Nincs szükség szoros gazdaságpolitikai felügyeletre

A huszonkilenc pontos csomaghoz, amelynek nagy része adóintézkedés, az ön alá tartozó apparátus adott ötleteket, vagy csak a megszövegezés maradt a munkatársainak?

A kormány a huszonkilenc pontról szóló elvi döntést a megalakulása utáni első napokban volt kénytelen meghozni. Az idő sürgetett, a magyar gazdaság iránti befektetői bizalom megerősítése gyors és határozott lépéseket kívánt. Ezért a hagyományos előkészítő folyamatok csak részben működhettek. Ugyanakkor az elvi döntés után, a részletek kidolgozásánál már a tárca munkatársainak volt meghatározó szerepük.

Pedig lehetett olyan híreket hallani, hogy az apparátus több részlettel nem tud azonosulni. Mi is többször írtunk olyan adóváltoztatásokról, amelyek vagy könnyen sérthetik az uniós jogot, vagy nem feltétlenül alkotmányosak. Ha néhány közülük elvérzik az Európai Bíróságnál vagy az Alkotmánybíróságon, vállalja a felelősséget, és felajánlja lemondását?

Maximálisan azonosulok a kabinet döntéseivel. De valóban van több olyan változtatási javaslat, amely szükségessé tette az EU-val való egyeztetést. Ezek az egyeztetések nagyon hamar megindultak, informáltuk a bizottságot azokról a pontokról, amelyeket mi magunk kockázatosnak gondoltunk. Volt olyan elképzelés, amely a brüsszeli válasz alapján úgy tűnt, hogy korrekcióra szorul.

Ilyen helyzet állt elő például a pénzügyi különadónál, mégpedig abban a pontban, amelyik különbséget tett volna a hitelintézetek között annak alapján, hogy kistelepüléseken is működtet-e fiókot az adott pénzügyi vállalat vagy sem. Ezt a célt először egy adóalap-korrekcióval próbáltuk elérni, de az uniós jelzések után végül másképpen oldottuk meg az ügyet. Meggyőződésem, hogy ez a szabály már átmegy az uniós rostán.

Vannak olyan ügyek is, amelyeknél a helyzet nem ennyire egyértelmű, és a mai napig folynak a konzultációk a kormány és Brüsszel között. Ha később bármelyikről kiderülne, hogy az nem egyeztethető össze a közösségi szabályokkal, akkor azt a kormány tudomásul veszi, és módosítja az adott paragrafust.

Lesz 2011. január 1-jétől 16 százalékos személyi jövedelemadó?

Jövő év elején a kormány által bejelentett új szja-rendszer első eleme jön létre. A végcél egy, a mostaninál sokkal egyszerűbb, átláthatóbb, tizenhat százalékos, egykulcsos szja-rendszer, amely a családi elemeket magába foglalja. Erre fokozatosan térünk át, de arról nem született még döntés, hogy a fokozatosság mely elemeket érintsen, ezért arról sincs konkrét elhatározás, hogy jövő év elején pontosan milyen paraméterei lesznek az szja-rendszernek.

Az előkészítő munka folyik, de látni kell, hogy egyik oldalról az új adórendszer sokat képes lendíteni a gazdaság, a munkaerő versenyképességén, másik oldalról költségvetési hatásait a lehetőségekhez kell igazítani. Csak a jövő évi költségvetési mozgástér ismeretében lehet eldönteni, hogyan nézzen ki a jövő évi szja-rendszer.

De akkor az sem biztos, hogy jövőre tizenhat százalékos adókulcsot látunk az szja-rendszerben?

Döntés még ugyan nincs róla, de az új rendszernek a tizenhat százalékos kulcs a veleje, ezért valószínűnek tartom, hogy az a jövő évi rendszerben már visszaköszön.

Jövőre visszatérünk az adóalapnál a bruttó bérre, vagy marad a „félszuperbruttó”-szja?

A végső verzió egyszerű, átlátható lesz, ehhez nem passzol a félszuperbruttó. Azonban a jövő évi adóalapról még nincs döntés.

Mennyi pénz van az szja-változásra jövőre?

A stáb többféle változatot dolgozott ki, de ahogy említettem, ez a költségvetési mozgástértől erősen függ, ezért ma még nem lehet erre válaszolni.

Eddig sem volt egyértelmű, hogy a fokozatosság mikor vezet el a tizenhat százalékos, egykulcsos, családi elemekkel megspékelt szja-hoz. 2012-ben vagy csak 2013. január 1-jén ébredünk erre?

A három lépcső a valószínű.

Akkor tehát teljesen 2013-ban térünk át a fent említett új rendszerre?

Addigra már biztosan.

Az szja-változáson kívül jövőre van még valami a tarsolyban?

