Obama háborúja, III. rész

[Az előző rész tartalmából: A szovjetek kivonulása után a kommunista afgán kormány még három évig állja a sarat, a mudzsahedínek végül 1992-ben üldözik el Nadzsibullah elnököt. Győzelmük után azonnal egymás mészárlásába kezdenek, az egész addig megkímélt Kabult rommá lövik. 1994-ben felbukkan a színen a talibán, melynek két évvel későbbi győzelme után új szereplőt köszönthetünk Oszama bin Laden, az ismert nemzetközi terrorista személyében. Bill Clinton többször zavarba jön, ellentétes utasításokat ad és komoly problémát okoz neki, hogy nem lövetheti le csak úgy Oszamát. 2001. szeptember 11-én két gép csapódik a New York-i WTC-be, egy pedig a Pentagonba, Bush elnök pedig egy hadüzenettel oldja meg Clinton dillemáját, hogy aztán egy szerepzavarba került amerikai hadsereget hagyjon utódjára, Barack Obamára.]

2002-ben Barack Obama neve még a vájtfülű hírrajongóknak se mondott sokat. Az illinois-i szenátor, aki két évvel később a demokrata elnökjelölő gyűlés hangadó beszédével alapozta meg ismertségét, hat évvel később pedig az Egyesült Államok elnökévé választották, egy chicagói tüntetésen éles szavakkal ítélte el George W. Bush iraki háborús terveit. Pedig ekkor még a demokraták is nagy hívei voltak Szaddám Huszein megdöntésének, részben azért, mert minden jel arra utalt, hogy az iraki diktátor tömegpusztító fegyverek gyártásán, beszerzésén dolgozik. Obama következetes politikus, azóta is kitartóan ellenzi az iraki háborút. 2008-as elnökválasztási kampányában az amerikai csapatok azonnali kivonását ígérte, ezt később is csak időben elhúzódó kivonulásra volt hajlandó finomítani.

Obama már 2002-ben az ismert lelkesítő stílusában szónokolt az iraki háború ellen.

Afganisztánnal kapcsolatban viszont sokkal harciasabb álláspontra helyezkedett. Az elhibázott irakival szemben az afganisztánit "az igazságos háborúnak" nevezte, és már kampányában is jelezte, hogy akár Pakisztánban, akár a pakisztáni kormány hozzájárulása nélkül is hajlandó lenne csapást mérni a tálibokra és az al-Kaidára. Ez jogos felvetés, az afganisztáni helyzet kulcsa valóban Pakisztánban van. A talibán pakisztáni bázisokról indítja támadásait az afgán kormány és a NATO alakulatai ellen, és az al-Kaida is az eufemisztikusan Szövetségi Ellenőrzésű Törzsi Területeknek (FATA) nevezett, gyakorlatilag teljesen anarchikus térségben építette ki bázisát.

Obamának abban teljesen igaza van, hogy Afganisztánnal tenni kell valamit. A térséggel foglalkozó szakértők egyben egyetértenek, ami most van, az nem tartható fenn. Az afgán kormány, melynek élére az amerikaiak Hamid Karzai pastu vezetőt találták legalkalmasabbnak, gyakorlatilag csak Kabult tartja ellenőrzése alatt. Kellő nyugati támogatás híján Karzai kénytelen volt kiegyezni a mudzsahedín hadurakkal és drogbárókkal, hogy valamennyire biztosíthassa a stabilitást. Az amerikaiak ráadásul hajlottak is erre, anyagilag támogatták a hadurak pacifikálását - magyarán szólva kilóra megvették őket. Ahogy az ópiumtermesztést felügyelő drogbárokat is.

Ezzel párhuzamosan programokat is indítottak, de ezek nem tűnnek átgondoltnak. A fejetlenséget leginkább az ópiumtermesztéssel kapcsolatos intézkedések jellemzik. A máktermesztés hosszú évtizedek óta az afgán parasztok gyakorlatilag egyetlen megélhetési forrása, termesztését csakis az iszlám tudatmódosítást tiltó szabályait is maximálisan betartó talibán tudta ideiglenesen felszámolni. Afganisztán nem kifejezetten alkalmas a mezőgazdasági termelésre, de az igénytelen mák jól bírja a körülményeket. Ráadásul igen kifizetődő a termesztése, nincs az a mennyiség, amit ne venne fel a piac.

Afganisztán nemzetiségi térképe. Az ország délnyugati csücskében élnek a beludzsok, a középső sávban a pastuk. Mindkét nép szállásterülete mélyen benyúlik a szomszédos Pakisztánba, ahol amúgy mindkét nép többsége él. A pastuk területének északnyugati határán vegyes lakosságú terület van, a pastu–hazara–üzbég keveredésből létrejött népcsoportnak saját identitása van. Az ország közepén élnek a síita hazarák. Afganisztán északnyugati határvidékét türkmének lakják, tőlük keletre élnek az üzbégek, a tádzsikok és a kirgizek. Kabultól keletre nurisztániak laknak.

