Csepeli galvániszapbotrány: cáfol a Murus Zrt.

Az Indexen nemrégiben beszámoltunk a csepeli galvániszapbotrány legújabb fejleményeiről, arról, hogy a Fidesz két politikusa, Németh Szilárd és Illés Zoltán sajtótájékoztatón bírálta a veszélyes hulladék lerakását az egykori Csepel Művek területén.

Három név

A jobboldali politikusok a sajtótájékoztatón hálózatot próbáltak meg felvázolni azokból a vállalkozásokból, amelyek területére lerakták a galvániszapot, és amely cégek neve az ügyben állításuk szerint felmerült. Az érintett cégekben három személy neve bukkant fel a legtöbbször: Kreisz Gyuláé, Hajts Attiláé és Gönczi Alberté.

A vádakra most Kreisz Gyula, a Murus Zrt. vezérigazgatója reagált az Indexnek. Az építőipari kivitelezéssel és fővállalkozással foglalkozó cég vezetője szerint azért éppen őket és azért éppen most keverték bele a csepeli botrányba, mert - az új építési engedély kiadása és végrehajthatóvá válása után - ők építenék a Nagymező utcai mélygarázst, amelyet a VI. kerületben vitatnak az ott lakók. Ugyanakkor a Murus - a Németh Szilárd által tartott sajtótájékoztatón elhangzottakkal ellentétben - a Nagymező utcában nem a megrendelő, hanem csak a kivitelező, nem ők kezdeményezték az ottani építkezést.

Cáfol a vezérigazgató

A Murust a csepeli fideszesek arra hivatkozva hozták kapcsolatba a galvániszap-lerakással, hogy a cég, illetve vezetői állítólag érdekeltek abban a Fríz Kft.-ben, amely a galvániszapot ártalmatlanításra átvette, majd tárolta a Csepel Művekben.

A sajtótájékoztatón elhangzott információk többségéről a cégvezető elmondta, hogy azok alapjaiban tévesek, a valóságtól távol állnak, mivel egy környezetvédelmi vállalkozás évekkel ezelőtti kálváriáját úgy tüntetik fel, mintha politikai botrányról lenne szó, és ebbe olyan cégeket és személyeket is belekevernek, akiknek az egészhez semmi közük nincs. Kreisz szerint tehát a helyzet teljesen világos, amiben sem neki, sem az általa ma irányított és sikeres Murus Építőipari Zrt-nek nincs semmi takargatnivalója.

Segíteni akartak

Az ügyről Kreisz elmondta, hogy személy szerint ő valóban segíteni akart egy tehetséges feltalálónak, Jakab Istvánnak, aki korábban - szabályos és érvényes engedély alapján - a ferencvárosi Kén utcában végezte a veszélyes hulladéknak minősülő galvániszap ártalmatlanítását.

A hőkezeléssel és más technológiai folyamatokkal ártalmatlanított galvániszapot Jakab olyan anyaggá alakította volna át, amely a környezetre teljesen veszélytelen útépítési adalékként felhasználható lett volna. A végterméket még a Fidesz-FKGP-kormány idején a Pepó Pál vezette minisztérium hivatalos papíron is veszélytelennek minősítette.

Felmondták a bérleti jogot

Jakab feldolgozási célból felvásárolta a galvániszapot, de telephelyének bérleti jogát váratlanul felmondták a Kén utcában. Gönczi Albert ekkor kereste meg Jakab István nevében a fideszes politikusok által hírbe hozott Hajts Attilát és Kreisz Gyulát, hogy segítsenek területet találni a galvániszap feldolgozására. Ezt meg is találták, a Diamond Build Kft.-nek ugyanis volt egy telke az egykori Csepel Művek területén.

A Diamond Build tulajdonosa, Hajts Attila csupán telket, illetve műhelyt adott bérbe a Jakab István által tulajdonolt és vezetett Fríz Kft.-nek, melyre Jakab az illetékes környezetvédelmi hatóság tudtával, szállítási jegyzőkönyvekbe foglalt engedélyével és felügyelete mellett szállította át a galvániszapot.

Sok érdeket sértett

Kreisz azt állítja, számára csak utólag vált világossá, hogy a feltaláló sok érdeket sértett, és a háttérben megmozdultak bizonyos politikai és gazdasági körök, amelyeknek "köszönhetően" a Fríz Kft. szakmailag és anyagilag ellehetetlenült.

Váratlanul a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi Főfelügyelőség a csepeli telephelyre nem hosszabbította meg a - Kén utcai telephelyről való átszállítás időpontjában érvényes - feldolgozási-működési engedélyt. A Diamond Build Kft. a bérleti díjakat csak az első fél évben kapta a Fríz Kft.-től, azután Jakab István sokszori felszólítás ellenére sem fizetett, és a bérleti szerződés felmondása ellenére sem vitte el a galvániszapot a Diamond Build Kft. területéről.

