Ideje lesápolni az online zenelejátszókat is

A magyar zeneipar pénzre váltása, azaz a zenei a jogdíjak kérdése hosszú évek óta szürkezónának számít, egy szűk közegen kívül nem igazán tudja senki, hogy mit kell fizetni, mennyit, kinek, és legfőképpen miért. Az üres hordozó díj kapott kicsit nagyobb sajtónyilvánosságot, mi is nagy cikkben fejtettük meg azt a rejtélyt. De mi a helyzet a szerzői jogdíjjal? Na és az előadóművészi jogdíjjal? Na és a kiadó jogdíjjal? Ezt kinek kell fizetni és miért? Ráadásul nem is kifejezetten magyar jelenség, a Youtube ellen is épp most terveznek milliárdos pert a zavaros jogi helyzetnek köszönhetően.)

Az egész kavarodás most új szintet ért el azzal, hogy az EJI, vagyis az Előadóművészi Jogvédő Iroda beperelte a Deezer zeneszolgáltatót és egy köremailben azt állítja, hogy a francia cég és a mögötte álló kiadók egy forintot nem fizettek még a zenészeknek.

A Deezer, több kiadó és disztribútorcég viszont azt állítja, hogy egy szó sem igaz az EJI leveléből. A francia cég nem akarta ennél bővebben kommentálni az értesülést azon kívül, hogy természetesen rendesen fizetnek a kiadóknak, ahogy azt eddig is tették, és teszi ezt minden rendes streamingszolgáltató világszerte. Az általunk megkérdezett zenekarok és előadók szintén megerősítették ezt az állítást.

Azonban egy gyanús körülmények között megváltozott szabályozás az EJI-nek ad igazat, emiatt több cég nemcsak kivonulhat a magyar piacról, de konkrétan olyan perlavinát indíthat el az ügy, aminek a zenészek és a zenekedvelők isszák meg a levét. Az egész esetet ráadásul az is árnyalja, hogy az EJI szorosan kötődik ahhoz a Dalok.hu portálhoz, amit éppen ez az új változás hoz helyzetbe. 

Az EJI tehát egy évvel ezelőtt próbaképpen beperelte a Deezert, amiért szerintük nem fizették ki az előadói jogdíjakat, vagyis ahogy ők fogalmaznak "tevékenységüket az EJI engedélye nélkül kezdték meg Magyarországon." Pontosabban nem is ők, hanem a Deezer mögött (!!!) álló kiadók, akik az előadók internetes jogaival rendelkeznek. A perhez az EJI most károsult zenészeket toboroz, de sem a zenészek, sem mi zenekedvelők, nem értjük, miről is van szó pontosan. 

"Az EJI levele azt sugallja, hogy minden előadót automatikusan megillet a jogdíj a Deezertől. Ez nem igaz, hiszen kizárólag olyan hangfelvételek generálhatnak bevételt a szolgáltatásban, melyek kiadójukon vagy disztribútorukon keresztül elérhetőek ott. A Deezer mintegy 30 millió hangfelvételt tesz elérhetővé a felhasználók számára, nyilvánvaló, hogy nem történik minden hangfelvétel esetében meghallgatás. Ha például az előadó vagy kiadó egyáltalán nem közli a közönségével, hogy a dalai elérhetőek, akkor könnyen előfordulhat, hogy nem hallgatja meg senki, ilyen módon bevétel sem keletkezik, tehát nem illeti meg jogdíj a közreműködő előadót" – ezt már Gallasz Enikő mondja nekünk, aki a WMMD hazai disztribútor cég vezetője.

A streamingszolgáltatók (tehát mondjuk a Spotify vagy a Deezer, de a Youtube is ide tartozik) minden lejátszott zeneszám után meghatározott mértékű jogdíjat kötelesek fizetni az előadónak, ezt azonban vagy a kiadókon, vagy disztribútorokon keresztül intézik. Például Halott Pénznek nincs kiadója, ezért a Believe nevű disztribútoron keresztül értékesíti a zenéjét, ilyesmivel foglalkozik itthon a WMMD is. Ők értékesítik online a független előadókat, majd a streamelésből befolyt összeget eljuttatják a dal jogtulajdonosához, ami lehet a lemezkiadó, vagy akár az egész zenekar is. Na ezt a szerepet irigyelte el az EJI, és akar beszállni a buliba pár év késéssel, azt állítva, hogy ez eleve az ő feladata lett volna. 

Ez megint ilyen DJ Szövetség, vagy mi?

"Az Előadói Jogvédő Iroda egy közös jogkezelő szervezet, mely az előadóművészek vagyoni jogainak közös kezelését látja el, működésének szabályait a szerzői jogi törvény határozza meg" – mondja nekünk Gallasz Enikő. Az EJI már régóta létezik, eddig is ők szedték az előadóművészi jogdíjat (pl. üres hanghordozó, rádiós-/TV-s sugárzás után), de a digitális felhasználásnál az volt a gyakorlat, hogy az előadó megállapodást kötött egy kiadóval vagy disztribútorral, aki onnantól eljárt a nevében, ők meg megegyeztek valahogy. 

