Most eldöntheti, melyik lett 2013 sci-fije

Amikor kijöttek a trailerek, mindenki lelkesedett Joseph Kosinski és Tom Cruise sci-fijéért. Gyönyörű CGI-világot láttunk a kihalt Földön, az égbe nyúló luxusvillákkal, űrhajókkal, elképesztő színekkel. Akkor még nem sejthettük, hogy a történet, amit a lenyűgöző látvány köré kanyarítottak, több sebből vérzik. Pedig nem indult rosszul: Jack Harper robotrepülőket szerel a kihalt Földön, feleségével alig várják, hogy leteljen a kiküldetésük, és visszatérhessenek egy másik bolygóra, a többi ember közé. Csakhogy ekkor Jack megment egy nőt egy lezuhant űrhajóból, és olyan érzése támad, mintha korábban már ismerte volna. Na, körülbelül innetől vált élvezhetetlenné a film.

Mátrix, Az emlékmás, A függetlenség napja, Hold, Én, a robot: csak néhány sci-fi azok közül, amikből a Feledés készítői merítettek. De hiába lopkodták össze mindenhonnan az ötleteket, ha a saját forgatókönyvük nem állt össze logikus egésszé. Így aztán a Feledés a szemet gyönyörködteti, az agyat meg jól felidegesíti. Kár érte, mert ha csak a látványt pontoznánk, 10/10-es film lenne. De így?

Khan haragja is lehetett volna a J.J. Abrams-féle Star Trek 2 címe, mivel hiába próbálta titkolni a rendező, ez a rész is az 1982-es Star Trek 2-ben látható, szuperintelligens, rajongók kedvence űrhadvezér köré épült fel. Az új Kirk kapitány, Chris Pine pedig pont olyan, mint William Shatner volt régen: a józan ésszel és a felettesei parancsával szembeszegülve, bosszúálló űrcowboyként rohan keresztül a fél galaxison.

A Super 8 óta új Spielbergnek hívott Abrams ezúttal is egy pompás kergetőzős-lövöldözős űroperát hozott össze, rengeteg poénnal, lens flare effekttel és persze egy melltartóra-bugyira vetkőző bombanővel (Alice Eve). A fanatikus Trekkie-k viszont máig nem bocsátották meg neki, hogy az új részekből teljesen kilúgozta a tudományos-fantasztikus történetek alapkövének számító tudományos részt. Fantasztikumból pedig már lassan annyi lesz az új Star Trek-filmekben is, hogy pár év múlva semmiben sem fog különbözni a brand a szintén Abrams kezébe került, új Star Warstól. És ön mit gondol? A Star Trek 2 az év legjobb vagy legrosszabb sci-fije?

Nagyon vártuk a szintén új Spielbergnek kikiáltott indiai csodagyerek, M. Night Shyamalan sci-fijét, mert igaz ugyan, hogy az utóbbi években csupa nézhetetlen hulladékot forgatott, de mégiscsak ő adta a Hatodik érzéket és A sebezhetetlent a filmvilágnak. A 20 milliós gázsikért dolgozó Will Smith pedig nem szokta akármilyen szutykokhoz adni a nevét - bár az is igaz, hogy amiben a fia, a tehetségtelen Jaden Smith szerepel, az már aggodalomra adhat okot.

A Föld után egy gyönyörű, erdős-patakos háttérképeket váltogató, 130 millió dolláros meditációs videó lett. Az űrhajójában rekedt, törött lábú Will Smith ugynais olyan álmosítóan monoton hangon beszél a dzsungelben egyedül kommandózó fiához, hogy a film felénél elalszik a néző. Így sajnos azt sem tudtuk meg, volt-e valami shyamalani duplacsavar a történet végén. A Föld után vajon az év sci-fije vagy a világ legrosszabb Robinson-adaptációja? Szavazzon!

A Csendes-óceán fenekén nyílik egy dimenziókapu, és azon át nagy szörnyek rontanak az embeiségre, lerombolják San Franciscót és Manilát. Szerencsére az embereket sem kell félteni, van itt gógyi elég, a bazinagy szörnyek ellen hatemeletes ház nagyságú robotokat küldünk harcba, hogy aztán másfél órán keresztül irtsák egymást. Nagyjából így néz ki a Tűzgyűrű sztorija, ami minden tizenkét éves kisfiúnak kiváló szórakozás.

