Adósságban fuldokolnak az önkormányzatok

Idén erőltetett ütemben kezdhetik törleszteni a hiteleiket a 2007-től főként kötvénykibocsátásokkal eladósodott önkormányzatok. Eddig a törlesztési moratórium miatt nem kellett fizetni, most év végéig a kibocsátott kötvények 45 százalékánál jár le a türelmi idő.

A PwC 2011 év elején elkészítette az önkormányzatok aladósodásának mértékét és annak okait vizsgáló elemzését. Ez többek közt arra is felhívja a figyelmet, hogy az elmúlt évek önkormányzati kötvénykibocsátásait nem kísérte alapos, minden körülményt és lehetséges kockázatot figyelembe vevő mérlegelés. Magyarul, az önkormányzatok úgy adósodtak el, hogy nem tudták pontosan, miből és hogyan fogják visszafizetni tartozásaikat. (Az önkormányzati reform terveiről részletesen itt olvashat.)

Pedig az önkormányzati törvény már a kilencvenes években korlátozta az eladósodást, pontosan azért, hogy a felelőtlen pénzügyi döntéseket el lehessen kerülni. A jogszabály szövegből azonban kimaradt a kötvénykibocsátás szabályozása, magyarán, a hitelfelvételnek ezt a szofisztikáltabb formáját a törvény nem korlátozta. A kiskaput az önkormányzatok 2006-07-től kezdték tömegesen kihasználni, mert hirtelen nagy szükségük lett a pluszpénzre.

Nem érte a hosszát

A pénzügyi zavart az idézte elő, hogy míg az állami támogatások nem csak reálértelemben, hanem nominálisan is csökkentek (ld. az alább a grafikonon) a költségvetési takarékoskodási kényszer miatt, feladatokból nem lett kevesebb, ellenkezőleg, szélesedett az önkormányzatok feladatköre.

Plusz terhet jelentett a fejlesztésekhez szükséges EU pályázatokhoz az önerő előteremtése is, amire állami források korlátozottan voltak,  ezért a fejlesztések egy részét is kölcsönökből kellett finanszírozni. (Becslések szerint a hiányzó pályázati önerő előteremtése 2005-2009 között 155 milliárdos többletkiadást rótt az önkormányzatokra.)

Az alábbi grafikon is szemlélteti a folyamatok eredményét: az adósságok halmozódtak, miközben a központi forrásokból egyre kevesebb jutott a településeknek.

Parttalanul

Bár az utóbbi években (az előző kormányok idején) a parlament többször is próbálta átírni az önkormányzati törvény vonatkozó paragrafusát úgy, hogy a kötvénykibocsátást szabályozott mederbe terelje, mindegyik kísérlet sikertelen volt.

Beépített fékek híján az önkormányzati kötvényállomány a 2005-ös nulla közeli szintről 2010 negyedik negyedévére 609,6 milliárd forintra nőtt a Magyar Nemzeti Bank statisztikái szerint.

A bajt fokozta, hogy a teljes, tavaly év végére 1 461 milliárdos önkormányzati adósságállományból (ebben a kötvény és a hitelállomány, illetve minden más adósság is benne van) 802 milliárdot devizában folyósítottak. Így az önkormányzatok a háztartásokhoz hasonlóan most nagyon ráfizetnek a kedvezőtlen árfolyam- és kamatváltozásokra. Az átértékelődés tavaly 109,4 milliárddal duzzasztotta az egyébként is tetemes kötvény- és hitelhalmazt. (A 109,4 milliárdon belül 90 milliárd volt csak a kötvényállományon keletkezett árfolyamveszteség.)

A folyamatok eredményét szemlélteti az alábbi grafikon: az MNB adatai szerint mára az államháztartás összes adósságának bő hat százaléka van az önkormányzatoknál, máshogy kifejezve, az önkormányzatok adósságállománya meghaladja a 2011-re tervezett GDP öt százalékát.

Fekete városok

Alábbi gyűjtésünkből az eladósodás a megyei jogú városok adósság-adatai és kötvényállománya alapján jól lekövethető.

A táblázatunkban látszik: már 2006 előtt tízmilliárd forint fölötti tartozást halmozott föl Miskolc, Szeged, Pécs, Hódmezővásárhely, Nyíregyháza, Szombathely és Székesfehérvár is. A mezőnyből kimagaslik Hódmezővásárhely, ahol a hitelállomány 2002-2010 között majd hatszorosára nőtt.

