Végveszélyben a magyar hús?

Budai Gyula agrárállamtitkár ismét kért valamit. Amikor legutóbb kért valamit, még valamikor augusztusban, annak a vége a magyar gazdaságtörténet talán legkülönösebb kartellügye lett, amelyben Budai és a minisztériuma ellen a „beismerő vallomás” ellenére nem indult eljárás, csak azok ellen, akiknek kértek és akiktől kértek valamit.

Államtitkárok a magyar húsért

Ilyen előzmények ismeretében, ha nem lenne kisebb bajuk is nagyobb, a hazai húsosok akár retteghetnének is, hogy Budai most az ő érdekükben kért. Legalábbis szeptember végén arról beszélt, hogy tárgyalásokkal elérték: a nagyobb kereskedelmi láncok hosszabb távú megrendelői szerződéseket kössenek a bajban lévő húsipari cégekkel. Hogy ezt milyen eszközökkel és kiknél tudták elérni, az egyelőre nem derült ki, de talán a dinnyekartell ügye után ezúttal óvatosabb „jelzések” és „kérések” mentek az áruházláncokhoz – bár kérdés az is, a húskombinátoknak elég segítséget jelentenek-e ezek a megrendelések.

Igaz, ők most sokkal nehezebb helyzetben vannak annál, mintsem hogy ne örülnének bármilyen segítségnek. A bajba került Gyulai Húskombinátot Lázár Jánossal mentetné meg a miniszterelnök, de a biztonság kedvéért a nemrég leállt Kapuvári Hússal együtt megkapták a kiemelt vállalati státuszt. Ez azonban, bár Budai Gyula agrárállamtitkár szerint a munkahelyek megőrzésre megoldást nyújt, valójában nem sokat jelent. Megvenni pedig nem fogja őket az állam, amely beavatkozására az uniós szabályok miatt egyébként is szűk mozgástér lenne.

A magyar húsipar ugyanis 2012 második felére az összeomlás szélére sodródott. A válságjelek már a 2008-as árrobbanás, majd hitelpiaci és világgazdasági krízis óta érezhetők az ágazatban – csak 2009 első felében több mint hetven húsipari vállalkozást számoltak fel –, a helyzet azóta lényegében folyamatosan romlik. A közelgő újabb élelmiszer-árrobbanás a még talpon maradt, vagy épp bedőlés szélén álló cégeket is elsodorhatja.

Márpedig a robbanásszerű élelmiszer-áremelkedés nemcsak a piaci szereplők, hanem az egyébként általában hivatalból optimista kormány szerint is elkerülhetetlen. Októbertől az agrártárca és a nemzetgazdasági minisztérium munkatársai tárcaközi bizottságban próbálják két-három hónap alatt kitalálni, milyen kormányzati lépésekkel lehet a drágulás útját állni, vagy azt legalábbis enyhíteni.

A várható válsághelyzet okai összetettek. Az alapja az, hogy a húsipari cégek többsége folyamatos tőkehiánnyal küszködik, működését forgóeszköz- és egyéb hitelekből finanszírozta. A hitelek azonban az elmúlt években jócskán megdrágultak, hozzájuk jutni is nehezebb. A gazdasági lassulás miatt csökken a hazai értékesítés, de számos cégnek beszűkültek a nemzetközi piacai is – sorolják a szektort ismerők a legfontosabb problémákat.

Ezt az elhúzódó krízishelyzetet tetézte az idei aszályos nyár és annak következményei: a takarmányok ára rendkívüli intenzív emelkedéssel történelmi csúcsok közelébe ment fel. Márpedig az állattartás költségeinek nagy részét – piaci szereplők szerint 70-75 százalékát – a takarmányozás adja. A gabona és a takarmánykukorica pedig már mostanra 50 százalékkal drágult. Könnyű fejszámolással kijön ebből, hogy a hús árát ennek 35-38 százalékkal kellene emelnie.

Muszáj árat emelni

Az agrárágazat legtöbb szereplője azonban tisztában van azzal: ilyen mértékű áremelésről nem is álmodhatnak. A magyar húsosok már most is versenyhátrányban vannak, és ilyen durva élelmiszer-áremelkedések után még inkább versenyhátrányban lesznek az importtermékekkel szemben. Vagyis ha tényleg harmadával emelik az áraikat, a boltok polcain ragadnak a termékeik a sokkal olcsóbbá váló külföldi hústermék miatt – mondják a piaci szereplők.

Ennél kisebb áremelések azonban minden bizonnyal lesznek – különben kezelhetetlen veszteségek keletkeznek –, erre még az olyan viszonylag jó helyzetben lévő cégek is rákényszerülnek, mint a tavalyig tartósan nyereséges – a múlt évet 1,5 milliárdos plusszal záró – pulykafeldolgozó, a Gallicoop.

Áfafaragások

„Ha nem változik a jelenlegi helyzet, októberben meg fogjuk emelni a termékek árát” – mondta el lapunknak Erdélyi István vezérigazgató. Több lépcsőben terveznek egy nagyjából 12 százalékos áremelést, és azt mondják: az ágazatnak, és benne a Gallicoopnak nagy segítség lenne, ha az alapvető élelmiszerek áfáját tíz százalék alá csökkentenék. A vállalat egyébként idén, régóta először, veszteséges lesz.