Több ponton várható az adószabályozás finomítása. Többek között a jövedékiadó-szabályozás szorul korrekcióra. A dohányzárjegyekre vonatkozó mostani szabályok szerint egy adóemelés előtt a gyárak a zárjegyek felvásárlásával, bespájzolásával egy ideig megúszhatják a nagyobb adót, ennek pedig a büdzsé látja kárát. Egyeztettünk a dohánycégekkel, a jövedéki adó beszedésével megbízott Vám- és Pénzügyőrség is hasonlóan látja a problémát, itt az idő egy korszerűbb rendszert bevezetni.

Ugyan nem a tárcához tartozik a termékdíj, mégis adó jellegű elvonás, amellyel kapcsolatban vannak olyan elképzelések, hogy a környezetkímélőbb fogyasztás ösztönzése érdekében célszerű a szabályokat felülvizsgálni.

Mire gondolt, amikor Matolcsy György felkérte, hogy legyen az államtitkára? Nem hitetlenkedett?

Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy felmerült a nevem, az első perctől komolyan vettem a felkérést. Úgy gondoltam, a kormányváltás óriási lehetőség Magyarországnak, mert erős, kétharmados parlamenti felhatalmazással komoly strukturális átalakításokat lehet levezényelni, amelyek tudnak változtatni az elmúlt évekre jellemző sodródáson. Szerettem volna ennek a változásnak a részese lenni.

Csak elméleti lehetőség, hogy kedvező a terep a reformokra, vagy vannak az asztalfiókban kidolgozott anyagok?

Nyilvánvalóan vannak elképzelések, egy részük benne volt a kormányprogramban, és megjelent a kommunikációban is. A gazdaságpolitika középpontjába az a cél áll, hogy a költségvetési ügyek rendben legyenek, a kormány kiszámítható és takarékos fiskális gazdálkodást folytasson, és ezt úgy kell elérni, hogy a költségvetési fegyelem ne tovább rombolja, hanem javítsa a magyar gazdaság növekedési kilátásait, potenciálját. Az adóreform-elképzelések, a kis- és középvállalkozások támogatása, a foglalkoztatás bővülését szolgáló lépések mind erről szólnak.

De ha a kormánynak vannak elgondolásai a szerkezeti átalakításokról, akkor hogyhogy nem sikerült felvázolni őket az IMF és az Európai Bizottság előtt, hiszen a két szervezettel folytatott tárgyalások valamiért mégiscsak megszakadtak?

Az IMF-nek és a bizottságnak a fizetésimérleg-válság kezelésére nyújtott hitele nagy segítség volt a 2008 őszi, 2009 eleji időszakban, azonban mára a magyar költségvetés helyzete érdemben javult, előretekintve arra számítok, hogy a piaci finanszírozás feltételei fennállnak. A kormány rendelkezik azokkal az elképzelésekkel, amelyek alapján felelősségteljesen, szuverén módon tudja a saját gazdaságpolitikáját megvalósítani.

Ez persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy ezek más irányba mutatnának, amit alátámaszt például az is, hogy az IMF-fel való tárgyalások alakulása nem okozott változást a költségvetési politika vitelében, a költségvetési hiánycélban. A kabinet ugyanúgy el van kötelezve a költségvetési deficit további lefaragására, csupán nincs szüksége arra a szoros gazdaságpolitikai felügyeletre, amelyet az IMF képvisel.

Ehhez képest a júliusi tárgyalási forduló előtt Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter és Szapáry György, a kormányfő IMF-ügyi tanácsadója is azt nyilatkozta, hogy szeretnék a meglevő hitelszerződést év végéig meghosszabbítani, illetve szeretnének nyélbe ütni egy új típusú készenléti hitelkeretet. Elég ellentmondásosan kommunikál a kormány.

Nem érzem ellentmondásosnak a történteket. Magyarország a költségvetés finanszírozásához másfél éve nem vett fel hitelt sem az IMF-től, sem az EU-tól, a piaci finanszírozás jó ideje biztosítva van. Ebben nincs változás. Az új kormány pár hónappal ezelőtt is úgy gondolta, hogy nincs szükség a nemzetközi szervezetek finanszírozására.

Nem volt tudathasadásos állapotban, amikor átigazolt a jegybankból a kormányhoz? Matolcsy György májusban kereste meg önt, nem sokkal azelőtt, hogy az MNB-stáb elkészítette a makrogazdasági és költségvetési prognózist fedő inflációs jelentést. Ön alá tartozott a jegybankban az a csoport is, amelyik a költségvetési elemzéseket készítette, és az inflációs jelentésben úgy látta, hogy nagy baj nincs, a hivatalos célnál alig valamivel nagyobb, 3,8 helyett 4,3-4,5 százalékos lehet az idei államháztartási deficit a GDP arányában. A formálódó kormány leendő tisztségviselői azonban hét százalék körüli hiányt hajtogattak.