Feltűnik Gönczi Albert

A történetbe ekkor lépett be a környezetvédelmi szakértelemmel rendelkező Gönczi Albert és - a Jakab István szabadalmában fantáziát felfedező - Kreisz Gyula, akik részesedést kívántak szerezni a Fríz Kft.-ben, azonban - miután szembesültek a cég problémáival, tartozásaival - az üzletrész-átruházási szerződéstől elálltak, és tulajdonszerzésük a cégnyilvántartásba soha nem került bejegyzésre - ellentétben a fideszes politikusok vádjaival.

Ezután - mivel a találmány sikerében változatlanul hittek - Gönczi Albert és Kreisz Gyula egy új, közös céget (a Fríz 2004 Kft.-t) alapítottak, azonban nyolc hónapnyi erőfeszítést követően kénytelenek voltak szembesülni azzal, hogy - a "magasabb szintű gazdasági és politikai érdekek miatt" - a nemzetközileg is újdonságnak minősülő, immáron szabadalmi oltalommal is rendelkező feldolgozási eljárásához szükséges engedélyhosszabbításokra nem kerülhet sor.

Csapdahelyzet

"A vállalkozás ezáltal csapdahelyzetbe került, a galvániszap környezetbarát újrahasznosításának ügye jó időre zátonyra futott. Így állt elő az a sajnálatos helyzet, hogy a korábban feldolgozásra szánt galvániszap - bár őrzött és biztonságos körülmények között - ma már nem megújulásra, hanem elszállításra vár" - jut el a mához a vezérigazgató.

A fideszesek szerint az utóbbi hónapokban is nőtt a galvániszap mennyisége, és ezt a Murus gépkocsijain szállították a helyszínre. Ezt szintén cáfolta az Indexnek Kreisz Gyula. Az Index cikkében bemutatott fotók, amelyeket a fideszes politikusok a sajtótájékoztatón adtak közre, Kreisz szerint egészen mást tartalmaztak.

Nem az a hordó

A képen egy bérelt, olajszállító kisteherautó látható, a hordók nem is alkalmasak galvániszap tárolására és erről a fotó készítője meg is győződött. Arról nem is beszélve, hogy az érintett területeket folyamatosan őrzik, így az oda történő illegális anyagszállítás kizárt.

Kreisz elmondta, hogy amikor a fotók készültek, akkor már egy másik cég bérelte a megjelentetett autót, mai napig ezzel a két hordóval szállítja a munkagépeibe az üzemanyagot. A bérlőcsere miatt a Murus emblémája a fotók készítésekor még nem került le a jármű oldaláról.

Élő és Kunos

A céghálóra visszatérve elmondta, hogy a Murus teljesen más nevű elődcégében, annak felügyelő bizottságában 2004 végéig valóban benne volt Élő Norbert, ám ő amint politikai pályára lépett, lemondott tisztségéről, így a Murusban nem viselt semmilyen tisztséget sem.

Ma is tulajdonos viszont 5 százalékban a Murusban Dr. Kunos Péter, az Agrobank korábbi vezérigazgatója. Kreisz szerint Kunosnak nincs meghatározó részesedése a cégben.

Óvatosság

Kreisz összefoglalva a történteket elmondta: személyesen a múltban is látott, és ma is lát fantáziát a környezetvédelemben, bár a Fríz 2004 vállalkozás kudarca óvatosságra inti. Mindezzel együtt a legszigorúbb (ISO 14001) környezetvédelmi minősítéssel rendelkező Murusnak semmi köze nincs a csepeli galvániszap lerakásához, sőt munkái során folyamatosan kiemelten figyelemmel kíséri minden egyes alvállalkozójának környezetvédelmi megelőző tevékenységét és a szelektív hulladékgyűjtést.

A Diamond Build Kft. csupán mint bérbeadó és nem mint aktív szereplő vett részt a történtekben, ezért ez a cég sem tehet arról, hogy a telkén maradt a feldolgozatlan galvániszap. A fő problémát az jelenti Kreisz szerint, hogy az iszap feldolgozására - az eredeti szándékkal ellentétben - ma már esély sincs.

Hajléktalan lett a feltaláló

Az eredeti tulajdonos, Jakab István ugyanis az ártalmatlanítás technológiáját szabadalommal védte le, viszont neki ma már se pénze, se cége nincs arra, hogy folytassa a korábbi tevékenységét.

A feltaláló egyes hírek szerint ma hajléktalanként tengeti az életét. A cég felszámolás alatt áll, így jogilag sem várható kedvező fejlemény az ügyben. Ezek után a galvániszapot csak elszállítani lehet. Kreisz is csak a sajtóból tudta meg, hogy valószínűleg közbeszerzési pályázatot írnak ki az iszap elszállítására Csepelről.