"A Deezer a fent leírt zeneipari működésre rendezkedett be, nem áll közvetlen kapcsolatban az előadóval. Vagy egy nagy, világszinten jelenlévő hanglemezkiadóval szerződik teljes katalógusra – pl. Universal Music, Sony, Warner – vagy digitális disztribútorokkal, akiktől a független előadók és kiadók katalógusát kapja meg. A Deezer az előadói jogdíjakat is a kiadóknak vagy a disztribútoroknak fizeti ki, és ők számolnak el az előadók felé." Gallasz Enikő később hozzáteszi, hogy törvényileg már sokkal komplikáltabb a helyzet.

A szerzői jogi törvény szerint viszont az EJI-nek kell minden jogdíjat befizetni, amit ők számolnak el a zenészek felé. "Az iparági gyakorlatnak és a nemzetközi sztenderdeknek egyáltalán nem felel meg ez a rendelkezés, a világon sehol sem az előadói jogvédő szedi be a jogdíjakat."

Ennek ellenére jogilag az EJI követelése abszolút helytálló, ez a jogvédő iroda foglalkozik az előadóművészi jogdíjak kezelésével, az online lejátszások esetét kivéve. A májusi elnökségi beszámolójukban szerepel ez a csodálatos grafikon, amiből elég egyértelműen látszik, hogy az EJI mennyi előadóművészi jogdíjat szed be évente. A Lehívásos ("internet") jogdíjat tessék figyelni, konkrétan 0 forintot tudtak beszedni 2013-ban. 

A mostani követelésükre az ad alapot, hogy kivették azt a passzust a jogdíjközleményükből, amely szerint korábban a kiadó nyilatkozhatott arról, hogy inkább ő rendelkezik egy adott zenész előadóművészi jogaival. 2013-ig semmi gond nem is volt, hiszen a kiadó lenyilatkozta, hogy övé az előadóművészi jogdíj az internetes "lehívásokból", és nem is volt szükség az EJI-re. Az EJI tagjai valószínűleg kevesellték jogdíjakból befolyó pénzeket, így viszont kialakult egy abszurd patthelyzet, amelyben egy régóta működő rendszert mások (kiadók, disztribútorok, szolgáltatók) üzemeltetnek, miközben törvényileg az egészet az EJI-nek kellene intéznie. Az EJI ezt másképp látja: a kiadó megtehette, hogy bejelenti, az előadóművésszel közvetlenül kíván elszámolni, és az elszámolás tényét igazolja, ekkor nem kell az EJI részére semmilyen jogdíjat megfizetni. "A legtöbb kiadó ennek a megállapodásnak lényegében egyetlen sorát sem tartotta be, és az elmúlt tíz évben sem nyilatkozatot, sem elszámolást nem küldött az EJI-nek."

Éppen azért a Deezert választották a próbaperhez, mert már tíz éve keresik a megoldást a rendezetlen helyzetre és elfogyott a türelmük. A Deezer pedig kifejezetten a felhasználók befizetésére épül, de a többi EJI-engedély nélkül üzemelő szolgáltatót (Spotity, ITunes, Youtube) is felszólították a jogsértés megszüntetésére. 

Unortodox Jukebox

A megkérdezett iparági szakértőnk szerint az EJI erőfitogtatása pont arra lesz tökéletes, hogy veszélybe kerül ennek köszönhetően a nagy szolgáltatók (Youtube, Spotify, Deezer) magyarországi elérése, és a hazai zeneiparba visszafolyatott pénzük. 

Ha a világon minden országban működő zeneipari folyamatoktól ennyire eltérő körülményekhez nem tudnak igazodni, akkor végső esetben ki is vonulhatnak a magyar piacról.

Mondani sem kell, hogy egy ilyen drasztikus lépés katasztrofális hatással lenne az egyébként is döglődő magyar zeneiparra, komoly bevételkiesése lenne a lemezkiadóknak és a zenészeknek. Ha a Deezer mostantól az EJI-nek fizet, akkor a kiadók semmilyen bevételhez nem jutnak a digitális értékesítésből, sőt visszamenőleg is érvényesíthet követelést a kiadókkal szemben, ami tragikomikus láncreakciót indíthat el. "A Deezer valószínűleg kénytelen lenne beperelni azokat a hanglemezkiadókat, hiszen azok szerződésben szavatolták neki a jogokat, ő pedig teljesítette feléjük a kifizetéseket. Mivel a hanglemezkiadók feltehetően szintén teljesítették az előadók felé a kifizetéseket, így a kiadóknak is be kéne perelni az előadókat" – Gallasz Enikő azt is kiemelte, hogy

ezzel az EJI úgy képviselné a magyar előadók jogait, hogy voltaképpen a zenészek járnak legrosszabbul.

