Olga, Liliána
19 °C
30 °C

Az Iszlám Állam világgá megy

isis
2016.02.19. 18:07
Az Iszlám Állam legfőbb erőssége mindig is a rugalmasság volt: 1999 óta tartó rövidke története alatt már többször is a megsemmisülés szélére került, de mindig képes volt újratervezni működését – ezzel együtt imázsát és az épp használt elnevezését is. 2016 például a globális terjeszkedés éve lehet, amit a számok is alátámasztanak: 2015 júliusában még csak 11 vazallus szervezete volt, 2016 január végére viszont már 34.

Az Iszlám Állam (IS) rugalmassága különösen szembetűnő, ha belegondolunk, milyen gyakran helyezte át műveleti súlypontjait: a jordániai alapítás után nem sokkal Abu Múszab az-Zarkavit Afganisztánban találjuk, majd a 2003-as iraki invázió után már Ninive és Anbár tartomány szunnitái között. 2011 végétől a gyorsan elhulló vezetők sorában következő al-Bagdadi előrelátó módon titkos hálózatot épített ki Szíriában, melynek segítségével 2013-tól be tudta kebelezni a polgárháború káoszába zuhant ország harmadát. 

Ezek a súlypontáthelyezések jelentették a kulcsot az Iszlám Állam fennmaradásához és sikereihez. Az IS-hez hasonló gerillaszervezetek ugyanis csak a bukott államokhoz, a többi terrorszervezethez és az alkalmi milíciákhoz képest rendelkeznek jelentős fegyveres erővel. Ezért mindig együtt kell mozdulni a változó lehetőségekkel, mégpedig a legkisebb ellenállás irányába.

Ez a törvény az Iszlám Államra is vonatkozik, hiszen csak a rugalmas váltásokkal

  • nyithat új frontokat, ami enyhíthet a kalifátusra nehezedő nyomáson;
  • vonhat be új muszlim rétegeket, esetleg iszlamista szervezeteket a dzsihádba;
  • és kavarhatja azt a káoszt és zűrzavart, mely ellenfeleit is egymásnak ugraszthatja.

Persze ezek a tetszetős alapelvek évezredek óta ismertek, de az Iszlám Állam pont azért veszélyes, mert ügyesen képes őket a gyakorlatba is átültetni. Az elmúlt hónapokban három irányban próbálkozott, ezeket fogom végigvenni:

  1. a nyugati államok – a „keresztesek” – biztonságérzetének megingatása
  2. az Iszlám Állam exportja újabb területekre
  3. a világ szélsőséges iszlamista mozgalmainak betagolása az IS-brand alá

„Ha nincs bombád, gázold el”

Az Iszlám Állam sokáig nem volt érdekelt a nyugati államok elleni nagyszabású merényletekben, ez inkább az al-Kaida szakterületének számított. Fordulatot csak a 2014 őszétől meginduló amerikai bombázások jelentettek, melyre válaszul az Iszlám Állam szóvivője, Abu Mohamed al-Adnáni vérfagyasztó kiáltványt intézett a világ muszlimjaihoz:

„Ha van lehetőséged végezni egy hitetlen amerikaival, európaival – különösen egy rosszindulatú, mocskos franciával –, ausztrállal vagy kanadaival, vagy bármilyen más hitetlennel azok közül, akik háborút viselnek az Iszlám Állam ellen, akkor hagyatkozz Allahra, és öld meg, amilyen úton-módon csak lehet. Ne kérdd mások tanácsát vagy véleményét. (...)

Ha nincs bombád vagy golyód, akkor zúzd be a fejét egy kővel, mészárold le egy késsel, gázold el, hajítsd le egy magas helyről, fojtsd meg vagy mérgezd meg. (...) És ha ezekre sem vagy képes, akkor köpd arcon!

Az üzenet egyértelmű, az Iszlám Állam ki akarja maxolni a terror logikáját: mindegy, ki, mindegy, hogyan, sőt még az is mindegy, mekkora hatással, csak aktivizálja magát. Lényegében egy olyan mozgalmat indítottak el, mint amilyen mostanában zajlik az Izrael által megszállt palesztin területeken, ahol a palesztinok egy szál késsel rontanak a kevlarmellényes katonáknak.

A módszer erényei kézenfekvők:

  1. A polgárok mindennapi biztonságérzetének megingatása, ami a piti bűncselekmények sorozatát messzemenő politikai változások előidézőjévé emeli fel.
  2. Mint például az európai muszlim közösségekkel szembeni ellenérzések növekedése, ami a szélsőjobboldal megerősödéséhez vezet.
  3. A felhorgadó gyűlölet miatt a sértett muszlim közösségekben egyre többen fognak radikalizálódni.
  4. És ezzel párhuzamosan a közvélemény nyomása miatt az államok egyre jobban bevonódnak az Iszlám Állam elleni harcba, ami még nagyobb káoszt eredményez.