Az Egyesült Államok azonban a terror elleni mellett egy másik megnyerhetetlen háborút is vív, a drogok ellenit. A washingtoni drogellenes lobbi nyomására az amerikaiak Afganisztánban is háborút indítottak a drogok ellen, és ahogy Kolumbiában, úgy Afganisztánban is az alapanyag - a koka, illetve a mák - termesztését próbálták felszámolni. Ez viszont sajátos üzenetet küldött az afgánoknak: az amerikaiak pénzzel tömik a drogbárókat, miközben elpusztítják az afgán paraszt egyetlen megélhetési forrását. A felháborodás a táliboknak kedvezett. Nem véletlenül gondolja Barnett Rubin - aki Richard Holbrooke, az Obama-kormány jövendőbeli afganisztáni különmeegbízottjának közeli munkatársa, az új elnök legfőbb afgánszakértője -, hogy az ópiumtermelés legalizálása, vagy legalábbis a megtermelt ópium orvosi célra történő átvétele komoly lépés lenne a térség stabilitásának irányába.

Az al-Kaida Tora Bora-i bázisa elleni hadművelete után az amerikai hadsereg is furcsa helyzetben találta magát. Konkrét ellenfele már nem volt, feladata így a lakosság által egyre nagyobb gyanakvással figyelt, korruptnak tartott, ráadásul inkább csak a kisebbségi tádzsikokat, üzbégeket és hazarákat képviselő kormány védelme lett. Így az ellenfél a talibán lett, amely viszont ebben a formájában megfoghatatlan. Nem beszélhetünk egységes mozgalomról, sokkal inkább a hatalomból kirekesztett pastuk kormányellenes lázadásáról. A NATO és az amerikai hadsereg alakulatai így egyik napról a másikra ugyanolyan megszállókká váltak, mint annak idején a szovjetek.

Egy országossá szélesedő ellenállás leverésére ráadásul elégtelenek voltak az országban állomásozó, összesen 32 ezer főnyi csapatok. A nemzetközi haderő egyre inkább a légicsapásokra támaszkodott, ám ezek sok civil áldozattal jártak, ez pedig újfent a táliboknak kedvezett.

Amerikai katonák készülnek éjszakai bevetésre az afgán hegyekben.

A Pakisztánban biztos menedékre találó mozgalom 2005-re újra erőre kapott, 2008-ban pedig a londoni székhelyű nemzetközi elemzőcsoport, az ICOS az elkövetett támadásokon alapuló becslése szerint újra ellenőrzése alá vonta Afganisztán 72%-át. Az ICOS adatai szerint Hamid Karzai kormánya gyakorlatilag csak az ország nem pastuk lakta területeit ellenőrzi.

Obama 2008-as elnökválasztási kampányában iraki békülékenységét afganisztáni harciasságával ellensúlyozta. Még a választások előtt bejelentette, hogy győzelme esetén első döntései egyikeként két dandárral, húszezer katonával növeli az amerikai csapatok létszámát az országban - ebből azóta harmincezres csapaterősítés lett. Igaz, 2009. január 13-án, egy héttel beiktatása előtt már visszakozott. Közleménye szerint a harmincezres csapaterősítést valóban azonnal Afganisztánba küldi, de utána kormánya alaposan felülvizsgálja a szerepvállalást.

Ebben a döntésben nagy szerepe lehet Barnett Rubinnak, aki a megválasztott elnök egyik legfontosabb Afganisztán-szakértője. Rubin Obama jövendőbeli nemzetbiztonsági főtanácsadójával, Jim Jones tábornokkal, a NATO korábbi európai főparancsnokával szemben nem hisz a katonai megoldásban. Jones, a harmincezres csapaterősítés kitalálója ugyanis sokkal nagyobb szabású katonai megoldást képzelt el. Tervei szerint Afganisztánban az irakihoz hasonló megoldással kéne próbálkozni. Irakban a helyzet javulását a surge-nek, vagyis a csapaterősítéseknek tudták be az Egyesült Államokban. De ez csak részigazság, Irakban a sikernek két záloga volt, a másik a helyi szunnita törzsi vezetők átállása volt. A szunnita Ébredés mozgalom keretében az iraki törzsi vezetők szembefordultak az erőszak javáért felelős, javarészt külföldi dzsihádistákkal és kiegyeztek az amerikaiakkal. Afganisztánban a tálibokkal kéne kiegyezni - az afgán kormány részéről már történtek is erre kísérletek, Karzai elnök tavaly tárgyalásokat ajánlott Mohamed Omar mollának, a talibán félszemű vezérének.

Kétszázezer - de akár harmincezer - amerikai katona Afganisztánba küldése több problémát is felvet. Az afgánok történelmük során számos bizonyítékát adták már, hogy nem igazán tűrik, ha idegen hatalmak próbálják uralmuk alá hajtani őket. Másrészt, több amerikai katona több célpontot is jelent, az Egyesült Államok pedig saját tapasztalatából tudhatja, hogy a megszállók elleni gerillaháború viszonylag olcsón finanszírozható. És akad pár ország, aminek megérhet évi párszáz millió dollárt, hogy amerikai katonák halljanak meg. És a csapaterősítés egyáltalán nem garantálja a győzelmet - végül is, a talibán és az al-Kaida már most sem Afganisztánban, hanem Pakisztánban van, Pakisztánt, az egyetlen iszlám atomhatalmat meg mégsem lehet csak úgy lerohanni.

Jim Jones tábornok a katonai megoldás híve.

