Fábián, Sebestyén
-12 °C
-3 °C
Mindeközben ma
új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Salgótarján rendkívül izgalmas hely. Magyarországon ugyanis nem igazán volt lehetősége kibontakozni a későmodern építészetnek. Az ötvenes években még a szocreált erőltették az elvtársak, a hatvanasok végén pedig már a házgyári kapacitásokat kellett kihasználni: jöttek a lelketlen lakótelepek és a tucat irodaházak. Ám a kettő közti résben azért születhettek olyan alkotások, mint mondjuk a Balaton-parti „ufóépületek”. Vagy éppen Salgótarján városközpontja.

    Néhány éve Földes Andris írt róla egy remek posztot, s bár azóta alaposan felújították, eredeti karakterét szerencsére nem vesztette el.

    A születéséről  január 31-én maga a tér beépítésnek tervezője, Magyar Géza, kétszeres Ybl Miklós-díjas építész mesél a Lechner Tudásközpontban. Ez amúgy a Fehér köpeny és rajzasztal című pódiumbeszélgetés-sorozat második estje (az első vendége Dragonits Tamás volt, a beszélgetést videón is meg lehet nézni).

    Nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy még meghallgathatjuk a múlt század középének fontos építészeit, hogy mit, miért és hogyan csináltak. Használjuk ki a lehetőséget.

  • A Mashable írt egy cikket arról, hogy a Facebook már egy nyugdíjas klub, de a Snapchat is öregszik, és az igazán fiatalos közösségi alkalmazás a Monkey, ami ugyan csak iOS-re elérhető, de már így is 215 ezer felhasználót gyűjtött össze mindössze öt hét alatt. 

    Az app arra az alapigazságra épül, hogy a mai fiatalok már annyira fiatalosak, hogy a neten haverkodnak, és aztán az igazi jó arcokkal akár személyes kapcsolatba is keverednek. A Monkey pofonegyszerű: egy ismeretlennel kapsz 5 percet képpel és hanggal, ha tetszik hosszabbíthatsz, ha nagyon tetszik, megtudhatod a Snapchat címét. Ennyi.

    És, hogy milyen etetni a majmot? Hát az első élmények itt, az öregecske Facebook-posztban!

    A Mashable írt egy cikket arról, hogy a Snapchaten már tényleg csak a harmincasok pakolják a táskáktól súlyos szemükre a...

    Posted by Zoltán Szabó on Friday, January 20, 2017
  • Egyszerűen nem tudom, mi járhatott a Játékház című, általános iskolás elsősöknek összeállított képes olvasókönyv szerzőinek-szerkesztőinek fejében, amikor sikerült ezt a förtelmet megszülniük. Próbálok abban reménykedni, hogy a Semmi, a Végtelen Nagy Űr, esetleg a Valami Homályos Keresztény Nemzeti Maszlagnak Való Megfelelés Iránti Feltétlen Törekvés.

    Van egy vers, egyszerű kis tanmesevers, ha lehet ilyet szót használnom (alkotnom). Egy 19. századi erdélyi szerző írta, Szász Károly, szóval tüchtig kommunista figura, akinek csak úgy, változtatás nélkül nem lehet egy versét leközölni, ha abban nincs kellően ragacsos mennyiségben a Pátosz és a Haza és a Hit szentháromsága. Szóval így nézett ki az eredeti vers (ami az üdvös fülkeforradalom előtti időkben több magyar könyvben is megjelent):

    Szász Károly: Miből lesz a kalácska?

    Miből lesz a kalácska?
    – Búzácskából.
    S a búzácska?
    – Kikél a barázdából.
    Eke vasa eltemeti,
    Lanyha eső költögeti.
    Nap sugára feltámasztja,
    Lábát kasza elvagdossa,
    Ló a szérűn megrugdossa,
    Két kemény kő összezúzza,
    A gazdaasszony megdagasztja,
    Forró kemencébe dugja,
    S ha kiveszi, látod:
    Megsült a kalácsod.

    Amihez képest a tankönyvben napjaink elsősei már így ismerhetik meg (igaz, a szöveg utáni szerény zárójeles Szász Károly nyomán megjegyzéssel):

    Részlet az 1. osztályosok OFI által kiadott Játékház című képes olvasókönyvéből
    Részlet az 1. osztályosok OFI által kiadott Játékház című képes olvasókönyvéből
    Fotó: Olvasói fotó

    Látható, az egész verset, szépen, módszeresen sorról sorra megbuzgerálták egy kicsit, belemókoltak mindenhol, ahol lehetett, szóval végül is nem egy Szász-vers átirat, hanem egy önálló mű, Szász nyomán. Szerzője nincs, persze ezt jóízlésű ember nem is vállalná fel, nyomát a neten se lelni. Csak itt, ebben a tankönyvben.

    De ha van isten (Isten, jó Isten, magyar!), akkor az alkotó nem pihen, nincs még befejezve a Nagy Mű, van itt még elég nem elég jógondol-vers. József Attilától a Tiszta szívvel talán egy nap majd így kezdődik, ha az OFI szépen fejleszt tovább:

    Van apám, van szép anyám,
    jó Istenem, szent hazám,
    a Magyar Föld a bölcsőm,
    bűn a csók, nincs szeretőm.

  • Egy győri olvasónk írta meg nekünk a legpimaszabb kifosztás történetét, amiben sajnos az ő lakásukat nézte ki a pofátlan, kötélidegzetű betörő.

    Szerda délelőtt történt, hogy a szomszédok egy flex hangjára figyeltek fel. Mivel a tulajdonosok nem voltak otthon, utánanéztek a dolognak. Mivel a zárvédőt épp levágó szerelő mellett álló - feltűnő, drága ruházatot viselő - úr nem volt nekik ismerős, kérdőre vonták, hogy mégis kicsoda és mit csinál. Az idegen pedig halál nyugodtan közölte a szomszédsággal, hogy ő bizony

    az új tulajdonos,

    nincs itt semmi  probléma, amit a szomszédok jól be is vettek és visszaültek tévézni.

    A betörő, miután bejutott a lakásba, vízzel kínálta a szerelőt, még a mosdóba is elirányította, majd rendben kifizette a munkát. Amikor egyedül maradt, átkutatta a lakást és összeszedte a készpénzt, illetve az

    aprót tartó perselyt,

    és ezekkel a zsebében szép nyugodtan távozott.

    Az ügyben már a rendőrség is nyomoz, az elkövető olvasónk leírása szerint: 30 év körüli, borostás, kb. 180-190 cm magas, világos barna cipőt, sötét kék farmert, és nagyon feltűnő, terepmintás síkabátot viselő férfi, aki a fejére a házba belépéskor fekete baseball sapkát és kapucnit húzott.

    Figyeljünk a szomszédainkra és haverkodjunk velük, megéri!