Aprópénz az aranyakért, vagy annyi sem

Az olimpia évét nemcsak a szurkolók, hanem a sportolók is várják, mert a többség számolgat, pontosan tudják, hogy jó szerepléssel évekre megteremthetik egzisztenciájukat. (Alighanem ez a tudat fokozza a lelki terhet, hatványozza a közvélemény elvárását.) Különösen, ha tényleg húszmillió forintot ér majd az arany, és a csapatban győztesek is kapnak fejenként tízet vagy még többet.

Emellett szinte eltörpül a világ- vagy Európa-bajnoki aranyak értéke. Az állam az olimpiamentes években fukarkodik, igaz, a két évvel ezelőtti rendeletre hivatkozva többet nem fizethetnek, mint amennyi egy bonyolult pontszámítás alapján fizethető. A sportban nincs infláció, az eredményességi jutalmakban legalábbis.

"Azt tapasztalom, hogy a felkapott sportágakban jól tudnak élni a sportolók: vívók, úszók, kajakosok, kenusok, nem is sajnálja őket senki. Majdnem kétszázezres ösztöndíjat kapnak, szponzoraik is akadnak, keresik őket. Ha mondjuk Kovács Katit nézem, elégedettnek látszik. Pontosan tudom, hogy a csapatsportágakban magasabbak lehetnek a fizetések, akár havonta milliós összeg is. A külföldre került futballistákkal persze nem tudják felvenni a versenyt, de ez így normális. A rendszerünk ugyanakkor igazságtalan - pedig Európában sok helyen irigylik -, mert a javadalmazás annak nem megfelelő, akiknek csak egy olimpia fér bele az életükbe. Nekik adhatnánk többet is. Mondanom sem kell, hogy a nagy sportnemzetekkel nem lehetünk versenyképesek, a szovjet utódállamok is valószínűleg sokkal bőkezűbbek, de nekik többnyire csak egy nagy és világhírű sportolójuk van, míg nekünk szerencsére sokkal több" - foglalta össze véleményét Elbert Gábor sportszakállamtitkár.

"Személy szerint elégedett voltam, normális pénzt kaptam, az öttusához mérten kifejezetten szép pénz az enyém, becsületes összeg, amennyit a világ- és Európa-bajnoki aranyérmemért átutaltak. Ebből adódik, hogy meg sem éreztem igazán, amikor kiderült, hogy a váltóban szerzett érmekért semmit sem kapunk. A többieknek nyilván rosszul esett, mert a mezőny ugyanaz volt, és akiknek nem sikerült az egyéniben eredményt elérni, azok csapatban még jobban odatették magukat" - mondta a székesfehérvári Horváth Viktor. (2006-ban a kajakosok szereztek jó néhány olyan aranyat, amely nem ért semmit, a Janics-Kovács duó is ért el ilyeneket.)

Kulcsár Krisztián	vívó	vb-arany, bronz	1705000
Kulcsár Krisztián	vívó	Eb-arany csapatban	180000
Horváth Viktor	öttusázó	Eb-, vb-arany	1705000
Vajda Attila	kenus	Eb-, vb-arany	1705000
Kovács Katalin	kajakos	Eb-, vb-arany	1705000
Hadfi Dániel	cselgáncsos	Eb-arany, vb-bronz	1085000
Berki Krisztián	tornász	Eb-arany, vb-ezüst	1375000
Cseh László	úszó	vb-bronz	950000
Nemcsik Zsolt	vívó	vb-arany csapatban	660000
Mohamed Aida	vívó	Eb-arany, vb-bronz	880000
Kozmann György, Kolonics György	kenupáros	vb-arany	990000
Bodrogi László	kerékpáros	vb-ezüst	990000
Varga Tamás, Hirling Zsolt	evezés	Eb-arany	262500
Női kajak-négyes		vb-ezüst	450000
Kiss Balázs	birkózó	Eb-bronz	220000

Hozzátette, a Világkupa-versenyek győztesei 1500 dollárral (kb. 267 ezer forint) gazdagodnak. Aki a Világkupa-döntőn nyert, az 5500 dollárt, kb. egymillió forintot vihet haza. Előbbi majdnem egyenlő az Eb-arannyal.

Az idén harmincéves Horváth pontosan tudja, hogy az olimpia különleges hangulatú verseny, semelyik másikkal nem összehasonlítható, manapság is úgy ébred, hogy azt a napot képzeli maga elé. "A hazai riválisokkal is meg kell küzdenem, de az olimpia éltet. Vörös Zsuzsát szinte csak erről kérdezem."