Talán ezért is hallgathat Obama inkább Rubinra, aki 2008. novemberében a Foreign Affairs című szakpolitikai folyóiratban jelentette meg téziseit, melyek első ránézésre legalább olyan vadak, mint Joneséi. Rubin elképzelése leírva egyszerűnek tűnik: ki kell békíteni egymással Indiát és Pakisztánt, illetve Pakisztánt és Iránt. India és Irán szívesen kereskedne egymással, a világ egyik nagy feltörekvő gazdaságaként India ácsingózik az iráni gázra és olajra. Az üzemanyag legkönnyebben Afganisztánon és Pakisztánon keresztül, csővezetéken juthatna el Indiába. Azaz, Indiának garantálnia kellene Pakisztán biztonságát, annak cserébe meg kéne nyitnia határait, vissza kéne fogni tálibjait és mindenki boldog, békés kereskedés közepette borulhatna mindenki más nyakába. És még az oroszok és a Pakisztánt támogató Kínaiak is örülhetnének, hiszen Oroszországnak végre nem kéne aggódva figyelnie a saját kaukázusi muzulmán szélsőségeseit kiszolgáló Afganisztánra és Pakisztánra, Kína pedig kedvére kereskedhetne immár Afganisztánban is, ráadásul az iráni földgáz és kőolaj is jól jöhet neki.

Ha Közép-Ázsiában az ész és az értelem uralkodna, a terv még működhetne is. De Közép-Ázsia a buzkasi és a pastunvali hazája, itt a vér uralkodik. India és Pakisztán leginkább elpusztítanák egymást. Kínának esze ágában sincs jót tenni Indiával vagy Oroszországgal. Irán szóba sem áll az Egyesült Államokkal. Az afgánok? Ők a buzkasimeccset is legszívesebben a pálya közepéről, a lovak forgatagában nézik. P. J. O'Rourke szerint az elmúlt ötezer évben a halál olyan mindennapos lett, hogy már csak a meghalás minősége számít, a cél a minél izgalmasabb pusztulás. Rubin tervének sikeréhez köztük kéne rendet teremteni.

Adott lenne egy harmadik, realista megoldás. Ez ugyan nem túl elegáns, de hatékony és olcsó. Az afganisztáni nem nyerhető háború, amerikai szempontból valójában csak a vereség minősége kérdés: méltóságos kivonulás, vagy megalázott menekülés között választhatnak majd a jövőben. Hacsak nem választják az azonnali visszavonulást. Költségszempontból feltétlenül ez lenne a legolcsóbb, ha nem számoljuk az arculatvesztés okozta károkat. Az biztos, hogy az amerikai kivonulást, történjen az bármikor, az iszlámista szélsőségesek győzelemként értékelik majd. A NATO még az amerikaiaknál is komolyabb bajba kerülhet, hiszen a szervezet vezetői, igen meggondolatlanul, évek óta az afganisztáni misszió sikeréhez kötik a szervezet jövőjét - márpedig a sikerre igen kevés esély van.

Pakisztán instabil nyugati határvidéke. Beludzsisztán és az Északnyugati Határvidék hivatalosan szervezett tartományok ugyan, de pastu és beludzs lakosságuk függetlenségi törekvései komoly aggályokat okoznak. A térképen kékkel jelölt, hivatalosan Szövetségi Ellenőrzésű Törzsi Területeknek nevezett vidék gyakorlatilag kívül esik a pakisztáni kormány fennhatóságán.

Rubin meglátása szerint Afganisztán kormánya csak egy kétszázezres fegyveres erő támogatásával maradhatna hatalmon, egy ekkora hadsereg fenntartása pedig évi hárommilliárd dollárba kerülne. Az afgán kormánynak jelenleg évi 600 millió dollár a bevétele, ha a gazdaság a következő tíz évben évi tíz százalékos mértékben bővülne, 2,5 milliárd dollár lenne.

A kivonulás ugyan cinikus megoldás, de a reálpolitika cinikus művészet. És a cinizmusba belefér, hogy előnyként tüntessünk fel pár olyan fejleményt, amit gyomorral nehéz befogadni. Például azt, hogy az amerikaiak távozása után az afgánok nyilvánvalóan újra véres polgárháborúba kezdenének. Hogy ebbe a polgárháborúba szomszédjaik újfent beavatkoznának. Az élet Afganisztánban egy nagy buzkasimeccs.

De vajon ellenére lenne-e az Egyesült Államoknak és a Nyugatnak, ha Irán, Pakisztán, India, Oroszország és Kína Afganisztánban foglalná el magát? Persze egy háborúnak, amelyben négy (Irán ambícióit figyelembe véve négy és fél) atomhatalom is érintett, fennáll a nukleáris háború veszélye. De európai szemmel mégis megnyugtatóbbnak tűnik, ha egymást lövöldözik atomrakétákkal, nem pedig az első elérhető "keresztes" területet.

Obama január 13-i közleményében azt ígérte, a NATO áprilisi csúcstalálkozójáig kidolgozzák az amerikai stratégiát. Akármi is lesz, döntése egész elnökségét meghatározza majd. A háború elkerülhetetlen, a helyzet aligha javulhat. It's the Realpolitik, stupid!