Hogy ne csak őket kösse le a film, Guillermo del Toro beleszőtt pár érzelmes szálat is, apa-fiú kapcsolatot, múltbéli traumákat, csak ezek nem nagyon sikerültek. Ráadásul annyi logikai bukfenc van a filmben, hogy kritikusunkak izomláza lett a jobb bicepszében a sok facepalm miatt. Ha ön ennek ellenére úgy gondolja, hogy a szörnyek és a gigarobotok háborújánál jobb sci-fi nem készült tavaly, akkor bökjön itt a tízesre.

Az Elysiumot is nagyon vártuk. Már csak azért is, mert a rendező, Neil Blomkamp korábbi filmje, a District 9 az előző évtized egyik legjobb sci-fije lett. És nem elégedett meg azzal, hogy csinált egy izgalmas, szórakoztató filmet: a District 9 a dél-afrikai apartheid utáni társadalom feszültségeit, a bevándorlók problémáját egyaránt elemzi. Az Elysium története legalább ilyen izgalmasnak tűnt: a gazdag kevesek csodás körülmények között élnek az Elysiumnevű luxusűrállomáson, ha bárki megbetegszik, csak befekszik egy gyógyító kabinba, és a baja a múlté. A nincstelenek milliói pedig a túlnépesedett Föld gigavárosaiban nyomorognak, dolgoznak vakulásig és halnak meg korán.

Naná, hogy ők is el akarnak jutni Elysiumra, amit szemét embercsempészek jól kis is használnak. Főhősünk (Matt Damon) is beteg lesz, csak úgy maradhat életben, ha félig ember, félig gép szörnyet faragnak belőle. Mi mást akarhatna ezután, mint rárontani Elysiumra? Sajnos hiába a tehetséges rendező, a jó színészek és az izgalmas alapsztori, az elkent részletek és a dramaturgiai lyukak miatt a néző hamar elveszti a lelkesedését. Az Elysium egy újabb elpuskázott lehetőség volt, de ha ön másképp gondolja, akkor szavazzon!

A folyton morcos, kopasz sittesnek kinéző Vin Diesel ma már majdnem akkora kaliberű akciósztár, mint Schwarzenegger volt a 80-as, 90-es években, amikor sorra forgatta a jobbnál jobb sci-fiket. A 2000-ben elindított Riddick-franchise évek óta egy trilógiazáró mozifilmért kiáltott, főleg hogy az író-rendező, David Twohy maga sem tudta eldönteni, hogy az első rész szörnyvadászos Nyolcadik utas a Halál-hangulata, vagy a dűnésített, necromongeres második illett-e jobban a világító szemű csillagközi gyilkoshoz.

A harmadik rész mindkét előzmény pozitív tulajdonságait egyesítette. A mellékszereplők mind olyanok lettek, mintha a Mad Max 3 egyszerre lepukkant és fényűző, posztapokaliptikus fantasy világából ugrottak volna be egy kis Riddick-kergetésre. Az egyszínűre szűrt látványvilág pedig pont ugyanolyan elképesztő, mint az első részben, csak itt Alien-utánzat szörnyek helyett mutáns izéket gyilkol a derék főhős. De ennyi már elég ahhoz, hogy a Riddick legyen az év sci-fije? Vagy ez is csak egy újabb jellegtelen, hollywoodi katyvasz? Döntse el ön! 

Leegyszerűsítő és hamis lenne sci-finek nevezni a Gravitációt, írta lenyűgözött kritikusunk Alfonso Cuarón filmjéről, mert szerinte ebben a filmben a legkisebb űrcsavar is autentikusan viselkedik. Egy küldetés során baleset történik az Explorerrel, egy veterán űrhajós (George Clooney) és egy életében először az űrben járó mérnök (Sandra Bullock) magukra maradnak odafent. De ez a film sokkal inkább a magányról, a gyászról, az élni akarásról szól, mint az űrről vagy az űrhajózásról.

