Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Nincs száz lépés, csak 84. Vagy 54? Vagy 111?

2005.07.10. 23:53
Kapuzárási pánik - voltak, akik röviden így minősítették Gyurcsány Ferenc miniszterelnök április végi kezdeményezését, miszerint a kormány a nyárra meghirdeti a 100 lépés programját. A rendszerváltás óta a kormányfők előszeretettel tettek több évre szóló kezdeményezést kormányzásuk utolsó évében, gondoljunk csak Horn Gyula négyesmetró-szerződésére. Gyurcsány persze sajátos helyzetben van, hiszen csak szűk két éve adatott meg neki, ám az látható: a kormányzat reformlendülete ismét főként a választások utáni időszakra szól.
A miniszterelnök április végén jelentette be, hogy a kormány 100 lépésből álló programot indít "az élet legalább száz területén" érezhető problémák megoldására, az "igazságosabb és méltányosabb Magyarország" érdekében. Amilyen előzmények nélküli volt Gyurcsány kezdeményezése, ugyanolyan váratlanul zárták le a lépések meghirdetését: szerdán az újpesti MEO-ban ünnepelte a miniszterelnök és kabinetje a lépések bejelentésének lezárását. Így már bizonyos, hogy az önkormányzatokra vonatkozó lépéseket nem jelent be a kormányfő - információink szerint az erős önkormányzati lobbi akadályozta meg Gyurcsányt abban, hogy a finanszírozással kapcsolatos, a helyi adó eltörlése miatt elengedhetetlen reformokról szóló elképzeléseit közzétegye.

Lépések hét csomagban

A lépéseket - amelyek kezdő felvonásaként menesztette Draskovics Tibor pénzügy- és Németh Imre agrárminisztert - május másodikán a munkaügyre vonatkozó intézkedésekkel kezdte ismertetni. A kormányfő ezt követően az egészségügyre, a családtámogatásokra, az oktatásra és szakképzésre, a lakótelepekre, majd - többhetes egyeztetést követően - az adózásra és végül a mezőgazdaságra vonatkozó javaslatait ismertette.

84 vagy 54? Vagy 111?

A 100 lépésből első ránézésre 84 lett, de ha kicsit megpiszkáljuk a dolgot, akkor az 54 és 111 közötti skálán választhatunk egy kedvünkre való számot. A munkaügy eredetileg bejelentett 15 lépését előbb kettővel, aztán még kettővel megtoldották, így végül - a 100 lépés hivatalos honlapja szerint - a munkaügyre és a foglalkoztatáspolitikára 19 lépést szán a kormány.

Az egészségügy 21 lépése valójában 7 nagy intézkedéscsomagot jelent, az oktatás 14 lépése 4-et, a lakótelepekre vonatkozó 6 lépés 3-at. Az adómódosításnál még összetettebb a helyzet: a 21 adómódosítást 13 lépésben fogalmazták meg, de ez - adónemek szerint - 7 nagy csoportba sorolható. A mezőgazdaságban viszont fordított a helyzet: a bejelentett 7 lépés mögött valójában 22 intézkedést soroltak fel.

Ha szigorúan a kormány által lépésnek tekintett lépéseket vesszük számba, 84+4-et, vagyis 88-at kapunk. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a 13 adólépés valójában 21, míg a 7 mezőgazdasági lépés 22 intézkedést jelent, akkor már 111-nél vagyunk. Ha viszont minden bejelentésnek csak az érdemi intézkedéseit vesszük, akkor már csak 54-nél vagyunk (19 munkaügyi, 8 családtámogatási, 7-7 egészségügyi és mezőgazdasági, 6 adózási, 4 képzési és 3 lakótelepekre vonatkozó intézkedéscsomag).

Ha ehhez hozzátesszük, hogy voltak olyan kormányzati bejelentések is, amelyek tartalmukban szervesen kapcsolódnak a 100 lépéshez, bár nem jelennek meg a lépések között - ilyen az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás, az ekho bevezetésének a szándéka vagy a tőkejövedelmek - így az osztalék - és az ingóértékesítés járulékfizetési kötelezettségének megteremtése -, végképp kusza képet kapunk arról: hány lépés is a száz lépés.