SZÓSZEDET:

Beludzs Iráni népcsoport, Pakisztán, Irán és Afganisztán területén él. A beludzsok java, nyolcmillió, Pakisztánban él, Afganisztánban csupán kétszázezren. Beludzsisztán egyike Pakisztán négy szervezett tartományának, de a beludzsokban gyakran felmerül a függetlenedés, illetve az Afganisztánhoz csatlakozás vágya.
Buzkasi Afganisztán nemzeti sportja. Két lovascsapat csap össze egy legalább futballpályányi területen, a játék célja, hogy egy döglött borjút a pálya egyik végén álló karót megkerülve a pálya másik végére juttassanak. Bár elvileg csapatsport, a pénzdíjat a pontszerzők kapják, nem a győztes csapat, ezért mindenki arra támad, akinél a borjú van.
Dari A fárszi (perzsa) nyelv keleti, Afganisztánban beszélt nyelvjárása.
Durand-vonal Miután a britek három kísérletből sem tudták meghódítani a mai Afganisztán területét, a koloniális India védelmében három határvonalat húztak. Az első határvonal a mai Pakisztán Pandzsáb és Szind tartományát választja el az Észak-Nyugati Határvidéktől és Beludzsisztántól. A második vonalat 1893-ban egy londoni ügyvéd, Sir Mortimer Durand húzta meg. Bár Afganisztán sosem ismerte el, mind a mai napig a ~at tekintjük Afganisztán és Pakisztán határának. A harmadik vonal nagyjából a pastu törzsi területek északi határa. A britek az Észak-Nyugati Határvidéket és Beludzsisztánt közvetlen, a pastu törzsi területeket közvetett befolyásuk alatt tartották. A mai Pakisztánban az Észak-Nyugati Határvidék és Beludzsisztán is tartomány, elvileg a kormány uralma alatt áll. Az Észak-Nyugati határvidék Afganisztánnal határos területeit hivatalosan Szövetségileg Ellenőrzött Törzsi Területeknek (FATA) hívják, ami egy eufemizmus, lényegében azt jelenti, hogy a hely, ami szerintünk a miénk, de a helyiek nem hallgatnak ránk.
Durrani a legnagyobb és legfelvilágosodottabb pastu törzs, Afganisztán délnyugati részein, Kandahár és Helmand tartományokban él.
Dzsihád harc, szent háború. Az iszlám szerint minden muzulmán kötelessége harcba szállni hitéért. Az afganisztáni szovjet invázió idején a hitetlen megszállók ellen hirdettek ~ot.
Északi Szövetség A nem pastu afgánok tálibellenes koalíciója. Rasid Dosztum üzbég és Ahmed Maszúd tádzsik hadurak alapították. A 2001. októberi amerikai katonai beavatkozásig folyamatos védekezésre kényszerült, legjobb pillanataiban is legfeljebb az ország húsz százalékát tartotta ellenőrzése alatt. Bár a talibánhoz képest jófiúknak számítottak, azért taktikájuk simán megengedte, hogy ezrével végezzék ki az ellenséges harcosokat.
FATA Federaly Administered Tribal Areas; Szövetségi Ellenőrzésű Törzsi Terület, ld. Durand-vonal.
Fatva Izlám jogértelmezés, amit elvileg csak hittudós adhat ki. A fatvák a szunnita iszlámban nem kötelező erejűek, a síitáknál, ha megfelelően magasrangú hittudós adja ki, igen. Oszama bin Laden és követői rendszerint fatvaként fogalmazzák meg általában hitetlenek (azaz nem szunnita muzulmán) meggyilkolására buzdító utasításaikat.
Gilzai a másik meghatározó pastu törzs, Afganisztán déli vidékeitől a pakisztáni határig terjedő területen élnek. Még a pastuk közt is harciasnak számítanak.
Hazara darit beszélő, iráni származású síita népcsoport, a teljes lakosság 9%.
Idealista külpolitika A Realpolitik ellentéte. Az elmúlt évtizedek amerikai külpolitikájának meghatározó irányzata, gyakorlatilag csak Richard Nixon kormányzása, Henry Kissinger külügyminisztersége idején nem volt uralkodó álláspont. Az ~ hívei elkötelezetten hisznek a demokrácia exportjában, valamint abban, hogy a demokráciát akár fegyveres beavatkozás útján is lehet terjeszteni, ahogy nemzetet is lehet hasonló módszerekkel építeni. Az elmúlt évtized legnagyobb nemzetépítési/demokráciaexportálási kísérlete az iraki beavatkozás volt.
ISI, Inter-Services Inteligence A pakisztáni katonai titkosszolgálat. Az ~ hagyományosan jó kapcsolatokat ápol a szélsőséges iszlámista csoportokkal, legyen szó akár belpolitikáról, akár külpolitikáról. Az afganisztáni háború idején a szélsőséges Gulbuddin Hekmatyart és iszlámista pártját támogatta, majd 1994-től a talibánt. Az ~ 2001. szeptember 11. után is kapcsolatban maradt a szélsőségesekkel, legutóbb a 2008. novemberi mumbai terrortámadások (http://index.hu/politika/kulfold/mumbai4328/) kapcsán merült fel érintettsége. A pakisztáni kormány hivatalosan a mumbai terrortámadás napján függesztette fel az ~ tevékenységét.
Kalk Az Afgán Népi Demokratikus Párt, azaz az afgán kommunisták egyik frakciója. A ~ szó szerint tömegeket jelent. A ~ok többségében pastu afgánok voltak, ideológiájuk a klasszikus leninizmustól a maoizmusig terjedt, a forradalmat bolsevista munkáspárt felépítésével kívánták megvalósítani.
Kasmír India északnyugati, Afganisztán, Kína és Pakisztán által határolt szövetségi állama. A koloniális India 1947-es felosztásakor a muzulmán többségű állam hindu királya, a rádzsa a muzulmán Pakisztán helyett a hindu többségű Indiához csatlakozott. Pakisztán már 1947-ben háborút indított megszerzéséért, de csak a nyugati felét sikerült megszállnia. Pakisztán és India összesen három háborút vívott a területért: 1947-ben, 1965-ben és 1999-ben.
Koloniális India Az indiai szubkontinens 1947-ig a brit birodalom része volt. A dekolonizáció során három államra, a buddhista Burmára, a hindu többségű Indiára és a muzulmán Pakisztánra tagolták, ez utóbbi ekkor még Kelet-Pakisztán néven magába foglalta a mai Bangladest is, amely 1971-ben, indiai támogatással vívta ki függetlenségét az akkori Nyugat-Pakisztántól.
Körbezárás containment, az Egyesült Államok hidegháborús stratégiája, célja a kommunista előretörés megakadályozása, a Szovjetunió ideológiai és tényleges elhatárolása, ~a.
Mudzsahedín harcos, dzsihádban résztvevő muzulmán.
Mumbai merényletek 2008. november 26-29-e között az indiai Mumbaiban iszlámista szélsőségesek terrortámadás-sorozatot hajtottak végre, melynek során tíz célpontot támadtak, két szállodát és egy zsidó közösségi házat napokig megszállva tartottak. A támadásokban legalább 164 civil vesztette életét. A terrortámadások jelentősen rontottak Pakisztán és India amúgy is feszült viszonyán, mivel a terroristák szinte biztosan Pakisztánban kaptak kiképzést, és az sem kizárt, hogy ténykedésüket a pakizstáni titkosszolgálat, az ISI is támogatta.