A versenyhátrány egyik oka az, amiről a Gallicoop-vezér beszél – és amit kormányzati körökben is elismernek –: az, hogy a magyar termékeket túl magas adóteher sújtja. Ezért a piaci szereplők és a terméktanácsok visszatérő kérése az alapvető élelmiszerek áfájának a csökkentése. Ez a kérés azonban eddig lényegében süket fülekre talált kormányzati körökben.

„Volt már áfacsökkentésre példa Magyarországon is, máshol is, és annak hatása finoman szólva sem jelent meg egy az egyben a bolti árakban” – mondta az Indexnek augusztusban adott interjúban Czerván György agrárállamtitkár, hozzátéve: egy ilyen döntés előtt „nagyon komoly költségvetési hatáselemzést kell készíteni”.

Az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentéséért létrehozott szakmai szervezet, a Fórum felkérésére már készített egyébként egy hatástanulmányt az esetleges áfacsökkentés hatásairól az Ernst & Young. A tanulmány szerint az áfacsökkentés nemcsak az árakat mérsékelne, egyik célja az lenne, hogy megszüntesse az alapvető élelmiszerekkel kapcsolatos áfacsalásokat.

Szerintük óvatos becslés, hogy évente 128 milliárd forintnyi bevételtől esik el az állam az ágazati csalások miatt. A legnagyobb csalások egyébként a zöldség és gyümölcsiparban vannak, itt évi ötvenmilliárd forint esik ki, míg a húsiparban csak 22 milliárd forint a feketegazdaság súlya.

Miért kellene adót csökkenteni?

Az áfacsökkentés mellett több érv is szól. A feketegazdaság visszaszorulása miatt, ha kevesebbet is, de többen fizetnének adót, ezért a költségvetés bevételei azonnal növekedni kezdenének. Emellett nem csak segít megtartani a munkahelyeket a megszorult cégeknél, de akadályozza az élelmiszerek árának növekedését, ezzel pedig az inflációt is.

A tanulmány azonban elismeri, hogy önmagában a piac kifehéredése nem tudja ellensúlyozni a kieső költségvetési bevételeket. Ráadásul a tanulmány végig tíz százalékos áfakulccsal számol, holott ezt várhatóan nem lehet majd bevezetni. Az Európai Unió csak két csökkentett áfakulcsot engedélyez. Magyarországon az egyik ilyen kulcs öt százalékos, a másik pedig tizennyolc. Így vagy a többek között gyógyszereket is tartalmazó ötszázalékos kulcsot kell felemelni 9-10 százalékra, vagy pedig a tejtermékeket, lisztet és gabonát tartalmazó 18 százalékos kulcsot csökkentik. Az utóbbi verzió tűnik logikusabbnak, hiszen valószínű, hogy a tej- és gabonatermékek amúgy is alapvető élelmiszernek minősülnének.

Visszafordított adózás

Az áfához a kormány is hozzányúlt, de amit csinált, azzal éppen csak ártott, mondják az érintettek. A fordított áfa bevezetéséről van szó, amik a kormányzati szereplők szerint az ágazat kifehérítését szolgálnák, aminek fontosságát egyébként a már említett Ernst & Young-tanulmány is jelzi.

A fordított áfa bevezetésére mégis sokan panaszkodtak a húsiparból. Az adózási mód ugyanis az ágazat egyik felének jó, a másiknak rossz. A tenyésztők, akik áfával együtt vásárolják meg a takarmányt, majd áfa nélkül adják tovább az állatot a feldolgozóknak, hátrányba kerülnek. Nekik vissza kell igényelniük az áfát, ami az amúgy is pénzszűkében lévő cégeknek nem jön jól, hiszen a visszafizetések határideje.

Éder Tamás, a Hússzövetség elnöke elmondta, nemrég tárgyaltak a Vidékfejlesztési Minisztériumban. A javaslataik között szerepel az élelmiszerbiztonsági felülvizsgálati díj ideiglenes, két évre szóló felfüggesztése, a munkahelymegtartáshoz kötődő támogatások – esetleg járulékcsökkentés – az ágazat szereplőinek, és az alapvető élelmiszerek áfájának tíz százalék alá csökkentése. Ezekkel Éder szerint a feketegazdaságot érdemben lehetne szűkíteni.

Kölcsön a költségvetésnek

A fordított áfáról a Hússzövetség azt mondta, hogy hiába jelent megoldást bizonyos áfacsalási típusokra, a húsiparban jellemzően nem ezek a meghatározóak. Emellett a fordított áfa jelenlegi elképzelése likviditási gondokat is okoz a tenyésztőknél, akik áfásan vásárolják meg a takarmányokat és egyéb szükséges hozzávalókat, azonban áfa nélkül adják tovább a feldolgozóknak a disznókat.

Normális gazdálkodás esetén így áfavisszaigénylőkké válnak, ami a jelenlegi adószabályok mellett szerint rendkívül hosszú ideig tartó készpénzhiányt eredményez; lényegében az egyébként is pénzhiányos ágazat nyújtana tartósan kölcsönt a költségvetésnek. Márpedig épp a megfelelő tőkeerő miatt a húsosok már most is küzdenek azzal, hogy – mivel a beruházási- és forgóeszközhitelek is nagyon drágák – fejlesztéseik leálltak.

Ez pedig olyan technológiai lemaradást eredményez, aminek hosszabb távon további versenyhátrány lesz az eredménye. „Ha egyáltalán lesz még hosszabb távon magyar hús” – mondja az egyik pesszimista piaci szereplő.