Az EJI-nek nem is a per a fontos, vagy hogy az EJI bevételeit növeljék, hanem "a törvény és a zenészek elhatározása alapján az, hogy azok az előadók, akik bennünket bíztak meg a jogos pénzük beszedésével, tényleg meg is kapják azt." Az általuk felszámolt 18 százalékos kezelési költségből pedig a jogdíjak beszedését, felosztását és jogérvényesítését fedezik. 

Inkább vásároljon az EJI saját online zeneboltjában!

A helyzet ott kezd rendkívül gyanússá válni, amikor kiderül, hogy az EJI is rendelkezik egy saját online zeneszolgáltatóval is, aminek Dalok.hu a neve. Ennek a cégnek az impresszum szerint ugyanott van az irodája, ahol az EJI-nek is. A Céginfó adatbázisa szerint a Dalok.hu mögött az a Magyar Élőzene Nonprofit Kft. áll, aminek dr. Békés Gergely az egyik vezető tisztségviselője. Ő egyébként az EJI jogtanácsosa is. 

A Dalok.hu hasonló az iTuneshoz vagy a Deezerhez, két fő funkciója van: egy szerződés megkötése után az előadók/zenekarok feltölthetik a saját zenéiket, amit aztán felhasználók megvásárolhatnak, illetve a Believe-hez vagy a WMMD-hez hasonlóan disztribútorként is működik, vagyis a zenei katalógusát kiárusítja az olyan oldalaknak, mint az iTunes, a Spotify vagy éppen az EJI által perelt Deezer. Az erre vonatkozó kérdésünkre nem válaszolt az EJI, ahogyan arra sem, hogy nem érzik-e összeférhetetlennek, hogy a Dalok.hu konkurense ellen indítanak pert?

Kapják be a kiadók!

Az EJI erődemonstrációja a lemezkiadókat érinti a legjobban. A független Mamazone lemezkiadó vezetője, Jeges Zsolt megkeresésünkre elmondta, hogy a Middlemist Rednek köszönhetően szoros kapcsolatban vannak a Deezerrel, azon belül a párizsi központtal. Szerinte végtelenül kedves és korrekt cégről van szó,  minden elszámolást abszolút átlátható formában készítenek el.

"Nálunk nincs Kispál vagy Quimby méretű zenekar, hogy számottevő bevétel folyhasson be a streamingből. Kaptunk pénzt, nem túl sokat, de annyit biztosan, amennyit az EJI fizet évente az előadóinknak, párezer forintos nagyságrendről beszélünk" - mondja Jeges a telefonba, aztán kitért arra, hogy a nem túl jómódú magyar zeneipar egyetlen reménye a fejlődő streamingszolgáltatások megjelenése. Jeges azt is hozzátette, hogy náluk például az előadóművészi jogdíj a zenészeket illeti. Nem is érti az eredetileg a rászoruló zenészek megsegítésére létrejött EJI-ben a segítő szándékot, amikor egy jól működő rendszernek megy neki peres úton.

Az egyik legnagyobb hazai független kiadó, a CLS Music (ma már Egység Média) sem érti az EJI agresszív nyomulását. "A probléma alapvetően ott kezdődik, hogy a zenészek nagy részének fogalma sincs, hogy ki vagy mi az az EJI. Ennek ellenére csak úgy tudják magukat kivonni a digitális előadói jogdíj kezelése alól, ha ők kérelmezik ezt" - vázolja az első aggályos részt Bérczes Ádám. "Ezzel az erővel én majd pereljem az előadóimat, hogy miért vettek fel tőlem digitális bevétel után jogdíjat, miközben nem vonták ki magukat egy olyan szervezet közös jogkezelése alól, amiről nem is tudják, hogy létezik, ugye ez vicc?" – teszi fel a kérdést Bérczes.

Bérczes úgy látja, hogy hosszútávon ez az egész magyar zeneipari struktúra tönkremenését is eredményezheti, hiszen, ha egy hangfelvétel – egyre növekvő – digitális bevétele az EJI-n keresztül jut az előadóhoz, akkor a kiadónak még kevesebb érdeke lesz zenébe invesztálnia. Így gyakorlatilag a kiadók digitális bevétele az előadók jogdíjaivá válik, úgy hogy a hangfelvétel jogtulajdonosa – a kiadó – ebből nem kap.  

Persze, ha az EJI kiadói babérokra tör, akkor logikus a törekvésük, végül is egy zeneletöltő oldalt már indítottak (dalok.hu) és prémium lemezeket is kiadnak, így már nem lepődnék meg ezen sem.

Bérczes  szintén azon a véleményen van, mint Jeges Zsolt, miszerint fölöslegesen sok szervezet kezeli az így is túlkomplikált jogdíjakat, sokkal átláthatóbb lenne a korábban ugyan mumusként emlegetett, ám az utóbbi években a transzparenciára és a kommunikációra egyre többet adó Artisjusra bízni az előadói jogdíjak beszedését valamint felosztását.