Neokonzervatív Amerikai ideológiai irányzat, a Bush-kormányzat meghatározó alapvetése. A ~ok – szemben a klasszikus konzervatívokkal – az idealista külpolitika, a nemzetépítés és demokráciaterjesztés elkötelezett hívei. A ~ ideológusoknak nagy szerepe volt az iraki háború elvi megalapozásában.
Nicaragua Közép-amerikai ország. 1979. júliusában a kommunista szandinisták megbuktatták a jobboldali katonai diktátor, Anastasio „Tacho” Somozát. Somoza bukása után a CIA kiképzést és anyagi támogatást nyújtott a jobboldali gerilláknak, a kontráknak. A demokrata többségű törvényhozás ellenezte a programot, melyet a CIA titkos keretek között, illegálisan finanszírozott tovább, melynek végeredménye az Irán-kontra botrány kirobbanása volt.
Parcsam Az Afgán Népi Demokratikus Párt, a kommunisták egyik frakciója. A ~ zászlót jelent, követői többségükben nem pastu afgánok voltak, akik a forradalmi kommunizmussal szemben a fokozatosság elvét vallva a szocializmus építésével jutottak volna el a kommunizmusig.
Pastu árja pásztornép, Afganisztán legnagyobb népcsoportja, a teljes lakosság 42% ~. A ~k nagyobb része Pakisztánban él, népességük Afganisztánban 13 millió, Pakisztánban 28 millió.
Pastunvali a pastuk ősi becsületkódexe, íratlan alkotmánya. A ~ szerint minden pastu férfi egyenlő, ezért a döntéseket, beleértve a bíráskodást is, közösségi gyűléseken kell meghozni.
Realpolitik A német eredetű szó jelentése realisztikus politika. Szemben az Egyesült Államok külpolitikáját általában – Clinton és Bush elnöksége idején kifejezetten – jellemző idealista törekvésekkel a történelmi realitásokból indul ki. Az Egyesült Államok történetében egyetlen elnököt tekinthetünk a ~ követőjének, Richard Nixont, aki külügyminisztere, Henry Kissinger tanácsára békét kötött a viet konggal és kiegyezett a Szovjetunióval szembeforduló, de továbbra is mereven kommunista Kínával.
Sária iszlám jog. Az iszlám vallás az élet minden területére kiterjedő szigorú szabályrendszer. A ~ nem kodifikált, szabályait értelmezni kell. Afganisztánban a ~ szigorú értelmezése dívik, nem ismerik el például a nők egyenlőségét.
Surge Az amerikaiak 2006-tól foganatosított, csapaterősítésre építő taktikájának összefoglaló neve. A stratégia értelmében az megszállt országban nagyszámú csapaterősítést hajtanak végre, így pacifikálva a területet. A fokozottabb katonai fellépés mellett megerősítik az ország hadseregét és kormányzatát, hogy idővel átadhassák a helyi erőknek a terület ellenőrzését. A stratégia Irakban sikeresnek bizonyult, bár ehhez számos egyéb tényezőre, elsősorban a megszállás ellen lázadozó szunnitákkal való kiegyezésre is szükség volt. A szunnita Ébredés mozgalom szembefordult a főként külföldi dzsihádistákkal és pacifikálta az ellenállás addigi tűzfészkeit.
Tádzsik Afganisztán második legnagyobb népcsoportja, a teljes lakosság 27%. A ~ok darit beszélő iráni nép, az ország északi, Tádzsikisztánnal (korábban a Szovjetunióval) határos vidékén élnek. Legjelentősebb parancsnokuk Ahmed Sah Maszud.
Talibán tanítványok, szunnita iszlám, jellemzően pastu mozgalom. A tálibok 1994-ben szerveződtek mozgalommá, miután az afgán népesség megunta, hogy a szovjeteket legyőző mudzsahedín hadurak az 1989-es szovjet kivonulás után azonnal egymásnak estek és polgárháborúba sodorták az országot. A ~ első körben a hazarák és Gulbuddin Hekmatyar mudzsahedínjeivel vették fel a harcot, amely fokozatosan a pastu és a nem pastu afgánok háborújává vált. A Pakisztán támogatását élvező, fundamentalista muzulmán ~ 1996-ban elfoglalta Kabult, 1998-ra az ország 95%-át és kikiáltotta az Afganisztáni Iszlám Emírséget, amit a világon csak Pakisztán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek ismertek el. 2001. szeptember 11. után a nem pastu afgánokat tömörítő Északi Szövetség az Egyesült Államok légierejének támogatásával kiverte a mozgalmat Afganisztánból. 2005-től a ~ Pakisztánban újraszerveződött, egyes elemzők szerint 2008-ban már Afganisztán 78%-át tartotta részben vagy egészben ellenőrzése alatt.
Tálib a Talibán tagja.
Tora Bora Hegyvidék Afganisztán északkeleti határán, az al-Kaida utolsó afganisztáni fellegvára. Az Egyesült Államok hadserege 2002-ben Anakonda néven indított hadműveletet a térségben a terroristák elűzésére.
Üzbég Afganisztán északi vidékein, valamint az egykor a Szovjetunióhoz tartozó Üzbegisztánban élő török népcsoport. Az afgánok 9% üzbég, így ez a legnagyobb afganisztáni török népcsoport. Legendás parancsnokuk Rasid Dosztum tábornok. Az üzbégekre jellemző, hogy a mindig az erősebb mellé állnak.
Vahabizmus - a szunnita iszlám egyik irányzata, alapítójáról, a 18. századi hittudós Muhammad ibn Abd-al-Vahabról kapta a nevét. A ~ az egyik legszigorúbb, teljes puritanizmust hirdető szunnita irányzat, hitelvei a szórakozás legtöbb formáját hitellenesnek tartja. A Szaúd-Arábia államvallásának számító ~ vonzó a pastuk számára, hiszen saját becsületkódexük, a pastunvali szabályrendszeréhez hasonlóan szigorú. Szaúd-Arábia pénz mellett ideológiával is támogatta az afgán dzsihádot, így jelent meg az országban a ~. A talibán hitelvei is a ~on alapulnak.
Watergate Az amerikai hírszerzés történetének legnagyobb botránya. A CIA Richard Nixon elnök utasítására az 1972-es választási kampányban diverzáns akciókkal igyekezett megzavarni a demokraták előválasztási küzdelmeit, majd lehallgató készülékeket helyezett el a Demokrata Párt washingtoni kampányközpontjában, a botránynak nevet adó Watergate Buildingben. Az akciót a Washington Post két, akkor még fiatal, azóta legendássá lett újságírója, Bob Woodward és Carl Bernstein robbantotta ki. A botrány végeredményeként Nixon, akit vádemelés fenyegetett, 1974-ben, az Egyesült Államok elnökei közül egyedüliként lemondott hatalmáról, helyét alelnöke, Gerald Ford vette át. Ford a botrány hatására és a demokrata törvényhozás nyomására számos, a CIA működését korlátozó rendeletet hozott, melyeknek később nagy szerepe volt a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat megelőző kudarcokban is.