Mindennapos feladatok és valódi reformok egyvelege

Már a lépések számbavételénél is látható, igencsak zavaros csomagot készített el a nyárelőre a kormányzati kommunikáció. Nem véletlenül írtuk ezt, és nem azt, hogy a kormány. A bejelentett intézkedések egy jelentős része ugyanis nem valódi kormányzati reformokat jelent, inkább csak kommunikációs céljai voltak. A lépéssorozat ugyanis nem mellékesen azt a célt szolgálta, hogy két hónapig a kormány diktálhassa, miről szóljon a közbeszéd.

A lépések között ugyanis nagyon sok olyan van, amelyhez nem kellene külön programot hirdetni, mert az a kormányzat munkájának mindennapi része lenne. Ilyen például a mentők és a mentőhelikopterek vásárlása, vagy az, hogy a mentők 15 perc alatt bárhová odaérjenek - igaz, ez utóbbi esetben némileg menti Gyurcsányt, hogy azt már Orbán Viktor is megígérte, persze hiába. Az élelmiszerbiztonság kapcsán tett kijelentésnek - "fokozottan és rendszeresen ellenőrizzük a Magyarországon forgalomba kerülő élelmiszerek minőségét és élelmiszerbiztonsági színvonalát" - is inkább egy szakhatósági alapszabályban, mint egy reformértékűnek szánt kormányprogramban kellene szerepelnie.

Ami tényleg reformértékű

Több nagyobbat vagy sok kisebbet kellett volna?
A Fidesz kezdetektől kritikával fogadta Gyurcsány programját. Áder János frakcióvezető a munkaügyi lépéseket szájhősködésnek és üres dumának nevezte, később az ellenzéki politikusok a nagy változtatásokat elodázó tyúklépésként minősítették a kormányfői lépéseket. A fideszes Pokorni Zoltán szerint az oktatás reformjából csak a képzési kártyákat készítő nyomda profitál. Noha az ellenzék is drasztikus adócsökkentést sürgetett, az erről szóló miniszterelnöki bejelentést megelőzően Áder János azt kérte, hogy a kormány ne fogjon átfogó adóreformba. A nyilvánosságra hozott terveket később azért kifogásolta Varga Mihály, mert szerinte több apróbb lépésre kellett volna.
A mindennapi tennivalók listázása mellett vannak valóban jelentős változtatási szándékok, és itt-ott reformértékű lépések is. Hogy ez utóbbi - legrövidebb - listával kezdjük, elsősorban ilyennek mondható az egészségügy finanszírozásának átalakításával kapcsolatos javaslat. Az egyéni betegbiztosítási számla bevezetése és a háromszintű egészségügyi ellátási rendszer megteremtése egyaránt komoly lépés lehet, és így az államháztartási reformnak is részét képezheti. Kérdéses ugyanakkor, hogy ezt be lehet-e vezetni 2006-ban.

Az oktatáspolitika, ezen belül is a szakképzés átalakításával kapcsolatos célokat szintén azzal a szándékkal fogalmazták meg, hogy segítse az oktatási rendszer reformját. Ennek sikere azonban, akárcsak a munkaügyben tervezett változtatásoké, szakemberek szerint már igencsak megkérdőjelezhető. A családtámogatások átalakításában egyértelműen kifejezett a kormányzat társadalompolitikai prioritása azzal, hogy a családi pótlék megnövelésével egyidejűleg megszüntették vagy csökkentették a magasabb keresetűeknek kedvező családi adókedvezményt.

És ami inkább csak vicc

A bejelentett lépések egy része nem valódi intézkedés, csak kommunikációs fogás (azoknak is a gyengébbike). Így igencsak vicces, hogy a mezőgazdasági lépések egyik intézkedéseként említik meg: a kormány azzal támogatja a hazai biodízel-gyártás, hogy nem vonja el az ágazattól a már megkapott adókedvezményt. Nem lehet túl komolyan venni azokat a lépéseket sem, hogy a kormány ösztönzi az orvosokat, hogy "a kisebb terhet jelentő, olcsóbb gyógyszereket" írják fel.

