Tandíj: tények, érvek, ellenérvek

A tandíj

A 2006 októberében módosított felsőoktatási törvény alapján idén szeptembertől az államilag támogatott szakokon képzési hozzájárulást, röviden tandíjat kell fizetniük a hallgatóknak. Az intézkedés felmenő rendszerben lép életbe, csak azokra vonatkozik, akik 2007-ben voltak elsőévesek.

A díj összege a legtöbb egyetemen alapképzésben havi 10 500 forint, a mesterképzésben, illetve az egységes osztatlan képzésben (orvos, építész, jogász) 15 ezer forint (félévre 52 500, illetve 75 000 forint). Néhány egyetem ennél nagyobb összeget határozott meg (lásd lejjebb, a Tényeknél).

Az alapképzésben és az egységes osztatlan képzésben az elsőéves hallgatóknak nem kell fizetniük. A második évtől a tanulmányi eredmények alapján a diákok legjobban teljesítő 15 százaléka mentesül a hozzájárulás fizetése alól. Lehetőség van arra is az egyetemeken, hogy a legrosszabbul teljesítő 15 százalék kikerüljön az állami finanszírozású képzésből, és költségtérítéses képzésre kerüljön. Az ő államilag finanszírozott helyeikre a költségtérítéses képzésben legjobban teljesítő diákok kerülhetnek.

Nem kell tandíjat fizetnie a hátrányos helyzetű hallgatónak, a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban vagy gyermekgondozási díjban részesülő hallgatóknak, valamint a miniszteri ösztöndíjjal rendelkező külföldieknek.

A tandíjbevétel felét az egyetemnek a kiemelkedő tanulmányi teljesítményű hallgatók támogatására kell fordítania, a fennmaradó részt az intézmény fejlesztésére.

Tények

•   Az Antal-kormány idején, 1993-ban Mádl Ferenc akkori miniszter is a tandíj bevezetése mellett érvelt. A tandíj az 1994-es választási kampányban szerepelt az MSZP, az MDF, a Fidesz és az SZDSZ programjában is.
•   Tandíjat az állami képzéseknél először a Bokros-csomag részeként vezettek be. 1995-től havi 2000 forintot kellett fizetni az államilag finanszírozott szakokon tanulóknak.
•   Az Orbán-kormány ingyenessé tette az első diploma megszerzését.
•   Az Orbán-kormány 2001-ben vezette be a tanulmányok és hallgatói lét költségeinek fedezését szolgáló diákhitelt.
•   A Gyurcsány-kormány 2005 decemberétől egy diploma megszerzését tette ingyenessé.
•   A kormánypártok a 2006-os választási kampányban nem beszéltek arról, sőt cáfolták, hogy általános tandíjkötelezettség bevezetésére készülnek.
•   A felsőoktatásban tanulók száma 1990 óta négyszeresére nőtt: 1990-ben 108 ezren tanultak egyetemen vagy főiskolán, 2006-2007-ben 416 ezren.
•   A magyar felsőoktatásban államilag támogatott és költségtérítéses képzések vannak. Költségtérítéses képzésben tanul a diákok 49 százaléka (2005-2006). Ők 100-300 ezer forintos tandíjat fizetnek félévenként.
  
•   Az egyetemek várható tandíjbevétele 2008-ban összesen 2,4 milliárd forint lesz, a felmenő rendszer kiteljesedésével 2013-ra 20 milliárd forintra számíthatnak. A Debreceni Egyetem például 2008-2009-ben 450 millió forint bevételre számít, ez az egyetem költségvetésének 0,8 százaléka.
•   A Budapesti Corvinus Egyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Rendőrtiszti Főiskola és a Szegedi Tudományegyetem több képzésért az irányadó összegnél néhány ezer forinttal többet kér.
•   Az Európai Unió 27 országa közül nincs tandíj Luxemburgban, Dániában, Görögországban, Csehországban, Lengyelországban és Máltán. Nincs tandíj, de kötelező tagsági díjat kell fizetni valamely hallgatói szervezetnek Finnországban, Svédországban, Németországban és Cipruson. A többi államban van tandíj. Több országban a tandíjat diákhitelből lehet fedezni, vagy az állam fizeti azt a hallgató helyett.
•   Egy átlagos magyar egyetemista, illetve főiskolás megélhetéséhez (lakhatás, étkezés, jegyzetek, utazás) a fővárosban legalább havi 70 ezer forint, vidéken 60 ezer forint szükséges a tandíjon kívül.
•   Egy diák ma havi 15, 21, 25, 30 és 40 ezer forint diákhitelt igényelhet. A kamatláb 9,5 százalék. Törleszteni a hallgatói jogviszony megszűnése után, illetve legkésőbb a 40. életév betöltését követő negyedik hónap első napjától kell.

Érvek, ellenérvek