NEVEK JEGYZÉKE:

Abdurrasid, Kajsz (5??–?) a pastu nép mítikus ősatyja, minden pastu hozzá vezeti vissza származását.
Avrakotos, Gust (1938–2005) CIA-ügynök, 1982-től a CIA Afgán munkacsoportját vezető John McGaffin segédje, 1983-86 között a titkosszolgálat afganisztáni szerepvállalásának tényleges irányítója.
Brezsnyev, Leonyid Iljics (1906–1982) Szovjet kommunista politikus, 1964–82 a Szovjetunió Kommunista Párt főtitkára.
Bush, George H. W. (1924–) Republikánus politikus, 1989–93 az Egyesült Államok elnöke.
Bush, George W. (1946–) Republikánus politikus, 2001-2009 az Egyesült Államok elnöke.
Carter, Jimmy (1924–) Demokrata politikus, 1977–981 az Egyesült Államok elnöke.
Clinton, Bill (1946–) Demokrata politikus, 1993–2001 az Egyesült Államok elnöke.
Dosztum, Abdul Rasid (1954–) Az üzbégek legendás parancsnoka, aki jó érzékkel mindig az erősebb oldalára állt. ~ 1978-ban a kalkokat, 1979-ben a parcsamokat, a szovjet inváziót követően a szovjeteket, a szovjet kivonulást követően a kommunista Nadzsibullah elnököt támogatta, hogy aztán Nadzsibulah bukásána előestéjén szövetséget kössön a tádzsikokkal, akiket később cserbenhagyott, és Hekmatyar oldalára állt. A tálibellenes Északi Szövetség egyik alapítója.
Ford, Gerald (1913–2006)Republikánus politikus, 1974–77 az Egyesült Államok elnöke. Nixon elnök lemondása után, alelnökként került az ország élére.
Hekmatyar, Gulbuddin (1947–) pastu hadúr, a Hezb-e-Iszlámi mudzsahedín párt alapítója. Hekmatyar volt a pakisztáni titkosszolgálat, az ISI kedvenc mudzsahedín parancsnoka, ő kapta az amerikai-szaúdi anyagi támogatás legjavát. Már a szovjetellenes harcok idején is elsősorban a többi mudzsahedín kárára elkövetett akcióiról volt hírhedt, a győzelem után azonnal szembefordult a hatalmat megragadó tádzsik-üzbég koalícióval és lövetni kezdte a felszabadult fővárost, Kabult. Pakisztán 1994-ben megvonta tőle a támogatást, ezért korábbi ellenfeleivel szövetkezett az ISI új kedvence, a talibán ellen. Az Egyesült Államok 2001. szeptember 11. után terroristának minősítette, a Tartós Szabadság hadművelet során egy robotrepülőről indított rakétával megkísérelte meggyilkolni.
Husszein, Szaddám (1937–2006) 1979–2003 Irak diktátora. Az Egyesült Államok az 1980–88-as Irak-iráni háborúban aktuálpolitikai érdekekből támogatta – ahogy amúgy Iránt is, a cél a térségbeli stratégiai egyensúly fenntartása volt –, majd 1991-ben, Kuvait 1990-es iraki lerohanása után háborút indított ellene, de Kuvait felszabadítása után iraki területre már nem lépett be, hatalmát nem döntötte meg. A következő évtizedben Irak folyamatos elszigeteltségben élt. ~ nem kereste a megbékélést, mi több, saját lakosságával, a nemzetközi közvéleménnyel és az amerikai hírszerző szervezetekkel is elhitette, hogy tömegpusztító fegyverek beszerzésén dolgozik, ezzel kiprovokálta az Egyesült Államok 2003-as invázióját. Az invázió után egy évig bujkált, elfogása után két és fél évvel az új iraki rezsim kivégezte.
Jones, Jim (1943–) Az Egyesült Államok tengerészgyalogságának 32. főparancsnoka, a NATO európai erőinek főparancsnoka, Barack Obama megválasztott elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója. Jones Afganisztán esetén a katonai megoldást támogatja, akár kétszázezres csapaterősítést is elképzelhetőnek tart a talibán és az al-Kaida végső legyőzése érdekében.
Kasi, Mir Amal (1964–2002) Beludzs származású mudzsahedín, 1993. január 25-én támadást intézett a CIA virginiai, langley-i központjának bejáratánál. Géppisztollyal két CIA-ügynököt is agyonlőtt, hármat megsebesített. A támadás után négy évig Afganisztán beludzsok lakta területein bujkált, ahol népe védelmét élvezte, mígnem a CIA egy afgánokból toborzott kommandója be nem azonosította. 1997-ben a beludzs törzsi vezetők úgy döntöttek, kiadják az amerikaiaknak. Elfogása után, útban az Egyesült Államokba részletes beismerő vallomást tett. 1998. február 4-én halálra ítélték, 2002. november 14-én méreginjekcióval ki is végezték.
