Izzadságszagú marhaság az új X-Men-film
További Cinematrix cikkek
- Itt a bejelentés a Warnertől, mozivásznakra költözik a Trónok harca
- A túlsúlyos lány zaklatóit elrabolják, a családlátogatás bizarr fordulatot vesz
- Ezt a 10 filmet várják a legjobban a magyarok ezen a télen
- Végre megvillantja tehetségét Dakota Johnson ebben az új filmdrámában
- Eszméletlenül pörög minden idők legsikeresebb Netflix-sorozatának új előzetese, jön a folytatás
A kiábrándítóan rossz X-Men kezdetek: Farkas után nem sok jót vártunk a folytatástól, de a második résznek még az elsőt is sikerült alulmúlnia. És nem csak annyi a hibája, hogy megint Farkasnak nevezik benne Rozsomákot. Ha egy geekeknek szóló filmben van óriásrobot, nindzsasereg, tiniszamuráj és dögös szőke csaj, akkor azzal nem nagyon lehet mellé lőni. A rendező, James Mangold viszont még ezekből sem volt képes tisztességes sztorit és látványos akciójeleneteket összedrótozni, hiába szerepelnek a filmográfiájában olyan közönségkedvencek, mint A nyughatatlan és a Copland.
A forgatókönyvírók bűne még nagyobb. A Közönséges bűnözők óta semmi értékelhetőt nem készítő Christopher McQuarrie és a Különvéleményt jegyző Scott Frank ugyanis a képregényrajongók körében mitikus tisztelettel emlegetett, Frank Miller-féle Adósság és becsület című bosszútörténetből faragott izzadságszagú, tinédzserkompatibilis marhaságot. Mert az idén épp 30 éves X-Men különszám még ma is kegyetlenül horzsol: a borzas hajú, medvementő hőst legyőzi benne a szerelem, és miközben belekeveredik egy tokiói klánháborúba és istentelenül lerészegedik, egyetlen oldalon több nindzsát kaszabol le karmaival, mint Bolo Yeung és Michael Dudikoff a 80-as évek VHS-filmjeiben összesen.
Na ebből az ígéretes alapanyagból született egy papíron kétórás, de valójában végtelenített Sátántangónak tűnő baromság. Egy akció nélküli akciófilm, ahol az elbóbiskoló néző vagy arra ébred, hogy a kigyúrt Hugh Jackman épp félmeztelenül bámul a semmibe, vagy arra, hogy a hálóinges Famke Janssen mellei beterítik vásznat. A morcos Rozsomákért egy percig sem izgulunk, hiszen tudjuk, hogy még az atomrobbanást is túlélné a regenerálódásával, az pedig csak minimálisan növeli az izgalomfaktort, hogy egy Vipera nevű, szőke terroristanő (a bosszantóan semmilyen alakítást nyújtó Svetlana Khodchenkova) a film felénél elszívja tőle a szuperképességét.
Az eredeti képregény Jukio nevű dögös harcosnője, aki ideális feleség lehetne a magányos szamurájként küzdő Rozsomáknak, a mangarajongók kedvéért most egy térdzoknis iskoláslánnyá lett lebutítva (Rila Fukushima). Az már nagyjából rendben van, hogy Logan menyasszonyjelöltjét, Marikót (Tao Okamoto), a szigorú apa, Shingen nagyúr (Hiroyuki Sanada) egy ellenszenves pöcsköszörűhöz akarja hozzáadni. De a szőrös izomhegy és a törékeny porcelánbaba nagy egymásra találása az esőben annyira hiteltelen, hogy ehhez képest George Lucas sokat szidott szerelmi jelenete a Klónok támadásából maga a filmművészet csúcsa.
Nem baj, látványos csatajelenetekkel minden dramaturgiai hibát el lehet takarni. Csakhogy a Farkasban az előzetesekben már elspoilerezett vonaton ugráláson és a gigarobottal vívott párbajon kívül nincs semmilyen emlékezetes akció, hiába teszi tiszteletét a filmben Japán összes szénné tetovált jakuzája és fekete pizsamában bohóckodó nindzsája. A széteső, unalmas sztorit ráadásul csak tovább lassítja, hogy soha egyetlen hős nem ájult még el annyiszor egy filmben, mint a tökösnek megismert Farkas. Aki ha épp nem valami zugklinika műtőasztalán fekszik, akkor az X-Men 3-ban megölt excsajáról, Jean Grey-ről álmodozik, alaposan feladva a leckét azoknak, akik a korábbi mutánsfilmek ismerete nélkül szédültek be a moziba.
A Farkas nagyon messze áll attól, hogy az idei év legjobb blockbusterének kiáltsuk ki. Olyan szinten meggyalázta Frank Miller nindzsás bosszúképregényét, hogy ha Hugh Jackmanben van egy csepp tisztesség, harakirivel akadályozza meg a harmadik rész megszületését.
IMDb: 7,7 pont
Rottentomatoes: 69%
Index-ítélet: 3/10
Rovataink a Facebookon