Ezek a jövő év legmenőbb bringái

A Eurobike kerékpáros kiállítást minden évben a Bodensee partján rendezik meg. Fontos eseménye ez a bringás életnek, mert a gyártók itt mutatják meg először, hogy mivel készülnek a következő szezonra. Ezúttal a Bikemag, kerékpáros szakportál munkatársával, Bognár Tamással villantunk fel néhány érdekességet.  

Három aránylag jól elkülöníthető divatirányzat jellemezte az idei az augusztus 30. és szeptember 2. közt lezajlott Eurobike kiállítást. A legfőbb vonalat jövőre is a pedelec, vagyis az elektromos rásegítéssel ellátott kerékpárok jelentik majd. Sokan szívből gyűlölik ezeket a gépeket, mondván leszoktatnak az izommunkáról, mások az idősek közlekedési eszközének tartják a rásegítős gépeket, pedig ennél sokkal árnyaltabb a kép.

Egy valami biztos: a pedelec térhódítása húzza ki évről-évre a bajból a gyártókat, hiszen ezekre a kerékpárokra olyanok is szívesen felülnek, akik amúgy egyáltalán nem tekernének, és mivel ezek a bringák egy métert sem mennek emberi erőfeszítés nélkül, a leglustábbakat is mozgásra neveli.

Folyamatosan két számjegyű növekedést produkálnak az eladások, és bizony több neves gyártó is lehúzhatta volna már a rolót ha, hiányozna a palettájáról az e-bike. Az eddigi években a városi közlekedésre, túrázásra szánt trekking kerékpárok illanyosítása volt a fő attrakció, a jövő év viszont a rásegítős mountainbike-okról szól.

A képen látható Scott E-Genius 700 Plus elöl-hátul teleszkóppal szerelt hegyikerékpár tökéletes példa arra, hogy a legújabb pedál-elektromos bringákon egyre inkább a váz részévé válik az akkumulátor és a rásegítőmotor is. Lassan teljesen kihalnak az első, vagy hátsó agymotoros meghajtások, a középmotor pedig erőteljesen uralja a piacot.

Persze ehhez külön vázat kell tervezni, de ez így is, úgy is kipiálandó feladat egy új modell piacra lépése előtt. A képen szereplő gép 250 W-os (a pedelec szabványnak megfelelő) motorja nem kevesebb mint 75 newtonméter forgatónyomatékot (vagy, ha tetszik vonóerőt) produkál, éppen annyit, mint egy nyolcszáz köbcentis motorkerékpár. 500 wattóra kapacitású akkumulátorával akár 80 kilométert is megtehetünk terepen, feltéve, hogy okosan osztjuk be a tartalékokat és hagyatkozunk túlságosan a gépi segédletre.

Ahogy már említettük, tarolnak a középmotorok. A hová tegyük a motort című játékot az „All In” betolásával 2011-ben a Bosch nyerte, amikor egy megbízható, erős és viszonylag kompakt egységgel leigázta az OEM (csak gyártóknak) piacot. Pár év alatt szinte egyeduralkodó lett a minőségi szegmensben, most viszont komoly ellenfeleket kapott.

A kiállításon látott kerékpárokra nagyon gyorsan felkerült a japán kerékpáripari (és horgász) óriás a Shimano STEPS nevű, szintén középmotoros rendszere, melyből most már a kifejezetten mountain bike-os kivitel is van. Ez nagyjából ugyanazt tudja mint a Bosch, csak még kompaktabb (szebb) kivitelben. Nem végeztünk pontos piacelemzést, de nagyjából a pedelec piac harmada lesz a Bosch-é, harmada a Shimano-é, és az utolsó harmadon osztozik majd mindenki más. Természetesen bejelentkezett már a Panasonic, a Brose (szintén járműipari óriás), és a Távol-Keletről feltörekvő Bafang is. Ilyen erős verseny mellett nem nehéz megjósolni, hogy hamarosan a magyar bringások tömegei is megvehetik a most még félmillió forintról induló, rásegítős megoldásokat.

Sajnos a kerékpármárkák vetélkedése néha erőltetett dolgokat szül. Pontosan ilyen a képeken látható, speciális e-bike ruházat is, amely protektorokkal ellátott nindzsaruhából és furcsa bukósisakokból áll. Sosem gondoltam volna, hogy 25 kilométeres sebességgel elesni a városban csak elektromos bringások tudnak, mint ahogy azt sem, hogy ennél a sebességnél nélkülözhetetlen kiegészítő lenne egy szinte szellőzés nélküli bukósisak. 

