Fidesz-forgatókönyvek Nemzet-scifi után: aláz, véd, megbocsát

1. Üt és simogat

Első elmélet: üzengetésről, a háttérben zajló nem túl jelentős pozícióharcról van szó, aminek nem lesz semmilyen következménye.

A hétfői lázadásvád nem az első eset, a Magyar Nemzet máskor is nekiment már hasonló módon Fidesz-vezetőknek. A legismertebb példa Pokorni Zoltán májusi megtámadása volt; egyszerűen álságos zsidóbarát liberálisnak titulálták a polgármesteri karrierjét akkor még csak előkészítő alelnököt. A választások környékén és korábban viszont már több fideszes politikus tapasztalhatta, milyen az, amikor ejtik az embert, és pillanatok alatt közellenséggé válik a jobboldalon. A központilag kirótt megaláztatás után viszont mindig úgy folytak tovább a dolgok, mintha semmi sem történt volna. Annyi különbséggel, hogy a korábban lehetséges Orbán-riválisként emlegetett megtámadott visszavonult az első sorból.

A kiemelt esetekben – amelyek a vártnál nagyobb publicitást kaptak – a recept az volt, hogy röviddel a kellemetlen cikk megjelenése után Orbán Viktor megvédte a vétkezőt. A főnöki megbocsátás után a kommunikációs stáb már nem is értette, miről van szó, ha valaki tovább firtatta az ügy hátterét. Áder János lojális mentalitását alapul véve most is az elbagatellizálási stratégia lép majd életbe, amint Orbán Viktor nyilvánosan félreértésnek deklarálja a történteket, ahogy tette ezt Pokorni és nemrég Kósa Lajos esetében is. A pártvezetésben most sem lesz nyílt szakadás, és a hívek rövidesen újra azt láthatják, hogy a Fidesz vezérei tiszta barátságban küzdenek a rossz erői ellen.

2. Megfoszt és kérlelhetetlen

Második elmélet: A Fidesz egyes körei tényleg arra jutnak, hogy két bukás után Orbánnal nincs esélyük nyerni 2010-ben, ezért valóban szervezkednek, majd lépnek.

A párt gazdasági érdekei legyűrik a személyeskedő vitákat, és a vártnál gyorsabban megoldják az ügyet. A többmilliárdos pártadósságot felhalmozó, de a pénzforrásokat koncentráló irányításból elegük lesz a kedvezményezett vállalkozói körön kívül rekedt "nagy tőkéseknek", és elegük lesz az új hierarchiába fogott vidéki önkormányzati embereknek. A katonás szigorra épülő központosított rendszer működőképességét csökkenti, hogy az adósságok miatt megfordult a gazdasági függés iránya, a pártközpont nem adja, hanem várja a pénzt. Arról – a Magyar Nemzet megállapításaitól függetlenül – is több információ terjed, hogy különböző jobboldali körök rendszeresen tartanak megbeszéléseket, és ezeken rendre előkerül az Orbán utáni időszak tervezgetése is.

3. Kombinál és túlél

Harmadik elmélet: előre kitervelt, rafinált manőverről van szó, amelynek célja, hogy túlléptesse a Fideszt a "sokan, de nem elegen" állapotból, valamilyen módon kinyissa a pártot (vagy egy pártszövetséget) középirányba, az Orbán populista szólamaira allergiás, de alapvetően nem MSZP-barát, klasszikus konzervatív-polgári választók felé.

Az előző két parlamenti választás megmutatta, hogy a Fidesz támogatói a jelenlegi, szövetségi rendszerben (egy a tábor, egy a zászló), bár sokan vannak, nincsenek elegen. Orbán Viktorral viszont már nem lehet a közép felé nyitni. A jobbra tolódott pártelnök tehát átáll az amúgy is a Fidesztől jobbra pozícionált KDNP-be, a ballaszttól megszabaduló Fidesz pedig a régi gárda – és esetleg Rogán Antal – vezetésével kacsintgatna az Orbán-fóbiás középre. Az ügyes manőverrel megfordulná Orbán eddigi taktitkája; több tábor és több zászló kell, és a különutas győzelemmel szerzett többség után aztán lehet szövetségeskedni, koalíciót kötni. Ha ez a terv, - az MDF-et és a többi hajtást nem számolva - két közepesen erős pártja lehet a jobboldalnak, amely ebben a felállásban kaphatna csak több szavazatot, mint az utóbbi két választáson. Aztán már csak egyesíteni kell az erőket.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!