Karzai, Hamid (1957–) Pastu törzsi politikus, 2001. december 22. óta Afganisztán elnöke. ~ családja Zahir sah, az utolsó afgán király támogatója volt. A durrani Karzai kezdetben a talibán támogatója volt, később szembefordult a mozgalommal és a tálibellenes pastuk vezére lett. 2001-ben az amerikaiak azért választották őt az ország új elnökének, mert a legnagyobb népcsoport tagja. Pakisztán ennek ellenére gyanakvással figyeli, mivel 1979-83 között Indiában tanult, és az inkább Indiához húzó kisebbségi népcsoportokkal lépett koalícióra.
Maszúd, Ahmed (1953–2001) A tádzsikok legendás parancsnoka, a szovjetek elleni háború legsikeresebb mudzsahedín parancsnoka. A tádzsikok uralják Afganisztán északi vidékét, a Kabult a szovjet-orosz hátországgal összekötő útvonalakat, így Maszúd kulcsfontosságú parancsnok volt a szovjetellenes háborúban. Mégis kevés támogatást kapott, mivel Pakisztán gyanakodva szemlélte tevékenységét, hiszen tádzsikként a Pakisztánnal szövetséges pastuk ellenfelének számított, ráadásul India támogatta. A mudzsahedínek győzelme után az ország hadügy-, majd belügyminisztere, később a tálibellenes Északi Szövetség alapítója. 2001. szeptember 9-én, két nappal a New York-i és washingtoni terrortámadások előtt az al-Kaida gyilkos merényletet követett el ellene.
Mohamed, Abdullah (~570–632) Proféta, az iszlám vallás alapítója.
Musarraf, Pervez (1943–) Pandzsábi származású pakisztáni tábornok, 2001–2008 Pakisztán elnöke. 1999-ben katonai puccsal jutott hatalomra. A kezdetben a talibán támogatója, de a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően az Egyesült Államok oldalán harcolt a tálibok megdöntéséért. Igaz, csak fél szívvel, hiszen országa stratégiai érdekeit leginkább a talibán szolgálta ki Afganisztánban. 2006-ban békét is kötött az országa nyugati részén aktív talibánnal, gyakorlatilag önrendelkezést biztosítva a FATA lakóinak. 2008-ban lemondott az elnökségről, mert az év eleji választásokon diadalmas civil pártok kormánykoalíciója vádemeléssel fenyegette.
Nadzsibullah, Mohammad (1947–1996) Afganisztán negyedik, utolsó kommunista elnöke. ~ pastu létére az afgán kommunisták parcsam frakciójához tartozott. 1986-ban moszkvai utasításra váltotta Afganisztán élén elődjét. A szovjetek 1989-es kivonulása után, Moszkva anyagi támogatásával a Szovjetunió összeomlásáig sikerrel harcolt a mudzsahedínek ellen, ám kormánya szponzor híján hamar összeomlott. 1996-ban a Kabult elfoglaló tálibok kiherélték és nyilvánosan felakasztották.
Obama, Barack (1961–) Amerikai demokrata politikus, 2009. január 20-tól az Egyesült Államok 44. elnöke. Obama az első afrikai származású amerikai elnök. Bár kampányában, az iraki háborút kezdettől ellenző politikusként jelentős szerepet szánt a pacifista baloldalnak, Afganisztán ügyében sokkal harciasabb álláspontot képviselt. A kampány során és győzelme után is ígéretet tett az Afganisztánban állomásozó amerikai csapatok létszámának növelésére, de beiktatása előtt egy héttel már az afganisztáni szerepvállalás újragondolásáról nyilatkozott.
Omar, Mohamed (1959–) molla, muzulmán hittudós, a talibán vezére, az Afganisztáni Iszlám Emirség de facto elnöke.
O'Rourke, P. J. amerikai konzervatív humorista, újságíró.
Oszama bin Laden (1957–) szaúdi terroristavezér, az al-Kaida elsőszámú vezetője, a Nyugat elsőszámú közellensége.
Rubin, Barnett R. Amerikai politológus, Afganisztán-szakértő. Eddig nyolc kötetet publikált a témában, Barack Obama megválasztott elnök egyik legfőbb Afganisztán-szakértője.
Wilson, Charles (1933–) 1973-1986 Texas 2. körzetének demokrata képviselője, a Képviselőház nagyhatalmú Védelmi Költségvetési Bizottságának (dac) tagja. Egyszemélyben több százmillió dollárnyi támogatást harcolt ki az afganisztáni mudzsahedínek támogatására.
Zavahiri, Ajman az- (1951–) Egyiptomi sebész, az Iszlám Dzsihád szélsőséges csoport vezetője, az al-Kaida második számú vezetője.
Zia ul-Hak (1924–1988) 1977-88 között Pakisztán katonai diktátora. Fundamentalista muzulmánként a kezdettől támogatta az afgán mudzsahedínek szovjetellenes dzsihádját. Titkosszolgálata, az ISI a mudzsahedínek között is a szélsőséges fundamentalistákat preferálta. A CIA-val együttműködve nyújtott támogatást a harcokhoz, az amerikaiak és a szaúdiak pénzét és fegyvereit saját titkosszolgálata osztotta szét politikai céljainak megfelelően.

