Kik nem dolgoznak eleget Magyarországon?

Bár a magyar gazdaságban az aktivitás enyhén emelkedik, ez legfeljebb a régiós országokhoz képest jelent előrelépést, az EU fejlett gazdaságaihoz képest stabil a lemaradásunk. Ráadásul a régiós országokban a munkanélküliség csökkenése miatt a foglalkoztatottságban mért hátrányunk szintén nem csökkent igazán - ismerteti a Portfolio a jegybanki tanulmányt.

A Magyar Nemzeti Bank munkatársainak tanulmánya az aggregált adatokon túlmenve megpróbálja azonosítani azokat a csoportokat, amelyek a legnagyobb szerepet játsszák a magyar aktivitás és foglalkoztatás fejlett Európához, illetve a visegrádi országokhoz (Csehországhoz, Lengyelországhoz, Szlovákiához) viszonyított lemaradásában.

A 27 tagú Európai Unió átlagához képest a lemaradást alapvetően négy csoport okozza: az alacsony végzettségűek, a nyugdíjkorhatárhoz közeliek, a fiatalok (pl. tanulók) és a szülőképes korú nők (kismama generáció).

Ahogy az a jegybank alábbi ábráján is látszik, három kategóriában is messze a legkisebb a magyar munkavállalási hajlandóság a régióban, de az 50 év felettii körben is csak Lengyelország előzi meg kissé hazánkat.

A szerzők felhívják a figyelmet: szembetűnő, hogy Magyarországon az ezen csoportokban megfigyelhető lemaradások gyakorlatilag a teljes különbséget magyarázzák. Összevetve az inaktivitást a munkából való távolmaradás okaival, szintén az látszik, hogy az EU-átlagtól vett eltérés leginkább a korábban említett csoportokhoz köthető: a fiatalok - akik jellemzően képzésben vesznek részt -, a nyugdíjban részesülők, illetve a gyermeküket nevelő anyák esetében mutatható ki jelentősebb eltérés az európai átlagtól. Az "egyéb okok" nem magasabb nálunk, mint általában Európában, ami arra utal, hogy ceteris paribus nálunk nem rosszabb a munkavállalási hajlandóság.

Fiatalok, nyugdíjasok, képzetlenek és kismamák

A fiatalok esetében a 90-es évek végétől kezdődő csökkenő tendencia a régió minden országában megfigyelhető volt. Ez vélhetően az oktatási rendszerhez, illetve ehhez kapcsolódóan a tanulmányok időbeli kitolódásához köthető - jegyzi meg a tanulmány.

A szülőképes korú nők esetében a legkézenfekvőbb magyarázatnak a gyermekvállalással kapcsolatos szociális ellátás tűnik, írják a szerzők, amit alátámasztani látszik a nők korosztályos vizsgálata is. Egészen 40 éves korig a magyar nők aktivitása alacsonyabb, mint az EU15 átlaga (az uniós csatlakozásunk előtt 15 tagot számlált az EU, ezen országoknak a gyűjtőfogalma az EU15 - a szerk.), majd ezt követően 55 éves korig bezárólag meghaladja azt, és 55 éves kor felett újra megfordul a reláció. (Ez utóbbi nem meglepő annak a ténynek a fényben, hogy Magyarországon az effektív nyugdíjkorhatár a nők esetében 58,2 év.)

Az 50 év felettiek aktivitási lemaradása nagyjából a fiatalokéhoz hasonló mértékű. Alapvető különbség azonban, hogy míg a fiatalok aktivitása az EU15-országokban megfigyelt folyamatokkal ellentétesen mozgott, addig az 50-64 évesek esetében mind az aktivitás, mind a foglalkoztatás lekövette a régiós és az unióban tapasztalt trendet. A csoport aktivitása a '90-es évek végétől kezdve folyamatosan nő, méghozzá nagyobb mértékben, mint a vizsgálatban szereplő többi országban. Így tehát, bár a szintbeli probléma továbbra is fennáll, a kezdeti több mint 20 százalékpontos lemaradás mára megfeleződött - hívják fel a figyelmet a jegybank szakértői.

A legnagyobb problémát nemcsak Magyarországon, de az egész régióban az alacsonyan képzettek jelentik. Csak a képzettséget vizsgálva - és a populációs szerkezet eltéréséből adódó hatástól eltekintve - az EU15-től vett eltérés csaknem 60 százalékát magyarázza az alacsony végzettségűek alacsonyabb aktivitása, és ez a lemaradás nem csökkent az elmúlt években. Szembetűnő továbbá, hogy a leginkább munkaképes korú csoporton belül a magyar aktivitási ráta - leszakadva mind a négy vizsgált országtól - a legalacsonyabb.

Ez utóbbi hatást még erősíti az összetételhatás is. A népesség megoszlását tekintve az alapfokú végzettek - azaz a legfeljebb az általános iskola nyolc osztályát befejezők - arányaiban többen vannak az EU15, mint a visegrádi országokban. Ennek oka vélhetően az, hogy utóbbiakban a szakmunkásképzés jóval elterjedtebb. Az is elmondható ugyanakkor, hogy a visegrádi országokat összevetve, Magyarországon a legnagyobb az alapfokú végzettségűek aránya.

Nyilvánvalóan 15-24 éves kor között sokan vannak, akik még tanulmányokat folytatnak, és legmagasabb iskolai végzettségük koruknál fogva sem haladhatja meg az alapfokot. Így tovább szűkítve a kört, a munkavállalás szempontjából leginkább releváns - és már nagy valószínűséggel nem tanuló - 25-49 éves korosztályt vizsgálva az is kitűnik, hogy ebben a körben szintén hazánkban van arányaiban a legtöbb alapfokú végzett. Egyértelműen látszik tehát, hogy Magyarországon a képzettségi szerkezet miatt eleve jelentős lemaradás figyelhető meg a régiós versenytársakhoz képest.