Egyes lépések egyáltalán nem megvalósíthatók. A kötelező borravaló ügye már napokkal a bejelentését követő napokban megbukott. A százmillió forintot meghaladó értékű lakásokra kivetett luxusadóból csak a legelszántabb adóellenőrök varázsolhatnak érdemi adóbevételeket, mint ahogyan az ugyanezen luxusházakban dolgozó a bejárónők és kertészek foglalkoztatásának legálissá tételét szolgáló kék könyvek gyártásától sem várhat érdemi hasznot egy valamire való üzleti érzékkel rendelkező nyomdász.

Kupa, Draskovics: nem reform

A 100 lépés valódi reformjellegét nemcsak mi kérdőjelezzük meg, hanem volt pénzügyminiszterek is. Kupa Mihály, aki 1990-1993 között volt pénzügyminiszter - tehát szakmájában viszonylag hosszú ideig ült a bársonyszékben -, kérdésünkre úgy nyilatkozott a 100 lépésről: "van jobbító tartalmuk, de az egész inkább kommunikációs eszköz, a kormány el akarta érni, hogy minden héten ő legyen kommunikációs előnyben". A magyar adórendszer atyjának is tartott Kupa szerint mindezzel 2003-ban kellett volna előállni.

Hasonlóan kritikusan nyilatkozott a 100 lépésről - igaz, még az adózásra vonatkozó javaslatok nyilvánosságra hozatala előtt - Draskovics Tibor, akit áprilisban menesztett Gyurcsány a pénzügyminiszteri székből. A korábban Medgyessy Péter kabinetfőnökeként is dolgozó Draskovics arra a felvetésre, hogy a száz lépés program eddigi lépéseiben láthatók-e az államháztartás strukturális változásaira utaló jelek, így válaszolt: "Vannak ilyen elemek, de úgy látom, hogy az eddig nyilvánosságra kerültek zöme nem ilyen..."

Rögtönzés, ami százmilliárdokba kerül

Arról, hogy a száz lépés sokkal inkább rögtönzésen alapuló kommunikációs fogás, és kevésbé átgondolt, előzetes elemzéseket követően bejelentett kormányzati intézkedés, jól árulkodik az, hogy a bejelentette lépések legtöbbjének pontos költségei és államháztartási kihatásai nem ismertek. A legkonkrétabb számítások - még szerencse - az adóváltoztatások bejelentését kísérték.

A kormány azonban ezeknek a lépéseknek is csak a bevételcsökkentő hatását hozta nyilvánosságra: eszerint 2006-ban 300 milliárd forinttal csökken az adóterhelés, miáltal - a növekvő forgalom és a megnövelt minimálbér bevételgeneráló hatásával korrigálva - 194 milliárd forinttal csökkennek az állami bevételek. Ez a szám elemzők szerint túlságosan optimista becslés, szerintük inkább 300-400 milliárd forintos bevételkiesésre kell az államnak felkészülnie.

Azt ugyanakkor azóta sem közölték pontosan, honnan teremtenek fedezetet az adócsökkentésre, milyen kiadásokat vonnak el (az Index ehhez adott tippeket és az olvasóink sem fukarkodtak a javaslatokkal). A kormányfő és a pénzügyminiszter az adócsökkentésről szóló bejelentés másnapján azt mondták, hogy a fejezeti előirányzatokból - vagyis a költségvetési intézményektől - vonják el az általuk szükségesnek tartott 200 milliárdot. Veres János azt mondta, ennek részletes tervéről kormányelőterjesztés készült, és arról július 6-án döntenek a miniszterek, ám a kormány szerdán nem foglalkozott a kiadáscsökkentéssel.

A többi lépés pénzügyi hatásairól még ennyit sem lehet tudni. A munkaügyben a feketemunka elleni adószigor hozhat az állam kasszájába milliárdokat - vagy akár tízmilliárdokat is, az ellenőrzések és az intézkedések hatékonyságától függően -, a munkanélküliek ellátásának javítása és a nyugdíj előtti részmunkaidős foglalkoztatás ennek legalább a felét elviheti.