Profizmusa és ambiciózussága miatt a párizsi terrortámadás inkább kivétel volt, mint szabály, hiszen azóta újból visszatértünk a magányos farkasok terrorizmusához – San Bernardino is azért lehetett ilyen véres, mert ha Amerikában egy pár bekattan, akkor konyhakés helyett rohampuskával kezdhet ámokfutásba.

De az Iszlám Állam ma már akkora hívószó a médiában, hogy még egy 15 éves machetés marseille-i kamasz is felpumpálhatja a terrorfenyegetettséget, vagyis előállt az a helyzet, ahol

az Iszlám Állam terrortámadások nélkül is képes terrorizálni Európát.

Már 34 terrorszervezet várja a kalifa parancsát

Az iszlamista ozmózis állandóan új területek felé vezeti az Iszlám Államot. Ehhez nincs is szükség expedíciós erők kiküldésére, mivel az Iszlám Állam brandként olyan üstökösszerű karriert futott be, hogy maguk a helyi iszlamisták keresik a lehetőséget a csatlakozásra. Az Iszlám Állam név használatának elvileg szigorú feltételei vannak: Rakka a csatlakozni vágyó csoportoktól valóságos üzleti tervet követel, melynek az obligát hűségeskün túl tartalmaznia kell a hódításra kiszemelt területek megjelölését, a vali (kormányzó) és emírjeinek teljes listáját, továbbá állandó kommunikációs csatorna létesítését a kalifátussal. 

Míg 2015 nyarán még csak 11, az év végére az Intel Center antiterrorista adatbázis szerint már 43, az ENSZ január végi összesítése alapján pedig 34 vazallusszervezete van Algériától a Fülöp-szigetekig összesen 19 országban.

Azonban mielőtt a szívéhez kapna, érdemes árnyalni ezt a számot: valódi „állam", azaz akármilyen kicsiny területet ellenőrző szervezet csak kevés van. És nem nehéz kitalálni, hogy ezek olyan vidékeken bukkantak fel, ahol polgárháború vagy krónikus belső instabilitás miatt a hivatalos állam képtelen érvényesíteni a hatalmát: 

  • A Moammer Kadhafi megbuktatása utáni anarchiát kihasználó Líbiai Iszlám Állam, mely helyi iszlamista milíciákból, illetve a Battar Brigádok nevű, Szíriából hazatért különítményből állt össze. A földrajzi közelség miatt ezt a tartományt az anyaszervezet is aktívan tudja támogatni; ráadásul a bőséges zsold ígéretével Malitól Szudánig rengeteg iszlamista önkéntest szív fel a Száhel-övezetből is. A tunéziai terroristák kiképzőbázisául szolgáló tartomány olyan komoly destabilizáló tényezővé vált, hogy az USA komolyan fontolgatja a katonai intervenciót.
  • A Sínai-félszigeti Iszlám Állam, mely a sivatagos terület beduin törzseinek kormányellenes mozgalmából nőtte ki magát radikális iszlamista árnyékállammá. Bár pontos kiterjedése ismeretlen, becslések szerint 2013-ban a települések egyharmadán képes volt bevezetni a sáriát. Az egyiptomi hadsereg számos tisztogató hadjáratot vezetett a félszigetre, de – nem kis részben a helyi lakosság ellenszenvét kiváltó ostoba és brutális módszereinek köszönhetően – a mai napig nem tudta letörni a felkelést. Így aztán a Vilájat Színáa a sarm es-sejki géprobbantással és több, turistalátványosságok közelében végrehajtott merénylettel szépen térdre is kényszerítette az egyiptomi idegenforgalmat. 
  • Az afganisztáni Horászán Tartomány. Várható volt, hogy az egykori al-Kaida-leányvállalat a dzsihadista mozgalom bölcsőjében is próbálkozni fog. 2014 elejétől a fő frontról hazatérő pastu iszlamisták kezdték el a propagandát, 2015 elejétől pedig már harcosokat is toboroztak. A kalifának tett első hűségeskük a szintén iszlamista tálibok soraiból érkeztek, a Talibán ezért nem kis ingerültséggel kérte az IS-t, hogy vegye le a kezét Afganisztánról. Azonban az IS mindig is opportunizmusáról volt híres, ezért a toborzás folytatódott. A Pakisztáni határon Nangarhar tartományban egész milíciák és faluközségek álltak át, hiszen al-Bagdadi jól kitömött emberei a táliboktól eltérően nem sarcolják őket – épp ellenkezőleg, csak úgy szórják a pénzt. Tavaly aztán az USA elkezdte bombázni őket, de nem valószínű, hogy a csökkentett létszámú és feladatkörű nemzetközi kontingens meg tudja majd fékezni terjeszkedésüket a krónikus instabilitással küzdő országban. A szervezet az amerikai külügy jelentése szerint olyan ezer fegyveressel rendelkezhet, és kisebb pakisztáni szövetségesei is vannak.