Horváthhoz hasonlóan a huszonöt éves Vajda Attila is megnyerte az elmúlt év két legfontosabb versenyét, ő úgy is vágott neki, hogy elege van a bronzérmekből, nem akart újabbat.

"A bronzok sokáig kísértettek, az athéni olimpián is nyertem egyet, utána is, például a szegedi világbajnokságon, előtte a korosztályos versenyeken, és komolyan mondom: elegem lett, hogy mindig a harmadik vagyok. Engem semmi sem érdekelt tavaly, ki akartam hozni magamból azt, ami bennem volt. Érdekelt is nagyon, mennyit kaphatok a két aranyért, mert a bronzért adott pénz nagyon feldobta a hangulatomat."

A több mint 1,7 millió forintnak is felhőtlenül örült, komolyan elgondolkodtatta viszont, és furcsállta is, hogy jóllehet ugyanazokkal az ellenfelekkel kellett mérkőznie mindkétszer, egymillió volt a két győzelem közti különbség.

Rendszerhiba

"Azt hiszem, ez a rendszer hibája. Az ellenfelek ugyanúgy húznak az első métertől, mint én, a két verseny közt szinte csak nevében van különbség. No meg a jutalmazásban" - mondta.

Vajda megígérte, nem viszi el a siker, nagyon keményen készül most is, negyvenhat napot tölt Ausztráliában, és már csak Pekingre koncentrál. "Minden nap meg kell alázkodnom a munka előtt, pontosan tudom, hogy az idei év mennyire fontos. Vágyom az olimpiai aranyra, már csak az hiányzik. Nem lennék elégedett a bronzzal. Vigyázni fogok magamra, elkerülöm az üvegajtókat, pláne, ha meg is erősítik azokat" - tett fogadalmat, utalva arra, hogy az említett üvegajtóba épp a hazai rendezésű vb előtt gyalogolt bele, amely szétvágta a lábát, így került veszélybe az indulása.

Úgy látszott, Kulcsár Krisztiánról már lemondhatunk, a CIB főosztályvezetője lett athéni második helyezése után. 2006 őszén azonban úgy gondolta, kétéves kihagyás után lefogy, és harmincöt évesen újrakezdi. Támogatást nem kapott, az övé volt az abszolút amatőr státus. Azt leszámítva, hogy a versenyeztetési költségeit állta a klubja. "Ez volt a bónuszom, igaz többre nem is vágytam" - mondta.

2007-ben aztán elérte élete legnagyobb egyéni sikerét, a szentpétervári világbajnokságon aranyérmes lett, általában egy találattal nyerte asszóit. Világkupa-versenyeket nyert korábban, ötöt számolt össze, de neki is váratlanul jött a diadal.

Szereti, ha dobálják

"Mit mondjak? Szeretem, ha dobálgatnak. Isteni volt az érzés. Nem tudom ragozni. Ezért érdemes volt visszatérni. Ritkán és keveseknek adatik meg."

A pénz miatt nem is érte meg visszatérni, mert banki vezetőként ötszörösét keresi annak, amennyit a világ- és Európa-bajnokságon egyéniben és csapatban összehozott.

"Azt hiszem, ez a realitás, kivált, ha az országos átlagkeresetet vesszük. Itt van előttem a KSH jelentése, nem lehet csodálkozni a pénzeken, sokan élnek a létminimum közelében. Én szerencsés helyzetben vagyok, nem a pénz miatt folytattam, hanem mert az olimpiai arany hiányzik az életemből, és ez hatalmas motiváló erő. De erről babonából ne beszéljünk, csak utána" - kérte.

Nemcsik családi házra költi

A kardválogatott frontembere, a harmincéves Nemcsik Zsolt már nagyon várta, hogy átutalják neki a hosszú évek óta várt csapataranyért a jutalmat. "Pár napja kaptam az sms-t, majdnem nekimentem a híd lábának, amikor lejöttem az autópályáról, annyira megörültem. Nagy szükség volt rá, éppen építkezünk Bükfürdőn, családi ház emészti a bankszámlát."

"Azt tudom, hogy Montano betegre kereste magát, miután az olimpián legyőzött, azt is tudom, hogy más országokban ennek a pénznek akár a tízszeresét is el lehet vinni, de nem méltatlankodom, elégedett vagyok az életemmel. Az olimpián is nyerni akarunk" - összegzett Nemcsik, akinek az éremkollekciójából szintén az olimpiai arany hiányzik, de Pekingben teljessé teheti a gyűjteményt.

És akkor talán a levegőbe is dobálják, mert neki ez az oroszországi világbajnokságon elmaradt; egy tuson hosszan vitatkozott a zsűri, és mire megadták, a mámor tovaszállt.