FORRÁSIRODALOM:

Beaumont, Peter & All: The Rout of the Taliban, Part I-II.; The Observer, November 18, 2001.
Cole, Steve: Ghost Wars - The Secret History of the CIA, Afghanistan, and bin Laden, from the Soviet Invasion to September 10, 2001; Penguin Books, 2004.
Crile, George: Charlie Wilson's War; Atlantic Books, 2003.
DeYoung, Karen: Obama to Explore New Approach in Afghanistan War; The Washington Post, November 11, 2008.
Dreyfuss, Robert: Obama's Afghan Dilemma; The Nation, December 22, 2008.
Friedman, George: America's Secret War - Inside the Worldwide Struggle Between the United States and It's Enemies; Random House, 2004.
Glatzer, Brent: The Pashtun Tribal System; in G. Pfeffer, D. K. Behera (eds): Concept of Tribal Society (Contemporary Society: Tribals Studies, Vol 5), chapter 10, pp 265-282; Concept Publishers, 2002.
ICOS: Struggel for Kabul: The Taliban Advance; Intenational Council on Security and Development (ICOS), 2008.
Khalilzad, Zalmay - Byman, Daniel:Afghanistan: The Consolidation of a Rogue State; The Washington Quarterly, Winter 2000.
McMahon, Robert: Kabul Lacks Capacity to Govern; interview with Jawad, Said; Council on Foreign Relations, February 28, 2007.
O'Rourke, P. J.: Give War a Chance - Eyewitness Acount of Mankind's Struggle Against Tyranny, Injustice and Alcohol-free Beer; Groove-Atlantic, 1992.
O'Rourke, P. J.: Parliament of Whores - A Lone Humorist Attempts to Explain the Entire U.S. Government; Atlantic Books, 1991.
O'Rourke, P. J.: Peace Kills - America's Fun New Imperialism; Groove-Atlantic, 2004.
Roggio, Bill - Gannon, Kathy: Is Pakistan Doing All It Should to Secure Its Afghan Border - an Online Debate; Council on Foreign Relations, March 2, 2007.
Rubin, Barnett R. - Rashid, Ahmed: From Great Game to Grand Bargain; Foreign Affairs, November/December 2008.
Rubin, Barnett R.: Saving Afghanistan; Foreign Affairs, January/February 2007.

Wikipedia.org:

Afganisztán
Afganisztán - szovjet háború
Afganisztáni polgárháború 1989-92
Afganisztáni polgárháború 1992-96
Afganisztáni polgárháború 1996-2001
Afganisztáni háború 2001-
Beludzs
Buzkasi
Durand-vonal
Északi Szövetség
Pakisztán
Pakisztáni-indiai háború 1947
Pakisztáni-indiai háború 1965
Pakisztáni-indiai háború 1971
Pakisztáni-indiai háború 1999
Pastu
Pastunvali
Talibán

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!