Ha alaposabban elolvassuk az MNB korábbi negyedévekben készített elemzéseit és a szóba hozott májusit, látható, hogy az is csak bizonyos feltételek fennállása esetén mondott valamivel négy százalék feletti hiányt. Különösen az a feltétel a lényeges, hogy nem történnek olyan adósságátvállalások, nem kerül sor olyan, államháztartási körön kívül felhalmozódott feszültségek enyhítésére, amelyek addicionális kiadást generálnak, rontják a büdzsé egyenlegét.

A kormány az átadás-átvételnél ezt az örökséget is számba vette, és innen adódik, hogy intézkedések nélkül, de adósságátvállalásokkal akár az említett hét százalék körülire is felkúszhatott volna a deficit. De az új kabinet úgy döntött, helyesen, hogy nem szabad fék nélkül konszolidálni. Határozott döntések születtek állami vállatok irányításának átszervezéséről, a bértömeg csökkentéséről, az igazgatósági, fb-helyek számának csökkentéséről. A legutóbbi fejlemény egy csődbizottság létrehozása a BKV-nál.

A kormány nem azt az utat választotta, hogy a felhalmozódott adósságokat beemeli a költségvetésbe, az államháztartási elszámolásba, e helyett megpróbál a költségvetésen kívüli állami vállalatok gazdálkodásában is olyan érdemi változásokat elérni, amelyek helyreállítják pénzügyi helyzetüket.

Azt se feledjük azonban, hogy most már látszik, a piaccal egyetemben az MNB és az IMF is alulbecsülte azt a költségvetésihiány-túllépést, ami a kormány júniusban meghozott intézkedései nélkül bekövetkeztek volna. Ma már az elemzők is egyetértenek abban, hogy adóbevételi oldalon is nagyobb a kiesés a korábban gondoltnál, és az előző kormány utolsó hónapjaiban is születtek olyan lépések, amelyek terven felüli kiadásokat generáltak.

A kormány a jövőben is így áll az adósságkonszolidációhoz? Tehát nem lesz érdemi adósságátvállalás?

Bár e terület nem hozzám tartozik, de az eddigi döntések azt tükrözik, hogy az elsődleges cél megakadályozni, hogy a veszteségek újratermelődjenek az eladósodott állami vállalatokban. Amíg nincs garancia erre, addig valószínűleg nincs értelme a konszolidációnak, hiszen két-három év múlva ezek a cégek ugyanúgy fognak állni, csak közben beleöntöttünk sok pénzt az adósságtermelő szervezetekbe.

Lehetséges, hogy ha például egy tömegközlekedési cégeknél kialakul egy új működési forma, amely nem termeli újra a veszteségeket, hatékonyabb a korábbiaknál, annak megvalósításához akár tőkejuttatásra, akár adósságkönnyítésre szükség lesz, de az mindig az adott esettől függ.

Az utóbbi időben a forint kis túlzással szinte napról napra újabb rekordgyenge szintet ütött a svájci frankkal szemben. Olyan szinten van már a forint, ahol ha tartósan megragadna, már pénzügyi stabilitási szempontból veszélyes, a bankrendszer stabilitását veszélyezteti?

Nem. A magyar bankrendszer tőkehelyzete igen jó. Ugyanakkor nyilvánvalóan a lakossági nem teljesítő hitelek növekedését eredményezheti, ha a forint ilyen gyenge marad a svájci frankkal szemben. A bankrendszer jövedelmezőségét tehát erodálhatja a tartósan erős frank, de azt gondolom, nem jelenthet problémát akár a bankrendszer egészében, akár egy-egy banknál, hogy ezt a növekvő céltartalékképzést végrehajtsa.

Látni kell azt is, hogy ami a forint-svájcifrank viszonylatban történik, az nagy részben független a magyar gazdaságpolitikától. A magyar gazdaságpolitika megítélése leginkább a forint-euró árfolyamban tükröződik, a frank forinttal szembeni, elmúlt időszakban tapasztalt szárnyalása hátterében elsősorban a frank-euró keresztárfolyamban bekövetkezett mozgás áll.

A svájci frank menedékdeviza, ezért amikor a világ pénzpiacain óvatosabbá válnak a befektetők, romlik a hangulat, akkor svájci frankot vesznek, a frank erősödik. Emellett az eurózónának is megvannak most a sajátos problémái, ez is tükröződik az euró frankkal szembeni gyengülésében, ezekre most keresik az európai országok a választ. Mi elszenvedői vagyunk ennek a folyamatnak. Ha a befektetői hangulat javulni kezd, vagy az eurózóna vezetői megtalálják a helyes válaszokat, amelyekkel az euró iránti befektetői bizalmat erősítik, akkor enyhül a nyomás a magyar devizahiteleseken is.