Terület nélkül is van új tartomány

A valódi területi terjeszkedésen/integráción kívül vannak még olyan homályzónák, melyekben nem igazán lehet tudni, milyen mértékű az Iszlám Állam valódi hatalma. Ugyanis

az IS manapság ott is büszkén alakít meg tartományokat, ahol csak pár terroristája van.

Így van ez Jemenben, ahová az Iszlám Állam az al-Kaida helyi sikerét megirigyelve szivárgott be, de tevékenysége egyelőre kimerül a kormány és a húszi kisebbség elleni merényletekben. Vagy a Kaukázusban, ahol iszlamisták egész generációi nőttek fel, de nagy részük már évek óta Szíriában harcol – az IS szíriai katonai parancsnoka például a csecsen–grúz származású Abu Omar as-Sisani. Így aztán Kaukázusi Vilajet sem egy új csecsen háborúval, hanem néhány kisebb merénylettel borzolja csak Putyin idegeit.

Néhány hónapja a Boko Haramot habozás nélkül a valódi állammal rendelkező szervezetek közé tettem volna, de tavaly aztán a nyugat-afrikai államok összefogásával sikerült döntő vereségeket mérni a terrorszervezetre. Ezzel ugyan a militáns iszlamizmust nem sikerült kipurgálni a térségből, viszont a Boko Haramot sikerült árnyékállamból visszabombázni terrorszervezetté (kicsit gondolkozom azon, hozzátegyem-e azt, hogy „egy időre”).

Ráadásul az Iszlám Állam mindig is szeretett nagyzolni, ezért több olyan iszlamista szervezetet is saját leányvállalataként tüntet fel, mely valójában az al-Kaida tagja maradt. Ilyen például a Maliban székelő és a bamakói, illetve ouagadugui nagyszabású túszejtő akciók felelősének tartott al-Morabitun, mely nem az Iszlám Állam, hanem a Maghrebi al-Kaida tagja (mondjuk, ki tudja; nemzetközi trend, hogy az al-kaidások testületileg átállnak az agresszívebbnek, ezért menőbbnek számító IS-be).

A legkisebbet is beveszik

Az IS az európai pánik alapján látja, hogy érdemes lehajolnia az apróért, és akár a legkisebb sejteket is befogadni, hiszen ezek még akkor is az anyaszervezet hírnevét öregbítik, ha egy pisztoly elsütése nélkül lebuknak. Erre a legjobb példa India, ahol egy 14 fős különítmény alakult meg egy IT-szakértő vezetésével, aki szíriai tartótisztjével az iszlamisták körében népszerű Telegram chatprogramon tartotta a kapcsolatot (egymás között Trilliant és Surespotot használtak). A sejt már az első akciója előtt lebukott, de az 1,3 milliárdos szubkontinens mégis az Iszlám Államról beszél. Ráadásul a mumbai terrortámadás már megmutatta, hogy India sem egy elérhetetlen célpont.

Szintén aggodalomra ad okot, hogy Délkelet-Ázsiában nagy múltú muszlim gerillaszervezetek is vannak, melyek csatlakoztak az Iszlám Államhoz, innen remélve új lendületet. A Fülöp-szigeteken például úgy tűnt, hogy a 2010-es évekre sikerül kiegyezni a lakosság öt százalékát kitevő muszlimok hetvenes évek óta működő ellenállási szervezetével, a Mindanao szigetén működő MILF-fel. De a kilencvenes évek elején megalakult Abu Szajjaf (ami az azon a környéken kevesek által beszélt arab nyelven egyébként azt jelenti: a fegyverkovács fia) nevű szervezet az Iszlám Államból ihletet nyerve reaktiválta magát, és rögtön belerondított a békefolyamatba.

Malajziát és Indonéziát is elérte az IS-láz, a két országból összesen 500 iszlamista harcol jelenleg a Közel-Keleten. Szakértők attól tartanak, hogy közülük fog Rakka robbantási szakértőket és kiképzőket hazaküldeni 2016 folyamán, akik új szintre emelhetik a régi motorosnak számító Jemaah Iszlámija terrorszervezet harcképességét. A 2002-es bali terrortámadásért is felelős Jemaah Iszlámija az Iszlám Állam színeit viselve már idén megpróbálta lemásolni a párizsi vérengzést, de szerencsére csak részleges sikerrel.