Nem a fapados Prometheus az év sci-fije

Valóságos sci-fi cunami zúdult ránk 2013-ban, a külföldön év végére időzített, majd teljesen elfelejtett Mars - Az utolsó napok viszont csak 2014-ben jutott el hozzánk. Semmiről sem maradtunk le: az eddig teljesen ismeretlen rövidfilmes rendező, Ruairi Robinson marsi zombikra cserélte le az Alien-filmek banánfejű szörnyeit. Ami elsőre pompásan hangzik, de a szörnymaszkok bénák, a történet túlságosan komolynak lett beállítva, és nyomokban sem fedezhető fel benne a véres-vicces B-filmes hangulat. 

A Mars - Az utolsó napok készítői tényleg úgy viselkednek, mintha sosem készült volna űrhorror olyan asztronautákról, akik fehér falú űrjárműben menekülnek egy gyilkos rém elől, és már egymásban sem képesek bízni. Sőt, nemcsak a '79-es A nyolcadik utas: a Halál képsorai elevenednek meg a nézők előtt: az egész film olyan, mint a Prometheus látványosan gagyi Asylum-verziója, kiöregedett Playmate-ek és levitézlett akciósztárok nélkül. 

Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!