2010 végére tovább romlott a helyzet, a gyűjtésben szereplő megyei jogú városok közül már csak három. Zalaegerszeg, Veszprém és Békéscsaba maradt a 10 milliárdos adóssághatár alatt . (A folyamatok irányát legjobban a 2006/2007-es szinthez viszonyított százalékos változás jelzi, a táblázatban is eszerint rangsoroltunk.)

Néhány év alatt Szolnok és Kaposvár megnégyszerezte az adósságállományát, Hódmezővásárhely kötelezettségei 2002 és 2010 között hétszeresére emelkedtek.

Eladósodottság (forint)
Önkormányzat	2006/2007	2009/2010	Változás (millió)	Változás (%)	Kötvény 2010
Kaposvár	5 131	22 482	17 350	338%	5 275
Szolnok	5 193	20 820	15 627	301%	10 012
Érd	2 871	10 360	7 489	261%	5 284
Békéscsaba	1 809	6 323	4 515	250%	4 059
Debrecen	7 068	22 836	15 767	223%	2 500
Dunaújváros	5 438	17 521	12 083	222%	15 568
Kecskemét	4 831	13 873	9 041	187%	6 886
Sopron	6 945	16 748	9 803	141%	15 290
Nyíregyháza	18 491	27 937	9 446	51%	9 446
Pécs	20 774	30 571	9 797	47%	5 919
Veszprém	4 375	6 281	1 907	44%	n/a
Miskolc	23 986	30 560	6 574	27%	11 784
Székesfehérvár	12 826	14 846	2 020	16%	10 807
Zalaegerszeg	3 861	4 388	527	14%	n/a
Szombathely	13 554	14 944	1 390	10%	n/a
Hódmezővásárhely1	19 848	21 543	1 696	9%	12 170
Szeged	20 774	21 523	749	4%	2 518
1 2002-2010	3 152	21 543	18 392	583,55%

Öröm az ürömben, hogy azok, akik már 2006-ig kiugró adósságszintet produkáltak (Szombathely, Hódmezővásárhely, Szeged), a lista legvégére kerültek, tehát érdemben nem rontottak tovább a helyzetükön az elmúlt öt évben.

A táblázatban a 2006/2007-es oszlop jelzi a kiindulóponotot (egyes önkormányzatoknál a 2006-os, másoknál a 2007-es adatokat tartalmazza a gyűjtés), a kiindulóponthoz viszonyított változásokat külön oszlopokban, forintban és százalékban is feltüntettük.

Az utolsó oszlop számai a 2009/2010-es teljes adóssághalmaz kizárólag kötvényben fennálló részét mutatják. Ebből kiderül: a gyűjtésben szereplő megyei jogú városok közül a legtöbb kötvényt Dunaújváros, Miskolc, Sopron, Szolnok, Székesfehérvár és Hódmezővásárhely bocsátotta ki.

Ősszel lesz új önkormányzati törvény

Ez az adósságkorláton is szigorítana (és sok más változást is hozna, erről itt olvashat többet). A korlátozás mikéntjéről még nincs végleges döntés, egyelőre három verzió fut. Az első szerint a hitelfelvételi korlát a működési kiadások meghatározott hányada vagy az önkormányzati vagyon egy bizonoys százaléka lehet (utóbbihoz először egy alapos önkormányzati vagyonleltár kellene).

A másik verzió szerint a hitelfelvételi korlátot az önkormányzat saját bevételének 50 százalékában kellene meghúzni. A harmadik verzió szerint minden településnél az eladósodás jelenlegi szintje lehetne a plafon, tehát új hitelek felvételével nem lehetne ennél följebb csúszni.

A tervek között szerepel egy kétlépcsős adósságrendezési eljárás bevezetése is. Az első szakaszban valójában az eladósodás megelőzésén lenne a hangsúly, ami az önkormányzati biztosok feladata lenne. Ahol elkerülhetetlen az adósságrendezés, ott a polgármester és a képviselőtestület béna kacsává változna, szerepüket egy felszámoló venné át. A második szakasz, az adósságrendezési eljárás megindulása jelentené, a jelenleg hatályos szabályok szigorítása mellett, pénzügyi gondnokok és az önkormányzatokért felelős minisztérium bevonásával.