Korábban mi is írtunk az autógyártók kerékpáros próbálkozásairól. A BMW ezúttal felemás bringát tolt ki az Eurobike-ra, amelynek részleteit alaposan megnézve nem mindenkinek lesz birtoklási vágya. A BMW bringa kerekeit már egy kétszázezer forintos montin is kinevetnénk, nemhogy egy több ezer eurós e-bike-on. Az első váltó bovdenjének trehány bekötése is megérdemelne egy misét. Kerékpáros szemmel értelmezhetetlen az elé rakott „Life is a statement” brossúra.

Sokkal, de sokkal kevesebb lehetséges vásárló közt keresgélnek az úgynevezett „bikepacking” irányzatot követő gyártók. Nem teljesen új dologról van szó, hiszen bikepacking eredetét leginkább az Iditabike nevű, azóta megszűnt extrém verseny óta ismerjük, ahol 1000 mérföldet kellett megtenni -20 fokos hőmérséklet alatt, természetesen bringával. A híres kutyaszános verseny az Iditarod útvonalán Alaska hőmezőin kanyarog a pálya egészen Nome településig.

Mivel ezen a versenyen is óriási ballonos kerekű (ma fatbike néven futó) hegyikerékpárokkal mentek, egyszerűbb volt a csomagokat a kormányra, vázra, nyereg alá kötözni. Mára külön cégek alakultak a bikepacking kultúra köré, és a kiállításon nem volt olyan magára valamit is adó cég, amelynek nem volt legalább néhány ilyen táskája.

A legszimpatikusabb a szlovák AcePac volt. A cég jövőre minden méretben mindenféle csomagolási megoldást kínál majd, állítólag megfizethető áron. Miért jobb a bikepacking mint a klasszikus csomagos túra? Azért mert országúti, vagy cyclocross (terepre is alkalmas országúti stílusú kerékpár) bringát is felmálházhatsz vele, sőt akár összteleszkópos hegyikerékpárra is fel tudsz dobni száz liternyi csomagot, pedig ezeken a gépeken legtöbbször semmilyen csomagtartó felfogatási konzol sincsen.

Ha el tudunk egy kicsit szakadni az országba százával belomizott, majd színes festékekekkel eladhatóvá varázsolt régi bringáktól, akkor megérkezünk a képen látható Bianchi L'Eroica acél vázas országúti géphez. Ez a gép csupán kinézetében klasszikus, felszereltségében modern, és nem csak a vintage láz hívta életre, hanem az egyre nagyobb teret hódító eroica divat is. Ha IDE kattintva kiderül, hogy a Föld négy kontinensén, összesen kilenc helyszínen rendeznek már klasszikus versenyeket, maratoni futamokat, melyek útvonala sokszor macskaköves, murvás utakon vezet, mint a nagy klasszikus Strade Bianche országúti versenyé. Ez a videó pedig elég jól bemutatja miről szól a műfaj.

A fenti Bianchi kerékpár egyik különlegessége, hogy így ahogy van rajthoz lehet vele állni még a legszigorúbb Primavera Eroicán versenyen is, ahol csak korhű kerékpárok indulhatnak. A márka védjegyének számító, halványzöld (celeste) festésű gép megkapta az ehhez szükséges igazolást.

Ez a két csoda pedig szintén a vissza a múltba műfaj szülötte, de más-más elgondolásban. A bal oldali Colnago Arabesque csak vázszettként kapható, és a kiállításra szerelte fel a patinás olasz cég a raktárában még megtalálható eredeti Campagnolo alkatrészekkel. Hiába régies a konstrukció, közel 900 ezer forintnyi eurót kérnek a vázszettért. A jobb oldali gyönyörű színű, szintén acél Superleggera SL vázszett valamivel olcsóbb, de a képen látható felszereltségben ára mégis közelebb áll a kétmillióhoz.

Persze a divatirányzatok jönnek mennek, hiszen megújulás nélkül a cégek zöme nehezen tudja felhívni magára a figyelmet egy olyan nagy kiállításon, mint az Eurobike, pedig ma ez a legfőbb vágya minden kerékpár- és felszerelésgyártónak. Szerencsére vannak elévülhetetlen állócsillagai a szakmának, csak ők csendben gyártják a megszokott kerékpárokat és ruhákat a tömegek igényei szerint. Az óriási kínálatnak köszönhetően mindenki eldöntheti, felül-e valamelyik divathullámra, vagy a maga útját járja, és meggyőződése alapján választ.  

Érdekelnek a kerékpáros újdonságok? Kövesd a Kerékagyat a Facebookon!