Hogy mennyire jól sikerült, azt a kritkusok (Velencétől a Golden Globe-jelölésekig), a szakma (többek között James Cameron méltatása) és a közönség szeretete (IMDb 8,4) is mutatja. Sokak szerint egyértelműen ez volt az év sci-fije, de ha önt mégsem nyűgözte le Sandra Bullock élethalálharca az orosz űrsiklóban, akkor pontozza le nyugodtan.

A Gravitációhoz készült egy kísérőfilm is, Aningaaq címmel, amit eredetileg csak extrának szántak a DVD- és BlueRay kiadásokra. A kisfilm azonban elkezdett önálló életet élni, sikereket aratott különböző fesztiválvetítéseken, például Velencében. Ezért a gyártó Warner úgy döntött, hogy indítja a legjobb élőszereplős kisfilmek között az Oscar-jelölésért folyó harcban.

Ebben a kisfilmben annak a beszélgetésnek a másik felét ismerhetjük meg, amikor az űrben magányosan küzdő Sandra Bullocknak végre sikerül rádiókapcsolatot létesítenie valakivel. Sajnos hiába, mert a férfi, akiről a Gravitációban nem derül ki, hogy hol él és kicsoda, nem beszél közös nyelvet az űrhajóssal. Az Aningaaqból megtudjuk, hogy egy inuit halász (Orto Ignatiussen) Grönlandon. Ha önnek ez a minimálfilm tetszett a legjobban 2013-ban, akkor bátran szavazzon erre!

Hollywoodban évtizedek óta megfilmesíthetetlennek tartották Orson Scott Card Végjáték című regényét. Aztán amikor a pénzéhes producerek azt látták, hogy az Avatar 2,7 milliós bevételt termelt, feltámadt a Star Trek-franchise és párszáz millió dollár eltapsolásával bármelyik könyvből lehet parasztvakító 3D-blockbustert faragni, megszületett az Ender's Game moziváltozata is. Amit szerencsére a szóvicckényszeres magyar forgalmazók sem fordítottak le Végh játékára.

A sztori nagyvonalakban megtartotta a regény szinopszisát: a távoli jövőben az űrlényinváziótól rettegő flottatisztek már gyerekkorukban keményen trenírozni kezdik a leendő szuperkatonákat, így az Ender nevű főszereplő és a többi kölyök egyfajta „Iskola az űrhatáron"-ban tanulja meg, hogyan kell majd lelőni a szemét ufókat. Ön fájlalta, hogy a filmben több volt az akciózás, és elsikkadt a regény pszichológiai hadviselős vonala? Vagy nem baj, hogy kiherélték az eredeti Végjátékot, akkor is ez az év legjobb sci-fije, hiszen Harrison Ford végre megint űrhajóba ült?

Jennifer Lawrence egyértelműen 2013 legmenőbb fiatal sztárja, ráadásul nemcsak jól néz ki, de ígéretes színésznő is. Év elején kapott egy Oscart a Napos oldalért, év végére pedig sokkal jobb bevételt hozott össze Az éhezők viadala 2-vel, mint a tavalyi első résszel (előbbi 765,3 millió dollárt termelt, utóbbi megállt 691 milliónál). A népszerűség nem véletlen:  Suzanne Collins bestseller szerző regényfolyamát, és a belőlük készült filmeket pont azért szeretik a tinik, a miért a mai harmincas-negyvenes korosztály imádta Stephen King Menekülő emberét és a könyvet csak nyomokban tartalmazó, szuperlátványos Schwarzenegger-klasszikust.

Ezekben ugyanis a készítők páratlan akcióorgiába csomagolva ítélik el a diktatórikus rezsimeket, a nézettségért bármilyen aljasságra képes kereskedelmi tévéket, és az idióta műsorok előtt zombuló fogyasztókat. Jennifer Lawrence, Woody Harrelson, Donald Sutherland, Phillip Seymour Hoffman és a többi színész mind kiváló alakítást nyújt, az effektek 3D szemüveg nélkül is látványosak, a diktatúra díszletvárosa pedig grandiózusabb, mint a nácik és a kommunisták összes ünnepi felvonulása együttvéve.   De tényleg annyira jó Az éhezők viadala 2, mint amennyire a színésznőbe szerelmes kritikusaink lelkesedtek érte? Döntse el ön!