Ballada a svéd bableveshez, avagy olykor a legnagyobb művészek is éheznek

Ha azt gondoltuk volna, hogy ez a történet most nem Pierre-ről szól, nem kell csalódnunk. Bár ez az emlék kissé szomorú, valahol eléggé megrendítő is:

Bizony, voltak ilyen idők is, Pierre eljutott Svédországba. S ha már ott volt, Lund városában, bablevest szeretett volna főzni. Babot árultak a piacon, ám a skandináv bab kissé más, messze nem olyan édes, mint a honi, vagy éppen az olasz, ám kétségtelenül bab.

Persze, az is lehet, a honvágy keseríti az étel ízét. Mert ami otthoni, az mindig ízletesebb, a lélek pedig már csak így emlékszik azokra az időkre, amikor még minden jónak tűnt, és végtelennek.

Szerencsére Pierre a történetnek ennél a pontjánál áttért azokra a festőkre, akik valamiért ételeket vittek fel a vászonra. No nem fizikai valóságukban, leginkább olajfesték formájában. Merthogy az emigráns művészek gyakran éheztek, az éhség pedig nem csupán nagy úr, de egyben múzsa is. 

S hogy mindez hogyan kapcsolódik ahhoz, hogy gasztroszerzőnk egykor emigrált?

A svéd valóságban Pierre megismerte, mi az éhség. Lám, a jólét társadalmában a gazdagság fogalma relatív, ha egy reggelihez való viszony lehet csalóka délibáb is, az álom egyesen megterített asztalok sora.

Nos, Pierre-től egyetlen kép sem maradt ránt azokból az időkből, sem rézkarc, de még csak versláb se, ám azt nem tudjuk eldönteni, hogy ez most

• nagy szerencse
• vagy kínzó hiányosság.

Ami azonban immáron visszafordíthatatlan bizonyosság, az már-már meghaladja a coelhói magasságokat is, ám Pierre ennek ellenére nem fél kimondani, hogy 

Ennél többet most nem is árulnánk el ebből a monológból, talán csak annyit, hogy Pierre nem csupán a gasztronómiát kedveli, de a művészetet is.

Ha valakinek most megkordulna a gyomra, annak ajánljuk, hogy nézegesse híres festők ételes képeit, vagy menjen és egyen, reggelizzen, ebédeljen, vacsorázzon, esetleg dobjon be egy szendvicset, és amennyiben lemaradt volna a múlt heti podcastról, amelyben Pierre arról mesél, hogy volt idő, amikor tapétázás után beugrott a Fekete Hollóba, az ide kattintva most meghallgathatja, mit evett ott egyszer, persze, fogadásból.

Pierre gasztroesztéta.

Az adásban elhangzottak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.