Vastag szalámihoz vastag vodka jár

Ilyet már ettünk. Nem keveset. Mindenki. Életében legalább egyszer biztosan.

Ettől szótól egy magára valamit adó gasztronómiai lelkesedő a legtöbbször rosszul lesz, mondván, a konzerv olyan étel, amit megfőznek, összedarálnak, pácolnak vagy sűrítenek, aztán belepréselik egy fémedénybe, amit jobb esetben úgy zárnak le, hogy a levegő nagy kárt ne tehessen az ételben.

És most szó ne essék tartósítószerről, állagjavítóról – jaj, micsoda szavak, szentségtörés, séfkáromlás, ilyenek… 

Pedig a konzerv nagyon is jó dolog. Ha nincs más. Az űrhajósok sem sokat főznek odafent, például. Aztán a katonaságnál szinte mindig ezt adják, ha a baka terepre megy. A gulyáságyú már maga a luxus, és a Michelin-csillagokat sem elsősorban a tábori konyhákra tervezték. Pedig, ha az éhség és annak csillapítása fontos szempont, akkor valahol a sátrak alatt is rá lehetne találni az igazságra.

Nos, Pierre egyszer két bőröndre való konzervet is vásárolt. A klasszikusokat vette le a polcról, káposzta, sólet, löncshús, pacal, sprotni is volt talán, mert akkor éppen úgy érezte, hogy Lengyelországban erre szüksége lesz. 

Azok a bizonyos nyolcvanas évek azonban gyakran megtréfálták azokat, akik jelenkor történelmi eseményeit a hírekből akarják megismerni – és a hírek már a XX. században sem voltak feltétlenül pontosak, legfeljebb ideológiától izmosak, talán vágyaktól terheltek. A szükségállapot azonban keményhasú konzerveket szül, és ilyenből az emberiség történetében akad bőven.

Vagyis ez a podcast most arról szól, hogy látjuk Pierre-t magunk előtt, amint áll a lengyel valóság kellős közepében. Tél volt, hó esett, és voltak ünnepek is. Pierre ment volna előre, de a konzervekkel megrakott bőröndöt csak katonai segítséggel tudta taxiba pakolni.

Aki nem hallotta volna Pierre előző heti történetét, amelyben egy olyan férfi sorsáról mesél, akit halálra ítéltek, ám hiába menekült meg a bitófától, sorsa Párizsban utolérte, az ide kattintva most megteheti.

Pierre gasztroesztéta.

Az adásban elhangzottak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.