Még hogy száraz november, ezt az italt folyamatosan töltik, öntik

Esős vagy napos, mindegy is: benne vagyunk a novemberben. Ez a hónap meg többnyire esős. S ha már hullik az égből, az alapjaiban határozza meg a hangulatot. És a mesélést. 1975-öt írunk, történetünk egy négylámpás Zsiguliban kezdődik.

Az autó Lengyelországba tart. Az ablaktörlő alig bírja lapátolni az esőt. Az út hosszú, keresztül a Tátrán, egészen Lódz városába. Az autóban Pierre utazik. Tanulni megy.

Ezekben az időkben a dollárt még el kell dugni a határőrök, a rendőrök elől. A Zsiguli egyik lámpája mögötti hely kiválóan alkalmas erre. Ott még az sem veszi észre, aki eldugja oda. Az orosz gyártmányú járműveket mintha eleve azért és úgy tervezték volna, hogy azokban minden és bármi is eltüntethető lett volna. Főleg a pénzt vitte, persze, alkatrészre, benzinre, törlesztésre, de ez a történet most nem erről szól.

Cseng, csilingel a november

Az esős november sok dologra rávilágítja a figyelmet. Például arra is, hogy a vodka nem csupán bódít, butít és nyomorba dönt, hanem melegít is. Pierre nem szeret inni, senkit nem is bátorít arra, hogy igyon, de a vodka és Lengyelország kicsit olyan, mint a lengyel–magyar barátság:

E történetben a bú adott, a bor helyett meg van vodka. S ha valaki a nyelvet még nem beszéli, de szeretne társasági életet élni, az koccint. Egyszer. Kétszer. Csenget a november, csilingel. Még hogy a november száraz... Pierre meg azt mondja: csak ésszel és módjával, különben ezt a történet újra elmeséli.

(Az Index Könyvek gondozásában megjelent Vajda Pierre Pierre kóstolgat – és hiszed, vagy sem, elégedett című könyve. Itt megvásárolható, előrendelhető.)

Pierre gasztroesztéta. Az adásban elhangzottak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.

Aki lemaradt volna a legutóbbi Pierre-podcastról, amelyben mást is kóstolgat, ide kattintva meghallgathatja.