a törvény egyfajta célhozkötöttséget határoz meg, az MNB további bevételei tekintetében ilyen korlátokat, speciális előírásokat az MNB törvény nem tartalmaz."

A jegybanki válaszok szerint egyébként  a monetáris tanács sem láthat rá kedve szerint bizonyos ügyekre. Úgy tudjuk, a tanács  2013 októberében magától lemondott arról  hogy félévente megvitassák a belső ellenőrzés tetszőleges jelentéseit. 

Semmi különös, csak egy modellváltás 

Akadt olyan forrásunk is, aki szerint a jegybank tényleg nem szeg törvényt ezekkel a programokkal, csakhogy az új gyakorlat ettől még nagyon helytelen.

Az ő értelmezésében a szóban forgó jegybanki támogatások szponzorációnak minősülnek minden olyan esetben, amikor a jegybank ezekből a tevékenységekből semmilyen árbevételt nem szerez. Ha Lajkó Félix mondjuk megosztaná a hegedű használatából származó bevételeit a jegybankkal, az már problémás lenne, viszont az ellenszolgáltatás és haszonszerzés nélküli szponzoráció semmiképpen nem az.

Forrásunk szerint léteznek jegybankok, amelyek tevékenységeiket hasonló lépésekkel szélesítik. Ilyen például több dél-európai ország jegybankja, de például Ausztriában is előfordult hasonló hegedűvásárlás. 

A hazai gyakorlat azonban Járai Zsigmond jegybankelnöksége óta a takarékosság elvére épül. Az előző MNB-vezetés köztudatossági programjának második pontja szerint az intézmény kiemelt fontosságúnak tartja a közpénzekkel való gazdálkodás felelősségét. Odafigyeltek arra, hogy kevés pénzt költsenek, az ilyen célra félretett keret ezért csak évi 30-40 millió volt, amiből gyermek-egészségügyi célra adtak, és a szakmai-tudományos életet támogatták belőle, vagy éppen konferenciákat szerveztek. 

Ez a szigorú gazdálkodási gyakorlat kimondottan a svéd modellre épült 2001 óta: ennek lényege, hogy a jegybank mindig is próbált takarékosan működni. 

A takarékosságtól való távolodást alátámasztja, hogy úgy tudjuk, a jegybank épületében méretes átépítéseket terveznek: ezek egyik eleme egy tetőtérben kialakított étterem lesz, ahol majd Matolcsy György elnök vendégeket fogadhat. Erről is kérdeztük az MNB-t, de cikkünk megjelenéséig erre sem jött válasz. 

De miből fizetik? És miért?

Vajon honnan van pénz a nagyvonalú, több évet átölelő, párhuzamos programok finanszírozására? Ezt is kérdeztük az MNB sajtóosztályától, de választ erre sem kaptunk.

Forrásaink viszont több lehetőséget is felvillantottak: a jegybank, mint a forint kibocsátója, akár a semmiből is elő tud teremteni százmilliárdos nagyságrendű összeget. Ez egy elég bonyolult mechanizmus, aminek persze ára van és nem lehet sokáig büntetlenül (illetve észrevétlenül) csinálni. 

Egy másik lehetőség, hogy a jegybank átrendezi a tartalékait. Ha például eladnak német államkötvényt (amiben a devizatartalékot tartják), és vesznek belőle műkincset, akkor egyszerűen más, kevésbé likvid eszközben lesz a pénz. Annyi különbséggel, hogy a német államkötvény kamatozna, a műkincs pedig nem, és eladni is nehezebb. A devizatartalék leépítésével egyébként a jegybanknak árfolyamnyeresége is keletkezik. A mostani gyengébb árfolyam mellett minden egyes eurón vagy 20 forint. Ezzel a jegybank eredménye javul, amit el lehet költeni.

Akárhogy is, az mindegyik forgatókönyvben közös, hogy végső soron a cehhet magasabb infláció, kisebb jegybanki nyereség, vagy magasabb költségvetési kiadás formájában az adófizetők állják. 

Mire lehet jó ez az egész? 

Az egyik kézenfekvő magyarázat – amit minden forrásunk megemlített –, hogy a jegybank azért jó kifizetőhely a kormánynak, mert papíron független szervezet. Így nem kell róla vitázni a parlamentben, és a tranzakciókat általában sokkal kisebb nyilvánosság mellett lehet lefolytatni. Ha pedig nekik és a Számvevőszéknek is megfelel, amit Matolcsyék csinálnak, akkor soha senki nem fog tudni beleszólni, vagy akár csak átlátni a felsorolt tízmilliárdos költéseket.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!