Keserű kávé
A kormánytagok 150 millió forintos költséggel 159 helyszínen, megyénként 4-15 településen ismertették az elmúlt hónapokban a 100 lépés programját. Június elejétől harminc miniszter és államtitkár szállta meg a vidéki kultúrházakat, sportcsarnokokat, művelődési otthonokat, hogy a Kérdések és válaszok, a frappánsnak szánt KáVé-rendezvénysorozat keretében elmagyarázzák, miért jó a 100 lépés. Az akció sikerét látva valószínűleg kár volt ennyi pénzt kiadni a programokra. A kormányszóvivő szerdai tájékoztatása szerint 11-12 ezer érdeklődő kísérte figyelemmel a kormánytagok szavait, egy-egy fórumon tehát átlagosan csupán 70-75 ember vett részt.
A családtámogatásokban az átalakuló segélyezésre a kormány 20 milliárd forintot szán, ugyanilyen kerettel hirdetik meg a panelfelújítások kamatmentes hitelprogramját (ez a pénz nem a teljes állami szerepvállalás, hiszen a hiteleket a felvevők visszafizetik, csak a kamattámogatás kerül pénzbe, évente legfeljebb egymilliárd forintba). Az egészségügyi és oktatáspolitikai lépések költségei nem ismertek, és a mezőgazdasági intézkedésekről is csak annyit tudni: idén 3,2 milliárd, jövőre 10,5 milliárd forintot szánnak a lépések megvalósítására, az idei pénzt a szaktárca költségvetéséből teremtik elő.

A 100 lépés költségvetési kihatásait összességében tehát nagyon nehéz megbecsülni. Az biztos, hogy a lépések legtöbbje csökkenti az állam bevételeit, a feketemunka felszámolása, az egyéni egészségbiztosítási rendszer bevezetése és a minimálbér emelése az a három tétel, amely érdemi bevételnövekedést eredményezhet. A szaldó, az állam szemszögéből nézve, legalább 250 milliárdos mínuszt jelent, ám ez az összeg akár 400 milliár forint is lehet.

Megígérték, ahogyan mások is

Végezetül azt is érdemes megjegyezni, hogy a beharangozott lépések, amelyek összeszerkesztése ugyan a mostani kormányzati kommunikációs agyközpontot dicséri, sok esetben régi kormányprogramokból köszönnek vissza. Vannak köztük a Medgyessy-kormány 2002-es programjából szinte szó szerint átvett részek éppúgy, mint az Orbán- vagy a Horn-kormány által már megfogalmazott célkitűzések.

A 84 lépésből 26 mondható teljesen új kezdeményezésnek, 19, főként egészségügyi lépés Medgyessy Péter 2002-es kormányprogramjából vagy a 2003-ban meghirdetett Európa-tervből ismerős, köztük a valóban reformértékű egyéni egészségbiztosítási rendszer is. További 16 célt - szintén elsősorban egészségügyi, továbbá mezőgazdasági fejlesztéseket Orbánék is zászlajukra tűztek, míg a közmunkaprogramok indítása és a tb-járulékok csökkentése már a Horn-kormány óta napirenden van.

Gyurcsány saját ötletei közül elsősorban a feketemunka felszámolására és a foglalkoztatás szabályainak szigorítására vonatkozókat lehet kiemelni, valamint egyes luxusellenes intézkedéseket: a luxusadót - még ha attól érdemi bevétel nem is várható el - vagy az egészségügyileg nem indokolt beavatkozások (luxusellátások, mint szépítő plasztikai műtétek) megfizettetését. A távfűtés árának kormányzati eszközökkel való csökkentése vagy az áfacsökkentés ármérséklő hatásának elérését szolgáló árkommandó ötlete ugyanakkor nem előremutató lépésként, hanem a Kádár-kor szellemének megidézéseként fogható fel.

Lépéselőny? Lépéshátrány?

Igen vitatott annak megítélése, hogy sikeres volt-e a 100 lépésre alapozott a kormányzati kommunikációs kampány. Noha az elmúlt két hónapban a közbeszédet uralták a miniszterelnök lépéspróbái, nemcsak a hetenkénti parlamenti bejelentések, hanem a szakminiszterek részletekről szóló tájékoztatói is. Ugyanakkor kérdéses, hogy ősztől, amikor az egyes lépéseket megvalósító konkrét törvénytervezetekről és jogszabály-módosításokról lesz szó, kitart-e még a 100 lépés kommunikációs lendülete.

Ha igen, akkor a tudatos kormányzati kampánykommunikáció egészen a választásokig épülhet erre. Ha azonban nem, akkor a most szerzett látszólagos lépéselőny gyorsan komoly lépéshátránnyá alakulhat 2006 tavaszára.